Két nagy zuhanás rázta meg a héten az orosz nemzeti büszkeséget: A Kreml saját magánhadvezére és a Luna–25 is roncsok között végezte – miközben Indiának sikerült a Holdra-szállás, vagyis az űrkutatásban való felemelkedés.
Joe Biden japán és dél-koreai kollégájával háromoldalú csúcstalálkozót tartott, amit egyesek „Ázsiai NATO-nak” neveznek. Az amerikai női foci azonban leszerepelt a kétszeres arany után, míg a spanyol nők világbajnokok lettek az ausztrál–új-zélandi focicsúcson. A BRICS-csúcsot Dél-Afrikában tatották, de a nemzetközileg körözött Putyin nélkül, akio így nem mert Johannesburgban leszállni. A „téglás” (angolul: BRIC(k)S) felemelkedésre több tucat ország vágyik, de Kína csak hatot hívna meg. A putyini zuhanásokkal szemben az ukrán fronton hamarosan felemelkedhetnek a holland és dán F-16-os vadászgépek. – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Melbourne-ig és Bécstől Tokióig.
F-16-os vadászgépek Ukrajnának
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap jó hírnek tartja, de bírálja Ukrajna lassú támogatását:
„Hasonló tétovázás és habozás volt ezúttal is, ugyanúgy, mint a nyugati harckocsik szállításánál. Az akkori szállításból később gátszakadás lett. Azonban ellentétben azzal, amitől sokan féltek, Oroszország reakciója elmaradt. De ezúttal is gátszakadás történt, mivel az F-16-os vadászgépek szállításának vállalása késve érkezett, habár így is merész lépésnek számít. Mark Rutte holland és Mette Frederiksen dán miniszterelnök jelentősen hozzájárultak Ukrajna légterének biztonságosabbá tételéhez, és így segítenek megakadályozni a napi terrort a levegőből.”
A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki lap szerint az ukrán elnök külpolitikai sikere nem olyan mértékű, mint ahogy azt a külvilágnak állítják:
„Zelenszkij kijelentette, hogy dániai és hollandiai látogatása során sikerült »áttörő megállapodásokat« kötnie, habár utazása nagyrészt formális jellegű volt. Már a múlt héten egyértelmű volt ugyanis, hogy Ukrajna megkapja az F–16-osokat, miután az USA, mint az ezeket gyártó ország engedélyt adott erre Dánia és Hollandia külügyminiszterének. Továbbra sem világos azonban, hogy ezek a gépek milyen szerepet játszhatnak majd a háborúban. Az viszont egyértelmű, hogy semmiképpen sem teszik teljes mértékben sebezhetetlenné az ukrán légvédelmi rendszert.”
Lezuhant az orosz Luna-25 Hold-szonda
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című közép-jobboldali konzervatív napilap így kommentálja a „Luna-25″ orosz űrszonda lezuhanását nem sokkal a tervezett leszállás előtt:
„47 év után ez volt Oroszország első Hold-küldetése. A kudarc ezért vigasztalásnak is tekinthető. Másrészt ez a kudarc annak a következménye, hogy Oroszország nem fejleszti tovább a szovjet korszak tapasztalatait és humán tőkéjét. Ez példája annak, hogy milyen fontos a következetesség és a folytonosság az űrkutatásban, és a japán küldetéseknek is tanulniuk kell belőle. A Luna–25 meghibásodása gyengíti Oroszország pozícióját a nemzetközi Hold-kutatásban – erre utal például a Kínával kötött kooperációs megállapodás is.”
„Úgy tűnik, hivatalosan is elkezdődött a versenyfutás 2.0 az űrben” – írja a pekingi Xingjiang Bao című állami napilap:
„Ebben a versenyben nemcsak a régi űrnagyhatalom, Oroszország vesz részt a Luna–25-tel, hanem riválisa, az USA is az Artemis–3 Hold-misszióval, amelynek kilövését többször elhalasztották, valamint az űrújonc India a Chandrayaan–3-mal. A tervek megvalósítása azonban a három ország egyikében sem megy zökkenőmentesen. De ennek legnagyobb akadálya nem a tudományban rejlik, hanem a politikában. Elgondolkodhat-e az ember azon, hogyan alakultak volna a dolgok, ha Oroszországot kevésbé vezérli az ambíció, Amerika figyelmét pedig nem vonják el a gender- vagy rassz-viták? Sok technikai probléma után még mindig van remény, legalábbis India számára, hogy a Chandrayaan–3 sikeresen landoljon a Holdon. Ennek holnapután [szerdán] kell megtörténnie [és sikeresen meg is történt].”
