A Szabadság és Igazságosság Párt (SSP) a legerélyesebbel elítéli azt, amikor célkeresztet rajzolnak a politikailag másképpen gondolkodók homlokára, olvasható a párt szabadkai bizottságának szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében.
– Azt gyanítjuk, hogy ezeknek a plakátoknak a kiragasztását ugyanazok pénzelték, akik Banjskában halálba küldték a fiatalokat és most így próbálnak szabadulni sikertelenségük miatti bűntudatuktól. Megígérjük a polgároknak, gondoskodunk róla, hogy napvilágra kerüljön az igazság – írja az SSP szabadkai bizottsága, majd aláhúzzák:
Nem fogjuk megengedni, hogy az ellenzék vezető politikusait a város legszűkebb központjában kihelyezett undorító plakáttokkal gyalázzák. Minden tisztességes önkormányzat megszervezné ezeknek a plakátoknak az eltávolítását, hiszen ezek az emberek legaljasabb ösztöneit ébreszthetik fel és a történelem sötét korszakaival, valamint a jelenlegi nehéz koszovói helyzettel is játszadoznak.
Szombaton a városközpontot ellepték azok a plakátok, amelyeken Pavle Grbović, a Szabad Polgárok Mozgalmának vezetője usztasaként, Miloš Jovanović, az Új Szerbiai Demokrata Párt (Nova DSS) elnöke pedig albánként van ábrázolva. A „Szerbia az erőszak ellen” elnevezésű közös ellenzéki tömörülést – amely egység a polgárok óhajára jött létre – a plakáton a NYOMOR megállapodásaként ábrázolták, az ellenzéki vezető politikusok kezébe pedig Dragan Đilas, az SSP elnöke keresztnevének betűit helyezték.
– Ez azt jelzi, hogy holnap bármelyik politikailag másként gondolkodó személy homlokára céltáblát rajzolhatnak, legyen az aktivista, vagy akár egy egyszerű állampolgár. Léteznek határok, amelyeket nem szokás átlépni még a politikai ellenfelekkel folytatott harcban sem, a városi hatalomnak ezért meg kellene őriznie a lakosokat a gyűlöletkeltéstől – hangsúlyozza a közlemény.
Rámutatnak, hogy Szabadka valamikor a tolerancia városa volt, ahol a tisztességes, jóindulatú és békés emberek évtizedeken keresztül barátként és jószomszédként éltek egymással: magyarok, horvátok, szerbek, bunyevácok, romák és sokan mások, akik tisztelték egymást, akár hívők, akár hitetlenek, akár katolikusok, pravoszlávok, protestánsok, zsidók, vagy muzulmánok.
– Szabadka még a kilencvenes években sem volt vevő a sovinizmusra és az antagonizmusra. Szabadka és annak polgárai a változó időkben is megóvták a város szellemét. A múltból nem a konfliktusokat, hanem a vívmányokat örökítettük át és mindig előre néztünk. A hatalmi többség, amely mindenáron többség szeretne maradni, szeretné megmérgezni városunk szellemét, hogy megtanítson minket gyűlölködni, és arra, hogy állandó összetűzésben legyünk egymással – írja egyebek közt a Szabadság és Igazságosság Párt, majd így folytatja:
A hatalom nappal a városban használatban lévő nyelveken készült táblákat helyez el, éjszaka pedig lerombolja őket, sértegeti a politikai szervezetek vezetőit, az általa megszállt médiumokon keresztül pedig félrevezeti a polgárokat, mert ettől azt reméli, hogy nem fogjuk észrevenni a drágulást, az életszínvonal romlását, vagy hogy a szabadkaiak tízezer dinárral keresnek kevesebbet az országos átlagnál, és azt, hogy az elmúlt tíz évben nagyon sokan elhagyták a várost.
A Szabadság és Igazságosság Párt azzal a megállapítással zárja közleményét, hogy „a polgárok látják a saját számláikat, hűtőszekrényeiket, pénztárcáikat, ezért a figyelmüket nem fogják elvonni a szégyenteljes plakátok, amelyeket azok helyeztek ki, akik felelősek mindazért, amit most el kell tűrnünk”.
