1973-ban Péterrévéről Zentára hívott az első munkahelyem. Egy napot rászánva elindultam kiadó szobát keresni. Éppen a zeneiskola előtt álldogáltam, s azon gondolkodtam, melyik utcába induljak el szerencsét próbálni. Abban a pillanatban a zeneiskola sarkán megjelent egy idős ember bottal a kezében. Odamentem hozzá, megszólítottam, majd elmondtam neki, hogy mit keresek. Szótlanul végighallgatott, majd kezet nyújtott:
– Riesz Gyula vagyok, boltos voltam, én mindenkit ismerek Zentán. Jöjjön ki velem a másik sarokra.
Útközben végignéztem, vasalt nadrág, ing és nyakkendő volt rajta. A sarkon felemelte a botját, és a harmadik házra mutatott.
– Nézze, ott van kiadó szoba. Nem téveszti el, mert van egy műhelyajtó is rajta.
A szemem a boton felejtettem. Egy csillogó széles gyűrű volt rajta, és a fogantyúja is valami különös anyagból készült. Nagyon megköszöntem neki az útbaigazítást, és elindultam a harmadik házhoz. A szobát mindjárt ki is vettem.
Az első neonreklámok egyike, amelyet még a Jugoszláv Királyság idejében készítették Zágrábban
Később többször is jártam Riesz Gyuláéknál, de csak a barátságos felesége tudott fogadni, ugyanis Gyula bácsi már meghalt. Sok mindent megtudtam a boltról, azaz két boltjuk is volt, egy vegyeskereskedés és egy vaskereskedés. Mindkét üzlet a rendőrség mellett állt. Gyula bácsi Grazban fejezte be a kereskedelmi főiskolát. A boltokat 1944-ben csukta be – vagyis elkobozták tőle.
A német vaseke reklámja – a vaddisznó
Felesége nagyon ügyes kézimunkázó volt, így ő is üzletet nyitott, gombhúzással, kékfestéssel foglalkozott, de ezenkívül minden kézimunkát elvállalt. A kék festéket famozsárban apróra törte, majd a különleges festékőrlőben porrá zúzta. Itt egy különös erős kefe forgott, amelyet hajtókarral üzemeltetett, s a megőrölt festék az alján lévő ládában gyűlt össze. Ezt a kék port megnedvesítették, és egy falemezen lévő párnába itatták be. Innen a festéket különleges alakzatokkal – amely egy kisebb-nagyobb faanyagba beépített rézlemez volt – nyomták papírra, majd később magára a ruhára a festéket. Hasonlóan, mint régen, a szobafestők papírmintákkal festették be a szobabelsőt.
Gatto Neró (Wittmann Rezső) karikatúrája Riesz Gyuláról
Ma már ezeket a tárgyakat a zentai Mesterségek Házában lehet megnézni, pontosabban a húsz mesterség egyikében, a vegyeskereskedésben. Itt láthatók a kékfestés kellékei, a gombhúzás szerszámai s az a gép is, amellyel tiszai kagylókból inggombokat fűrészeltek ki.
Edénytartó, amelyen a tűzzománcos edényeket mutatták be, most sárga- és vörösréz edényeket tartanak rajta
Az ügyes mester egy kagylóból 8–10 inggombot is ki tudott fűrészelni. Ezt a gépet még az 1960-as évek elején is használták. Kiállították Gyula bácsi pecsétnyomóját, Gatto Neró (Wittmann Rezső) karikatúráját (amelyet Gyula bácsiról készített 1943-ban), a botját, amelynek a fogantyúja tajtékból készült (magnézium-szilikát), s a többi bolti kelléket is, valamint a felesége cégtábláját, amelyből később tepsit készítettek.
Pecze Árpád