Camp David-i Ázsia-csúcs
A zürichi Tages-Anzeiger című liberális napilap így értékeli az USA, Japán és Dél-Korea Camp David-i csúcstalálkozóját:
„A háromoldalú csúcstalálkozó nagy sikert jelent Joe Biden amerikai elnök számára. Ugyanis Amerika két fontos ázsiai partnerét hozta össze, akik egészen a közelmúltig olyan mértékben álltak egymással összetűzésben, hogy még a kormányfők sem voltak hajlandók egymásnak köszönni. A Camp David-i találkozó utáni közös nyilatkozatok is erősítik az Egyesült Államok pozícióját a Kínával szembeni konfliktusban. De Joe Bidennek realistának kell lennie, mert ázsiai barátai bonyolultak. Ugyanis Japán és Dél-Korea gyarmati történelmét még mindig nem dolgozták fel megfelelően, és a Liancourt-sziklákkal kapcsolatos területi vitájuk sem oldódott meg. Kína pedig szomszédként és legfontosabb kereskedelmi partnerként annyira közel áll mindkettőjükhöz, hogy azok bizonyos megfontolásokat nem tudnak elkerülni.”
Az isztambuli Cumhuriyet című kemalista, baloldali napilap meg van győződve arról, hogy:
„Az USA egyfajta »ázsiai NATO-t« akart létrehozni a háromoldalú szövetséggel. A találkozó ugyan nem ezt eredményezte, de legalább egy háromoldalú partnerséget hozott létre. A találkozó zárónyilatkozata egyértelműen meghatározza az USA ellenfeleit: Kína, Észak-Korea és Oroszország. Amióta Washington Kínát nyilvánította fő ellenségnek, az amerikaiak az ázsiai-csendes-óceáni térségben próbálják bekeríteni ezt az országot. Arra összpontosítanak, hogy katonai frontot létesítsenek Ausztráliától Japánig és Dél-Koreáig, aminek az a célja, hogy fenntartsák az Egyesült Államok megingott fölényét a régióban. Sajnos, az Egyesült Államok kezdeményezései nem mindig érik el a kívánt eredményeket. Ezért a jelenlegi összkép még nem változik, de egy új, többpólusú világrend kiépítése folytatódik.”
Spanyolország a női labdarugás világbajnoka
Most lássunk két megjegyzést a spanyol válogatott női labdarúgó- A Barcelona Mundo Deportivo című sport-napilap lelkesen ír róla:
„Olga Carmona hatalmas gólja elegendő ahhoz, hogy a ‘Roja’ [vöröshajú lány] fellépjen az Olümposzra és egy emlékezetes találattal megnyerje a döntő meccset Anglia ellen. 2023 augusztus 20-a már a spanyol labdarúgás történelmének a része. Ennek a női válogatottnak pedig mindig lesz helye a spanyolok futballszívében.”
A melbourne-i The Age című közép-baloldali napilap a női labdarugó- világbajnokság fontosságára mutat rá:
„Szégyen, hogy az angol oroszlánok nem nyertek, de az is szégyen, hogy a nők az elmúlt évszázadban egyáltalán nem futballozhattak. Ez a világbajnokság azért emlékezetes, mert megmutatta, hogyan használják a nők a sportot arra, hogy életüket nagyszerűvé tegyék és necsak a derekukat karcsúsítsák vele. Emlékezetes ez azért is, mert a testmozgás nagyon sokáig büntetésnek számított a nők számára, amit azért kellett megtennünk, hogy formában maradjanak, jól nézzenek ki, és vonzóak legyenek a férfiak számára. Most itt láthatjuk, milyen lehet a sport, ha hagyjuk, hogy valóban legyen: olyasvalami, ami néha örömteli, néha szívszorító, de mindig a tanulásról, a növekedésről és a közösséghez tartozáshoz szól.”
