Leírni és kimondani is szörnyű: kevesebb mint negyvennyolc óra leforgása alatt tizenhét halott, köztük több gyerek. Mit tesz majd Szerbia, hogy a jövőben ne fordulhasson elő a vračari iskolában és a Mladenovac környéki településeken történt szörnyűség?
A nemzetközi sajtót is napok óta foglalkoztatja a Szerbiában május első napjaiban történt tömeggyilkosság: május 3-án egy 13 éves fiú egy belgrádi általános iskolában nyolc diákot és az iskolaszolgát ölte meg, másnap este pedig egy 21 éves fiatal lőtt le nyolc embert a Mladenovachoz közeli településeken. Az országban három napos gyász követte a tragédiákat, majd a polgárok több nagyvárosban is az utcára vonulva fejezték ki elégedetlenségüket a rendszerrel szemben, és azóta is csak záporoznak a kérdések a hatalom felé: mikor és hogyan jutott Szerbia oda, hogy az agresszió, amely már régóta kitapintható, egyre nagyobb teret hódított az iskolákban is.
Elnézve a rengeteg erőszakot, korrupciót, botrányt, nyugodtan kijelenthető, hogy dél-amerikai állapotok uralkodnak az országban, s a helyzetet még tovább rontja, hogy Szerbiában rengeteg fegyver halmozódott fel magánszemélyeknél a 90-es évek háborúi során.
A puskaporos hordó a múlt héten fel is robbant, először a kilenc áldozatot követelő iskolai lövöldözéssel, majd a Mladenovac környéki gyilkosságokkal. Kevesebb mint negyvennyolc óra leforgása alatt tizenhét halott, köztük több gyerek.
A szakértők szerint voltak előjelei, hogy a 13 éves fiúnak problémái voltak, hiszen korábban osztályt is váltott, azonban egyetlen gyermeknek sem szabadna olyan mentális lépcsőre csúsznia, ahol társai ellen fordul gyilkos szándékkal. Sokak szerint az a csoda, hogy eddig nem fordult elő hasonló eset, ugyanis egy országban, ahol nincs rendezve a szociális védőháló, az oktatás, a családpolitika és még sorolhatnánk, ilyen esetekkel sajnos számolni kell. A hatalom azonnal megtalálta a bűnbakot: a média, a televízió és a videójátékok a hibásak, meg az a fránya rockzene – ami egyébként megint kizárólag a felelősség eltolása, amivel semmit nem oldottak meg, ahogy a helyzeten nem segített, hanem inkább rontott Aleksandar Vučić államelnök is a drámai kijelentéseivel, és azzal, hogy egy betiltott videót adtak le a Happy Televízióban az elnökkel készült beszélgetés alatt, amely Vučić szerint motiválhatta a kiskorú elkövetőt.
Ha az országot tragédia, válság éri, akkor a vezetőnek illik higgadtan viselkednie. Nem hozzájárulni a pánikhoz és a szenzációhajhászáshoz, feltéve, ha a választott politikusok az országot nem porondnak nézik, ők maguk pedig nem a legújabb valóságshow szereplőinek képzelik magukat.
Egy iskolai lövöldözésre, vagy éppen egy falubeli tömeges mészárlásra az egész világ felkapja a fejét, attól függetlenül, hogy az eset melyik kontinensen történt. A hírrel szinte mindenki találkozik, amikor végig görgeti a hírportálokat, vagy kirak egy, a már megszokott # pray for serbia taget a közösségi médiába, mert azért legyünk őszinték, az elmúlt három évre elég sok # váltotta egymást, amivel kimutathatjuk virtuális együttérzésünket legalább egy napra, ezzel tudatára adhatjuk minden ismerősünknek, hogy mi empatikus lények vagyunk, akik valóban törődnek a világ dolgaival.
Szerbiára figyel(t) a világ
De mit látott a világ a hírfolyamban, amikor Szerbiában megállt az élet egy egész hétvégére a sokk és a gyász miatt?
Az anyaország szinte azonnal felkapta fejét a tragédiára, a Telex újságírója a Szegeder riporterével karöltve Belgrádba utazott, hogy a helyszínről tudósíthasson. A többi portál sem maradt le a hírek követésével és közlésével, viszont érdekességként megemlíthető, hogy akadt olyan magyarországi tájékoztatási eszköz, amely román nyelvű portálra hivatkozott, miközben Szerbiában több magyar nyelvű hírközlő honlap is működik.
Lengyelországban is több helyen tudósítottak arról, hogy lövöldözés volt Szerbiában, egy héten belül kétszer is. Helyszíni riporterek szállították a hírt, főleg a tényekre törekedve, rövidebb formátumban.
Horvátországban nagy visszhangot kapott az ügy, a közösségi médiában hamis videó is keringett a merényletről, amelyet sokan megosztottak. A híroldalak címoldalain napokon át a szerbiai tragédiák uralták. A horvát média szerint azért történhetett ez a tragédia meg, mert Szerbiában nincs eléggé ellenőrizve a fegyverviselés és rengeteg az illegális fegyver az országban. Egyes sajtóorgánumok szerint, ameddig Szerbiában háborús bűnösöket szerepeltetnek a köztévében, addig az agresszióval is gond lesz, hiszen ezt állítják be a műsorok is kívánatosnak.
Hollandiából is helyszíni tudósító írta meg a részleteket, ők szintén foglalkoznak a tüntetésekkel is. Csak úgy, mint a BBC-nek vagy a CNN-nek. Ők behatóbban foglalkoztak az üggyel, készítettek anyagot a mladenovaci lövöldözésről is. A világhálót bejárták a helyszínen készített riportok, interjúk. A BBC továbbment, helyieket kérdezett meg arról, hogy hogy érzik magukat az eset után, éreznek-e különbséget a közhangulatban, félnek-e, s beszámoltak a hétfői tüntetésekről is.
