Donald Trump gazdasági és biztonságpolitikája továbbra is leköti a világsajtó figyelmét (ami nyilván fontos célja az amerikai valóságshow-elnöknek), mivel az illegális lépések offenzívájával aláássa a jogállamiságot. Az amerikai demokrácia a polgárháború óta soha nem kapott ekkora kihívást. Az USA és Ukrajna képviselői Szaúd-Arábiában tárgyaltak az orosz agresszió befejezésének módjairól. Ukrajna elfogadta a tűzszünetre vonatkozó amerikai javaslatot, Putyin azonban elutasítja azt, mert szerinte csak a kijevi vezetést segítené. A német uniópártok és az SPD megkezdheti a koalíciós tárgyalásokat, de valószínűleg ajándékot kell majd adniuk a Zöldeknek, hogy elnyerjék azok jóváhagyását az adósságpaktumhoz. – Átlapoztuk a világsajtót, ezúttal keresztül-kasul Európán.
Trump a porcelánboltban
írja a budapesti Élet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap:
„Trump csapongó fenyegetéseit nem vették komolyan mindaddig, amig hivatalba lépve nem kezdte valóra váltani a kampányígéreteit.
[…] Emmanuel Macron úgy tárgyalt az USA elnökével, mint pszichiáter a páciensével: átállt az ő egyszerűbb, érzelmi hullámhosszára, kedélyes társasági stílusban altatta el a gyanakvását. Beszélgetésük ugyan nem hasonlított a magas állami vezetőkhöz illő, tartalmas és felelőségteljes eszmecseréhez, de a francia elnök közelebb jutott a céljához: az USA-t bent tartani a NATO szervezetében és akcióiban. Keir Starmer angol miniszterelnök is felkészült rakoncátlan amerikai partnere kezelésére, latba vetette a birodalmi emlékek, a brit akcentus és a korona minden tekintélyét, és meghozta a vágyott ajándékot: meghívólevelet III. Károlytól. Így elejét vette annak, hogy az Egyesült Királyság is büntetővámok áldozata legyen és kikövezte az utat egy kétoldalú kereskedelmi megállapodáshoz.
[…] Trump nem tárgyalni akart, hanem politikai show-jának újabb epizódját leforgatni. Nyilván abban bízott, hogy az USA eddig támogatta Ukrajnát, különben már elbukott volna az orosz túlerővel szemben. Ezután is hajlandó segíteni, bár azt nem árulja el, hogy miben és mennyire, elvárja viszont, hogy partnere egyezzen bele a nyersanyag-kitermelés feltételeibe, és készségesen vegyen részt a béketeremtés homályos programjának soron következő lépéseiben.
[…] Trump kommunikációja tartalmi tekintetben korlátozott: gyermeki egyszerűséggel fogalmaz, és rengeteget ismétel. Ami a legnagyobb probléma vele, az a morális színvonal, az általa képviselt sajátos értékrend. A világ az ő szemében üzleti viszonyokból áll, ahol az egyik nyer, a másik szükségképpen veszít. Ő mindig az «egyik» akar lenni. Az államokat nem a nemzetközi közjog dimenziórendszerében helyezi el, hanem ingatlanként kezeli, így vetett szemet Panamára vagy Grönlandra, így fejlesztené a romhalmazzá vált Gázai övezetet üdülőparttá. A világrendet, kivált a multilaterális viszonyokat kevéssé látja át, talán nem is egészen érti, ezért is egyszerűsíti le kétoldalú kereskedelmi alkukra. Normák és szabályok tisztelete helyett az USA súlyára támaszkodik, és határtalanul bízik a saját személyes képességeiben, hiszen Az üzletkötés művészete címmel könyvet is publikált [szellemírón keresztül – szerk. megj.]. A nemzetgazdaság teljesítményének megítélését illetően azonban mintegy négy évszázados késésben van: a siker kulcsát az exporttöbbletben véli megtalálni, ugyanúgy, mint Colbert és a XVII. század merkantilistái. Ezen Adam Smith már a XVIII. században túllépett, Trump viszont úgy gondolja, jót tesz az USA-nak, ha az importot magas vámokkal fékezi. Azzal nem számol, hogy az általa kirótt terhekre a partnerek, köztük a szövetségesei, az amerikai exportot sújtó ellenintézkedésekkel válaszolhatnak. Nem foglalkozik a megemelt vámok közvetett hatásával sem: drágítják a behozatalt, amit a hazai fogyasztó vagy felhasználó fizeti meg, az ár- és költségtöbblet tovagyűrűzik, előbb-utóbb a saját kivitele is drágulni fog.