A BRICS Johannesburgban
„A héten Johannesburgban az emberek egy új világrendről álmodoznak” – írja a brüsszeli de Tijd című nemzetközi pénzügyi és gazdasági napilap:
„Ebben az álomban a BRICS-országok, Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika egyesítik erőiket más országokkal, például Argentínával és Szaúd-Arábiával. Több tucat ország érdeklődik a BRICS-csoporthoz való csatlakozás iránt. Ennek a közelítésnek van értelme. A nagy nemzetközi intézmények egyre inkább tükrözik a világ hatalmi egyensúlyát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagsága továbbra is a második világháború győzteseinek van fenntartva. Más nemzetközi intézmények, mint például a Kereskedelmi Világszervezet, nagyrészt megbénultak. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a BRICS-országok és új barátaik új „világ-csúccsal” egy szempillantás alatt megváltoztathatnák a nemzetközi erőviszonyokat. Mert a köztük fennálló konfliktusok óriásiak.”
Az ellenpólus egyre nagyobb teret hódít, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap a csúcstalálkozóról:
„A csúcstalálkozó jelentősége messze túlmutat azon, hogy Putyin elmegy-e, vagy csak videón csatlakozik hozzájuk, ahogyan most azt elvileg meg is tette. A Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotta csoport régóta a Nyugat, pontosabban az Egyesült Államok által uralt világrend ellenpólusává próbál fejlődni. Ez látható többek között abból is, hogy két tucat ország kíván csatlakozni a szövetséghez. Ide tartoznak olyan fontos feltörekvő országok is, mint Indonézia, Szaúd-Arábia, Egyiptom és Argentína, amelyek közül néhány a Nyugat régi szövetségese. Ezek az országok nem kérnének tagságot a BRICS-ben, ha nem várnának tőle semmilyen hasznot.
Ennek egy része már a statisztikákat áttekintve is látható: A BRICS-csoport a világgazdaság 26 százalékát adja. Különösen szembetűnő a világ második legnagyobb gazdasága, Kína súlyának erőteljes növekedése. Kína számos ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország fontos kereskedelmi partnere, és ezt most politikailag is kihasználja, például Közel-Keleten.
A Nyugat régi ipari nemzeteit tömörítő G7 azonban még mindig jelentős előnnyel rendelkezik a világgazdaság 43 százalékával. De részarányuk már régóta csökken. A BRICS-csoport már rendelkezik egy fejlesztési bankkal és egy valuta-tartalékalappal, amelyek a nyugati típusú Világbank és az IMF alternatívájaként értelmezhetők. A dél-afrikai csúcs most még nem egy közös valutáról szólt, hanem arról, hogy a BRICS-országok a dollár dominanciáját szeretnék csökkenteni saját valutáik bevonásával a kereskedelembe.”
Lezuhant Prigozsin magánrepülője
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi liberális napilap ezt írja:
„Függetlenül attól, hogy Prigozsin él-e vagy halott, és hogy csak az utaslistán szerepelt, de nem szállt fel, vagy valóban a gépen volt – egy dolog biztos: Putyin listáján szerepelt. Két hónappal ezelőtt, a különös Wagner-lázadás után Putyin azt mondta a zavarodott és ijedt oroszoknak, hogy a hazaárulást büntetni fogják. Prigozsin lázadása megmutatta Putyinnak saját gyengeségét. És pontosan ez az a benyomás, ami nem kellett, hogy az oroszoknak szóljon. Lehet, hogy egy háborús bűnös itt egy másik bűnözőt likvidált. Prigozsin pedig kétségtelenül korunk egyik leghírhedtebb bűnözője és banditája volt.”
A londoni The Economist című közép-liberális gazdasági hetilap viszont így vélekedik:
„Prigozsin halála elősegítheti Putyin hatalmának megszilárdítását. De megerősítheti azt a mítoszt is, amely szerint a Wagner-milícia vezetője őszinte hazafi, és ezáltal destabilizálhatja a háborúpárti rétegeket.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
