Folyamatosan és mind „hangosabban“, türelmetlenebbül jelennek meg a kérdések, megállapítások, felhívások a vajdasági magyar értelmiség szerepéről a vajdasági magyar közösség mind nehezebb életkörülményeinek áttekintésekor. Ugyanakkor az annyit emlegetett vajdasági magyar értelmiség többsége úgy tesz, mintha két, egymástól jól elválasztott magyar értelmiségi kör létezne. Az egyik, a hallgatásba burkolódzók, akik nem „keverednek“ bele a politikába, még akkor, sem ha belül, mélyen megvetik a politikai vezetőket, de ezt soha nem mutatják ki, mert „ez nem az ő dolguk“. Megírják elemzéseiket, kifejezetten kínosan ügyelve, hogy a tartalom alapján senki ne ismerhessen magára, amolyan, egyszer volt egy ember….. stílusban. A másik értelmiségi csoport lenne az, amelyik valójában nem is létezik, és emlegetése csak arra szolgál, hogy mentesítse a passzivitás vádja alól a nagyon is létező, de passzívmagyar értelmiséget, miszerint a nem létező „ŐK“ azok, akik nem teszik dolgukat.
Tájainkon, még ezekben a nehéz időkben is felfoghatatlanul nagyon kesztyűs kézzel bánunk az értelmiséggel és nem mondjuk ki nyíltan, hogy elég volt a sunyításból, kivárásból, ilyen, olyan kiváltságok féltéséből, az amúgy teljesen értelmetlen kinevezések, kiadványok halmozásából, amikor a közösség mind mélyebbre süllyed és a biológiai megmaradás a tét. A Magyar Nemzeti Tanács és a VMSZ leplezetlen szervezésében alakulnak vajdasági magyar tudományos társaságok, amelyek időnkénti beintésre „tudományos tanácskozásokat” szerveznek. A szánalmas anyagiak megítélése érdekében és megköszönve azokat, a tudományos tanácskozások a jelen valóságától eltérő témákat dolgoznak fel, amelyek sokszor sem nem időszerűek, sem nem tudományosak, csak vannak, és éltetik a vajdasági magyar tudományosság politikai célokra felhasználható létezését.
A vajdasági középiskolákban, egyetemeken tanító magyar nemzetiségű tanárok többsége úgy tesz, mintha szép Vajdaságunk egy kimeríthetetlen kincseszsák lenne és sem ők, sem tanítványaik nem kell, hogy foglalkozzanak a jelent, jövőt megnyomorító jelenségekkel. Szeretnék elkerülni, hogy a politikai „hatalmasságok” ne találkozzanak a ténnyel, hogy még sincs nincs minden rendben és ezzel csorbuljon a sok kényszerítéssel, mellébeszéléssel „kivívott” tekintélyük, tévedhetetlenségük. Természetesen, a szolgalelkű pedagógusok, törvényszerűen szolgalelkű tanítványokat bocsátanak ki a mind nehezebb életkörülményekben vergődő vajdasági magyar közéletbe és csak a tévedhetetlen politikusok intő és megmentő gondolatai maradnak útmutatónak az erősen fogyó (ez bizonyított tény) közösség számára. A csak sikerekről beszámoló vajdasági magyar politikai vezetés el kell, hogy számoljon a tényekkel, hogy évről évre, mind kevesebb magyar nemzetiségű hallgató jelentkezik az Újvidéki Egyetem különböző karaira, mind kevesebb a magyar nemzetiségű középiskolai és egyetemi tanár, mind kevesebb magyar nemzetiségű személy szerzi meg a doktori fokozatot. Ugyanakkor a jelen értékelése és a jövő tervezése érdekében az MNT és a VMSZ be kell, hogy mutassa az Európa Kollégium végzett és a Vajdaságban elhelyezkedett lakóinak létszámát,a végzettek szakmai struktúráját, mert a korábbi, nagyon helyes terv szerint a vajdasági magyar értelmiség utánpótlását kell, hogy jelentsék.
A ma már nagyon nehéz helyzet jobbításának egyik megoldása, hogy a politikum felébredjen (vagy felébresszék) és egyenrangú félként fogadja el a vajdasági magyar értelmiséget, a minden indíttatású félelmet, bosszúállást kizáró párbeszédben, amelynek megállapításai, döntései, javaslati nem a politikai szakszolgálatok részéről megrendelésre elkészített „megmentő” tervek elfogadásából állnak. Amennyiben valóban a vajdasági magyar közösség érdekeit helyezik előtérbe, akkor sem a MNT sem a VMSZ nem kell, hogy tartson attól, hogy a valós, őszinte és szakmailag megalapozott értelmiségi párbeszéd esetleg rávilágít az elmúlt évek hibáira és majd minimum elnézést kell kérniük a vajdasági magyar közösséget előnytelen helyzetbe hozó korábbi döntések miatt.
Kiürülő falvaink (Illusztráció)