Morális tekintetben a legfőbb gond, hogy az amerikai elnök az ukrajnai helyzetben egyenlőségjelet tesz a szemben álló felek közé: »gyilkolják egymást«. Nem akarja értékelni a hatalmas különbséget a támadó és a áldozat között.”
Amerika lappangó alkotmányos válságban van, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap a Trump által kiváltott helyzetről:
„Donald Trump többször is diktatórikus fantáziákkal játszadozik. Nemrég ezt írta a platformján: »Aki megmenti a hazáját, nem szeg meg semmilyen törvényt.« A Napóleonnak tulajdonított idézet nem áll távol a Carl Schmitt által Hitler felhatalmazásáról szóló indoklástól: »A Führer védi a törvényt«. Hat héttel a Fehér Házba való visszatérése után azonban ki kell mondanunk, hogy teljes mértékben elkötelezett a jogállamiság aláásásában.
Alkotmányos válságot nem okvetlenül egyetlen döntés idéz elő. Ez egy fokozatos folyamat: Trump olyan lépéseket tett és rendeleteket adott ki, amelyek részben alkotmányellenesek, részben pedig jogellenesek. Eltörölte azt a jogot, hogy az Egyesült Államokban született gyermekek okmányokkal nem rendelkező szülők amerikai állampolgárok legyenek, pedig az alkotmány ezt garantálja. Bezárt szövetségi ügynökségeket, megkerülve az őket létrehozó Kongresszust. Leállított bizonyos szövetségi programokat, amelyeket a törvényhozás jóváhagyott. És elbocsátotta azokat a kormányzati alkalmazottakat, akik köztisztviselőként munkavédelmet élveztek. A lista még folytatható.
Ezek után a perek hulláma következett. Ez az igazi próbája a hatalmi ágak szétválasztásának és így az alkotmánynak. Ahol a szövetségi bírók leállították az elnöki utasításokat, a Fehér Ház fellebbezett. Végül sok esetben a Legfelsőbb Bíróságnak kell majd döntenie. A héten egy bíró megerősítette döntését, amely jogellenesnek találta a külföldi segélyek befagyasztását.
[…] J. D. Vance alelnök kijelentette, hogy a bírók nem ellenőrizhetik a végrehajtó hatalom legitim hatalmát. Elon Musk elnöki tanácsadó a népakarat nevében kérte a bírók tisztségből való elmozdítását. Mike Johnson, a Képviselőház elnöke, aki pedig állítólag a fékek és ellensúlyok működéséért felelős, felszólította a bírókat, hogy fogják vissza magukat és hagyják, hogy Trump tegye a dolgát.
[…] Itt nem csak egy nárcisztikus tekintélyelvű egyénről van szó. Egyes republikánusok számára Trump csupán eszköze egy régóta dédelgetett álom megvalósításának: az »egységes végrehajtó hatalomnak«, amely alkotmányos doktrína, amely szerint az elnöknek kiterjedt hatásköre van a végrehajtó hatalomban és az állami hatalmi struktúrán belül. Végső soron ez a doktrína a Legfelsőbb Bíróság tavalyi döntésének szellemét is tükrözi, amely széles körű büntetőjogi mentelmi jogot biztosított az elnöknek a hivatalos cselekmények tekintetében. Trump ezt biankó csekknek tekinti.
Az Egyesült Államok kormányrendszere nagy hatalmat biztosít az elnöknek. Az alapító atyák azonban biztosítani akarták az új köztársaságot: óvintézkedéseket tettek a többség zsarnoksága – és egyetlen zsarnok – ellen. Amerika most megtanulja, hogy egy demokratikus alkotmányhoz demokratákra van szükség.
Az alkotmányos válság akkor sújtja az országot, amikor a kisebbség a választási vereség után nyalogatja sebeit. A demokraták tanácstalanok, a republikánusok pedig megosztottak: egyrészt sok a hűséges, aki a keresztapa gyűrűjét csókolgatja, másrészt még mindig akad néhány tradicionalista, aki nem hiszi, hogy már eljött az idő, hogy megmutassa Trumpnak a határait. Az elnök ebben a légüres térben működik.”