Franciaországba is eljutott a tragédia híre, ők azonban nem csak a lövöldözést követik, hanem a mostani eseményeket is, amelyben a szerb állampolgárok haragja az elnök és a hatalom felé irányul, valamint az országos gyászról is hírt adnak.
A bejelentkezésekben akadnak hasonlóságok a tényeken túl. Szinte mindegyik újságíró, riporter kiemelte, hogy:
- – az ország sokkban van
- – a lakosok nem értik, hogy hogyan történhetett két ilyen eset szinte egymás után
- – az iskolai lövöldözés esetében K. K. listát írt az áldozatokról
- – a diákok hősi viselkedését, azt, hogy egy lány meg akarta állítani az elkövetőt.
- A nemzetközi sajtó legfőképpen rövid, multimédiával ötvözött formátumokkal követte az eseményeket: egy-egy videó a gyerekekről, a helyszínről, a száguldó rendőrautó többet mond, mint az elnök összetákolt nyilatkozata. Érdekes egyébként, hogy a külföldi sajtó keveset foglalkozik a szerb elnökkel (nem úgy, mint a szerb elnök a nyugatiakkal, ugyanis őket is okolja a lövöldözés miatt).
Tüntetések és ellentüntetések időszaka jön?
A tragédiák jó alkalmat adtak a szerb ellenzéknek arra, hogy az utcára hívja az embereket, akik a felhívásnak eleget is tettek. Belgrádban több tízezren tüntettek, Újvidéken négyezren vonultak végig a városon. Az ellenzék nem elégszik meg Branko Ružić oktatási miniszter lemondásával, így néznek ki a további követeléseik:
- Haladéktalanul szabjanak gátat az erőszak sajtótermékekben és a közösségi térben történő népszerűsítésének, emellett az Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület (REM) leváltását is sürgetik.
- Azoknak a nyomtatott sajtótermékeknek és bulvárlapoknak a bezárását követelik, amelyek a gyűlöletet és az erőszakot népszerűsítik és folyamatosan megszegik az újságírói etikai kódexet, emellett az erőszakot népszerűsítő tévécsatornák – a Pink és a Happy – országos frekvenciától való megfosztását is szorgalmazzák.
- Az erőszakot, az erkölcstelenséget és az agressziót népszerűsítő műsorok, valóságshow-k betiltását is követelik.
- A követelések között szerepel a vasárnap lemondott Branko Ružić oktatási miniszter távozása mellett Bratislav Gašić belügyminiszter és Aleksandar Vulin, a Biztonsági Hírszerző Ügynökség (BIA) igazgatójának a leváltása is.
- Az ellenzék a köztársasági parlament ülésének összehívását is kéri, amelyen megvitatnák a szerb kormány felelősségét éés az ország biztonsági helyzetét, illetve azokat a hosszú távú megoldásokat, amelyeket alkalmazni kellene ahhoz, hogy ilyen tragédia többé ne fordulhasson elő.
A követelések teljesítésének határideje május 12., péntek. Arra, hogy az ellenzék sem hisz ezeknek a követeléseknek a teljesítésében jó példa, hogy pénteken Belgrádban újabb ellenzéki tüntetést szerveznek, amelyre az egész országból várják a polgárokat.
A szórakoztató műsorok, előadások az elkövetkező napokban is elmaradnak. A gyász, a sokk még mindig tart. A kormányfő ígérget, a vezetőség jelentéseket ír, pár kérdés ugyanis megválaszolatlan maradt.
- – Hogyan és milyen formában tervez az állam érdemben foglalkozni az iskolai erőszak kérdésével?
- – Lesz -e több, jobb, elérhetőbb iskolai pszichológiai és pedagógiai szolgálat? Az iskolai lövöldözés másnapján több iskolában a tanárok nem tartottak órát, hanem a diákokkal az iskolai erőszakról beszélgettek, arról, mit kell tenniük, ha úgy érzik, bántják, megfélemlítik őket. Kérdés, hogy ez csak egyszeri eset volt, és pár hét múlva minden megy tovább?
- – Milyen támogatás kapnak a szülők a gyermeknevelésben? Egy fő- és egy mellékállásban, a minimálbérnél alig több fizetéssel nehéz kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni.
- – Tesz-e az állam tenni valamit annak érdekében, hogy a szélsőséges elvek és a nacionalizmus hirdetése ne legyen menő? Hány háborús bűnös arcképe jelenik meg még közterületeken?
- – Tényleges megoldást kínál-e az állam az illegális fegyverviselés megszűntetésére, azzal, hogy felszólította a polgárokat, adják át azokat a fegyvereket a hatóságoknak, amelyekre nincs fegyverviselési engedélyük.
Kérdések, amelyek csak úgy záporoznak, s válaszok helyett egyelőre azt kaptuk, hogy Aleksandar Vučić május 26-ra egy soha nem látott méretű nagygyűlést szervez Belgrádban. Egy héttel a vračari szörnyű tragédia után Szerbia elnöke erőfitogtatásba kezdett, amolyan békemenetnek álcázva, hogy a bírálóinak és a politikai ellenfeleinek is megmutassa, ki az úr az országban. És aki most azt hinné, hogy ez vicc, annak tudnia kell, hogy nem az. Nem vicc. Ez Szerbia 2023-ban.
A vračari Vladimir Ribnikar Általános Iskola előtt virágokat helyeztek el a polgárok a meggyilkolt diákok emlékére (Fotó: Beta)
