Dragan Đilas állítása, miszerint a Rio Tinto kártérítési pert készít elő Szerbia ellen a Jadar-projekt miatt, a jogi szakértők szerint inkább politikai természetű, mivel semmilyen konkrét adat nem ismert egy benyújtott keresetről, ugyanakkor egy esetleges kártérítési igény akár kedvező forgatókönyv is lehetne Szerbia számára, írja az N1.
Felmerült, hogy ez talán azt is jelentheti, hogy a multinacionális bányavállalat végleg lemondott a lítiumbányászat megkezdéséről, azonban a szakértők figyelmeztetnek, hogy egy új bányászati törvény előkészítése zajlik, amely gyorsított engedélyezéssel és a nyilvánosság bevonása nélkül tehetné lehetővé a Rio Tinto visszatérését.
Đilas szerint a szerb hatóságok képviselői nemcsak írásos dokumentumokat írtak alá, hanem tanúk előtt szóban is kötelezettséget vállaltak a projekt megvalósítására, és az ilyen szóbeli megállapodások szerinte ugyanolyan kötelező erejűek lehetnek, mint az írásosak. Ezt az állítást azonban több jogász is erősen vitatja.
Mirjana Vukajlović ügyvéd, a „Marš sa Drine” civil szervezet jogi képviselője hangsúlyozza: a szerbiai társadalom egyértelműen és tömegesen fejezte ki ellenállását a Jadar-projekttel szemben. A környezetvédelem melletti egységes kiállás szerinte jelentősen lassította a beruházást, amely jelenleg úgynevezett „care and maintenance”, azaz fenntartási állapotban van. Vukajlović rámutat: ha valóban kész egy kártérítési igény, akkor annak összegét, jogalapját, benyújtásának idejét és címzettjét is ismerni kellene, ezekről azonban a nyilvánosság semmit sem tud.
A jogász szerint az sem tisztázott, hogy a szerb állam és a Rio Tinto – vagy annak leányvállalata – egyáltalán kötött-e olyan szerződést, amely alapján jogvita esetén nemzetközi választottbírósági eljárás indulhatna. Hangsúlyozza: puszta „szalonígéretek”, különösen ha azok jogellenes vagy korrupt jellegűek, nem képezhetik kártérítési igény alapját. Ráadásul egy nemzetközi befektetési arbitrázs évekig elhúzódhat, és költségei akár a követelt összegnél is magasabbak lehetnek, ezért mindkét fél számára racionálisabb lenne a peren kívüli megegyezés.
Vukajlović szerint a Rio Tinto számára sem lenne előnyös a szóbeli ígéretek bizonyítása, mert az jogellenes állami kötelezettségvállalásra utalna, a vállalatot pedig súlyos reputációs és jogi kockázatnak tenné ki, különösen az ESG-szabályozások fényében. Úgy véli, a vállalat inkább meglévő jogainak átruházásában vagy befektetései megtérítésében lehet érdekelt, mint egy bizonytalan kimenetelű perben.
Sreten Đorđević ügyvéd, aki korábban többször fellépett a Jadar-projekt ellen, szintén politikai bejelentésnek tartja Đilas nyilatkozatát. Szerinte, ha a hír igaz, az jó hír lehet Szerbia számára, mert azt jelezné, hogy a Rio Tinto kivonul az országból. Egy per során ugyanis szerinte a szerb állam jó eséllyel hivatkozhatna arra, hogy a vállalat súlyosan megsértette a hazai jogszabályokat, különösen a mezőgazdasági földek védelmét, a bányászati hulladék kezelését és az adózási előírásokat. Állítása szerint a cég közel 600 fúrást végzett engedélyek nélkül, nem rendelkezett hulladékgazdálkodási engedéllyel, és felmerül az adóelkerülés gyanúja is.
Đorđević úgy véli, a Rio Tinto nem pereskedni akar, hanem kivárja az új bányászati és geológiai törvényt, amelyet Szerbia az EU kritikus nyersanyagokról szóló rendeletéhez igazítana. Ez a jogszabály a stratégiai projekteknek „elsődleges közérdek” státuszt adna, gyorsított eljárásokkal és korlátozott társadalmi kontrollal. A jogász szerint ez rendkívül veszélyes lenne, mert a környezetvédelem, az egészség és a tulajdonjogok háttérbe szorulnának, és megnyílna az út a bányászati beruházások ellenőrizetlen elárasztása előtt.
Összességében a szakértők arra figyelmeztetnek: a Rio Tinto esetleges pere önmagában nem a legnagyobb veszély, hanem az a jogalkotási irány, amely hosszú távon alapvetően változtatná meg a bányászati projektek engedélyezését Szerbiában, a nyilvánosság és a helyi közösségek rovására.
Nem a kárzérítési per okozna gondot, hanem egy új bányászati törvény