Németország új koalíció előtt
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja erről:
„A fekete-vörös pártok még nem mutattak be egy teljesen életképes koncepciót. Ennek ellenére a gyors és meglepően csendes beszélgetések egy új kormány alakításáról üdítőek. Merz tisztában volt azzal, hogy nem fogja tudni megmenteni az összes maximális pozíciót a választási kampányból. A határon a menekültek szigorú visszatoloncolása az európai szomszédokkal egyeztetve lett elutasítva. Ausztria azonnal tiltakozott ez ellen, ami várható volt. Azt is mondhatnánk, hogy a CDU/CSU és az SPD egyszerűen elkerülte a konfliktust egy gyors megegyezés érdekében. Az SPD viszont megértette, hogy el kell fogadnia a jóléti állam csökkentését – a nagyobb ügy érdekében. Ez egy új kormány célja, amelynek jobban kell működnie, mint a legyőzött jelzőlámpás koalíciónak.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap pedig a koalíciós eltárgyalások egy másik témáját veti fel:
„Többek között egy gigantikus adósságcsomagot nyomtak át a szociáldemokraták. Az 500 milliárd eurós »speciális alapot« hivatalosan az infrastruktúrába kívánják bevinni. De a végső dokumentum homályos. A milliárdokat »különösen« olyan dolgokra akarják költeni, mint a polgári és a lakosságvédelem vagy a közlekedési infrastruktúra – áll a közleményben. És különben? Ez az összeg óriási, a támogatás lovagjai viszont találékonyak. Fennáll azonban a veszély, hogy az amúgy is súlyosan érintett német adófizetők a nap végén azon lepődnek meg, hogy mi számít infrastruktúrának.”
„A Zöldek nevetség tárgyává akarják tenni Németországot?” – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap és így válaszol rá:
„A Zöldek a választások vesztesei közé tartoznak. Szavazókat, parlamenti mandátumokat és kormánypozíciókat vesztettek. De még nem vesztettek el minden hatalmat. Most ezt éreztetik a választási győztessel és az SPD-vel is, amelyet ugyancsak megbüntettek a jelzőlámpás koalíció sok rövidzárlatáért, de hagyják tovább kormányozni. A fekete-vörös koalíció alapja a védelem és az infrastruktúra fejlesztését célzó adósságpaktum, amely reálisan csak akkor léphet életbe, ha elegendő számú Zöld képviselő támogatja az Alaptörvény módosítását. Hétfő délután a párt- és a képviselőcsoport vezetése bejelentette, hogy ezt nem javasolják a képviselőiknek.
A Zöldek ezt azzal indokolják, hogy a CDU/CSU és az SPD »játékpénzt« akar gyűjteni, amiből »ajándékokat« tudnának finanszírozni szavazóiknak. Ez nem teljesen téves meglátás. A védelmi költségvetés egy százaléka, de mindenekelőtt az infrastruktúrára szánt 500 milliárd sok másnak is teret ad a rendes költségvetésben, így a megszorítások elhagyásának is. Ennek ellenére a Zöldek álláspontja nem teljesen meggyőző. Ők régóta le akarták venni az adósságféket és soha nem voltak problémáik a hitelfelvételi politikával, ha a kölcsönöket olyan célokra használhatták fel, amelyek zöld célok, például a klímavédelem érdekében hasznosulnak. De a Zöldek szemszögéből ezek természetesen nem ajándékok a választóknak; az ajándékokat mindig mások adják.
Mivel a CDU/CSU és az SPD sikere most a Zöldek szavazataitól függ, Merznek és Klingbeilnek is ajándékot kell készíteniük számukra. A Zöldek zsarolási lehetősége azonban nem korlátlan. Ha a védelmi és infrastrukturális adósságfék felfüggesztése meghiúsul – az SPD nem egyezik bele az egyikbe a másik nélkül –, akkor Németország a nevetség tárgya lenne, amelyet már senki sem venne komolyan, főleg nem Trump és Putyin. Vállalnák-e a Zöldek ezért a felelősséget, mint olyan politikusok, akik annyira állami támogatókként lépnek fel?”
