Micsoda időket élünk! Minden megváltozott, már semmi sem a régi. Szerte a világon az emberek azon méláznak, hogy tudnának minél több pénzt megspórolni. Csak arra figyelnek, ki mennyiért nyújt szolgáltatást, árut. Nyoma sincs már sehol a nagylelkűségnek, széles gesztusoknak, gáláns viselkedésnek. Csak családjaik és önmaguk érdekét védik foggal és körömmel.
De azért van még fény ebben az erkölcsi sötétségben! Vannak még emberek, akár egész települések, ahol az embereknek nem fontos a pénz, nem fontos a személyes jólét. Inkább a közjót választják.
Büszkén tárhatom önök elé, mint „echte” zentai, hogy városom az egyik ritka – de az is lehet, hogy egyetlen – olyan község, ahol az emberek jelentős része még ezt az életfelfogást vallja. De közülük is kiemelkedik egy réteg, amely teljes odaadással és kitartó vaskalapossággal ragaszkodik ehhez a hozzálláshoz.
Ők az a néhány ezer derék zentai lakos, akik távfűtést használnak az Elgas közvállalat jóvoltából. Egyetlen óhajuk és vágyuk, hogy a fűtés minél drágább legyen. És annak érdekében, hogy polgárai kívánságát teljesítse, a helyi önkormányzat minden évben meg is szavazza a hatalmas drágításokat. Éjt nappallá téve döntenek az áremelések sorozatáról – elvégre ezért lettek megválasztva.
Már hosszú évek óta boldogan éltek a távfűtést használók, tudván, nem múlik el év, hogy a megválasztott képviselőik ne emeljenek hatalmas százalékokat ezen a szolgáltatáson. De ismerjük el, korábban a zentai képviselők még önmagukon is túltettek, amikor 360 százalékkal emeltek! Volt is öröm az „alattvalók” között. Végre egy rendes emelés, nem kell elaprózni.
De mint minden mesében, itt sem mehet minden simán. Júniusban jöttek az önkormányzati választások. Fekete felhők kezdtek gyülekezni a távfűtést használók megfáradt fejei felett.
A csúnya, rosszindulatú, ünneprontó ellenzék bejelentette, hogy meg akarja szüntetni az egész évben fizetendő karbantartási díjat és a negyven százalék állandó részt. Volt is felháborodás a Homokon és a Tisza-parti épületek lakói között. Ha ezek jutnak hatalomra, akkor már nem fizethetik az ország legdrágább távfűtését. Ezt meg kell akadályozni!
És a választások le is zajlottak. A romboló ellenzék megkapta a magáét: csúfos vereséget szenvedett. Úgy is kellett neki! Helyreállt a rend, és a haladó-VMSZ koalíció folytathatta (ár)építő tevékenységét. El kell ismerni, a felhasználók ismét jól választottak. Az árromboló ellenzék az ő körzeteikben alig kapott szavazatot. A haladók és a VMSZ szerezte meg a szavazatok 90 százalékát.
A régi-új hatalom pedig nem sokat várt azzal, hogy meghálálja szeretett választóinak bizalmát. Még 50 százalékot emeltek a karbantartáson! A tavalyi emeléssel együtt így az állandó költség esetében már 545 százalékkal emelkedik az összeg. Na, ez igen! A zentai lakások százaiban törtek ki örömkönnyekben a felhasználók, tudván és érezvén, hogy végre visszatért a jól megszokott rend.
Egy hatvan négyzetméter területű lakás ezentúl 32.418 dinárt fog fizetni az egész évi karbantartásért. És ebbe a fűtés nincs beleszámítva…
„Jobb egész életen át gazdagnak lenni, mint egy hétig szegénynek” (Alan Ford)
Boris Zec