Tárgyalások az ukrajnai békéről
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt jegyzi meg erről:
„Volodimir Zelenszkij ukrán elnök merész lépést tesz és nagy kockázatot vállal. Meg kell győznie az ukránokat is, akik – a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint – úgy vélik, Putyin nem áll meg a már elfoglalt területeknél, hanem továbbmegy. Ám úgy tűnik, hogy a közelmúltban a Fehér Házban lezajlott vita után az ukránok úgy döntöttek, hogy mindenáron megmentik kapcsolataikat az USA-val. A világ tekintete most Moszkvára irányul.”
Az oslói Verdens Gang című független napilap osztja ezt a nézetet:
„Az új amerikai kormány most először gyakorol nyomást Oroszországra. A Kremlnek reagálnia kell erre – és gyorsan. Korábban Trump csak Ukrajnával szemben tett követeléseket, Oroszországgal szemben nem. Az abszolút mélypont Zelenszkij Fehér Házban tett látogatása volt, ahol a kamera [pontosabban a két házigazda – szerk. megj.] megalázta őt. Aztán az USA le is állította fegyverszállítását és hírszerzési együttműködését Ukrajnával. A kár helyrehozhatatlannak tűnt. E tekintetben figyelemre méltó, hogy a szaúd-arábiai Dzsiddában tartott találkozó két fontos területen ért el sikert. Először is, Ukrajna elfogadja az Egyesült Államok 30 napos tűzszünetre vonatkozó javaslatát, másodszor pedig az USA ismét támogatja Ukrajnát. Ki gondolta volna, hogy ilyen rövid időn belül ilyen fordulat következik be?”
Oroszország elutasítja az Ukrajnával kötendő tűzszünetet, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Elhamarkodott döntésnek nevezte az ukrajnai harcok ideiglenes beszüntetésére tett javaslatot az orosz elnök külpolitikai főtanácsadója – számolt be a TASZSZ orosz állami hírügynökség.
Jurij Usakov úgy vélekedett, hogy egy tűzszünet nem segítené elő a hosszú távú rendezést. »Nem egy lélegzetvételnyi szünetet akarunk, hanem egy olyan hosszú távú megoldást, amely figyelembe veszi azokat az érdekeinket, amelyeket már milliószor elmondtunk« – fogalmazott. Kiemelte: egy ideiglenes fegyverszünet »kísérlet arra, hogy időt biztosítsanak az ukrán hadsereg számára«, ami szerinte nagyon távol áll attól a fenntartható rendezéstől, amelyről a Kreml folyamatosan beszél, és amely figyelembe veszi Oroszország »törvényes« érdekeit. Hozzátette, hogy a 30 napos tűzszünetre tett javaslat semmilyen előnyt nem jelentene számukra, csupán lehetőséget adna Ukrajnának. – Nekünk semmilyen előnnyel nem járna a harmincnapos tűzszünet, ellenben Ukrajnának lehetőséget biztosítana arra, hogy átcsoportosítsa erőit, újra megerősödjön, majd folytassa a harcokat – hangoztatta a politikus.
Március 12-én amerikai és ukrán tisztségviselők nyolcórás tárgyalást tartottak Szaúd-Arábiában, amelynek eredményeként Ukrajna elfogadta az Egyesült Államok javaslatát egy azonnali, 30 napos, teljes körű tűzszünetre. Ennek fejében az USA újraindítja a katonai támogatást és a hírszerzési információk megosztását Ukrajnával. Az orosz vezetés konkrét követeléseket támasztott az Egyesült Államokkal szemben a konfliktus lezárása és a kétoldalú kapcsolatok rendezése érdekében, többek között azt, hogy Ukrajna ne csatlakozhasson az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO), ne állomásozzanak külföldi csapatok az ország területén, valamint nemzetközileg ismerjék el Oroszország igényét a Krímre és négy ukrajnai tartományra.
Donald Trump amerikai elnök egyértelművé tette, hogy ha a Kreml nem fogadja el a javasolt 30 napos tűzszünetet Ukrajnával, az Egyesült Államok pénzügyi szankciókat fog bevezetni Oroszországgal szemben. Hangsúlyozta, hogy a békét részesíti előnyben, ezért nem kívánja ezeket az intézkedéseket meghozni, de szükség esetén kész alkalmazni őket.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
