Bizonyára mindenki értesült arról, hogy Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke közösségi oldalán bejelentette, „telefonon beszélt Magyar Péter elnök úrral, a személyes egyeztetést pedig, a vajdasági magyar közösségérdekében, még miniszterelnökké történő beiktatása előtt, Budapesten meg fogják kezdeni”.
A rövidesen sorra kerülő találkozó tényét megerősítette Magyar Péter is, aki szintén a közösségi oldalán jelentette be, „Pásztor Bálinttal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével és Gubik Lászlóval, a szlovákiai Magyar Szövetség elnökével tárgyalt, és meghívta őket jövő hétre Budapestre, hogy személyesen tájékoztassa őket a TISZA-kormány nemzetpolitika elképzeléseiről.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A Szabad Magyar Szó közéleti személyeket szólaltat meg, akik elmondják véleményüket arról, hogy tartanak-e attól, hogy létrejön egyfajta Magyar-Pásztor paktum, amelynek következményeképp minden ugyanúgy folytatódik a vajdasági magyar politikában és közéletben, ahogyan eddig volt?
Tomin Zsuzsana, pedagógus, a magyarkanizsai Mi Civilek csoport tagja:
Én nem abban reménykedem, hogy a Tisza-kormány megment bennünket a VMSZ-től. Abban bízom, hogy mi magunk teremtünk végre olyan körülményeket és lehetőségeket, amelyben esélye lesz a vajdasági magyarságnak egy méltóságteljesebb életre (és nem csak a vajdasági magyarságnak).
Ha társadalmi szintű változást szeretnénk, egy kicsit tágítanunk kell a perspektívát, távolabbról kell indulnunk. Nagyon sok mérgező folyamat nem lokális, hanem világszintű. Például ahogyan a környezettel bánunk (bánunk el) tönkre téve saját élőhelyünket. Mert azt még a klímaválság-tagadók is nyugodtan beismerhetik, hogy ez a szintű „szeméttermelés” és „rablógazdálkodás”, amit az emberiség művel, visszafordíthatatlan folyamatokhoz vezetett. A Földünk területe, kiaknázhatósága véges. Erre mondják a szakemberek, hogy előbb lesz vége az emberiségnek, mint a kapitalizmusnak. És Czabán Samu is erre utal, amikor azzal a szemléletes példával él, hogy a természetben semmi nincs, ami folyamatosan növekszik, kivéve a rákot. És mi a folyamatos növekedés gyilkos mítoszába szorultunk.
A rablás egy erőszakos bűncselekmény. Kirabolni valakit – azt jelenti, hogy megfosztom értékeitől.
A Föld, a közösségek és az egyén kirablása folyamatban van.
Az embereket bábuként irányítják. Magas szintű manipuláció történik elsősorban gazdasági érdekek mentén. Ahogy Máté Gábor megfogalmazta: a lényeg, hogy már gyermekkortól élethosszig tartó hű vásárlót neveljenek az emberből. És mi csak vásárolunk, vásárolunk egész életünkben, és nem értjük, hogy nem érezzük magunkat jobban.
Belemegyünk a háborús narratívákba, a GDP narratívákba, a tőzsdés narratívákba… elhisszük, hogy még több építkezés, még több innováció, még nagyobb fejlődés kell… miközben a saját sírunkat ássuk.
De akkor hol a valóság? És hogy juthatunk oda? Van-e esélyünk, hogy ne egy kihasznált és elhasznált végtermékként kerüljünk a koporsónkba? Van-e esélye az emberiségnek a túlélésre? Van-e esélyünk az élet egy tudatosabb formájára, amely nem a megkötéseken alapszik, hanem a kreatív energiákon?
Szerintem itt a lényeg. Ezen a ponton.
Mert vitázhatunk Fideszről meg Tiszáról, VMSZ-ről és Szerb Haladó Pártról (SNS), oroszokról, Ukrajnáról, Nyugatról, Trumpról meg Kínáról… és vitázhatunk az akkumulátorgyárakról meg repülő autókról, a lítiumról meg a Mars-bányászatról, az MI-ről – és mindenki hajtogathatja a saját igazát, és megtalálhatja az ellenségeit meg a társait az igazságai mellé, de mindezekkel a bekajált narratívákkal azt a rendszert szolgáljuk, amely épp bennünket áldoz be.
Ezért kellene egy picit visszalépni, és aztán még egy picit, és szép lassan eltávolodni ettől a gyilkos rendszertől, amelynek szereplői vagyunk. Lassan kivonulni a szerepből, és megnézni, mi marad. Mi marad az emberből, ha nem szájába adott meséket hajtogat? Ha nem hiszi el, amit a képernyő mutat? Ha nem hiszi el, hogy erővel másnak kell lennie, mint ami? És nem ijed meg attól, hogy fogalma sincs, ki ő? Hanem elkezd érezni. Együttérezni. Önmagával és másokkal. És szép lassan egy új világ rajzolódik ki. Nem tudom, a tiéd milyen lesz, de az enyémben elsődleges az őszinteség, az egyenesség. Fontos, hogy ne a kompenzációim, fóbiáim, félelmeim irányítsanak, hanem ezeket le tudjam tenni. És lássam magamban az embert, és benned is.
És ha itt kezdünk építkezni, ilyen alapokra, akkor magasra jutunk. Mert nem az fog számítani, hogy a ház mekkora, hanem, hogy nevetnek-e benne a gyerekek. Nem az fog számítani, hogy minél nagyobb lexikális tudást sajátítson el a gyerek az iskolában, hanem, hogy értelmezze a gondolatokat, a világot és önmagát. Nem az fog számítani, hogy mennyibe kerül egy gyógyszer, mert tudjuk, hogy a pénz nem számít az élettel szemben. Nem az fog számítani, hogy kibetonozzuk az élőhelyünket, hanem hogy zöldítsük, adjuk vissza a természetnek, amit még tudunk, mert azzal mi is gazdagodunk. Nem az fog számítani, hogy valakinek legyen nagyon jó, mert azt akarjuk, hogy mindannyiunknak jó legyen, együtt. És így tovább… sorakoznak a lehetőségek.
Tényleg egyénileg kell kezdeni, szerintem, és közösségben folytatni. És sokkal nagyobb hatalmat kell megdöntenünk, mint a VMSZ vagy az SNS. A világot kell megváltoztatnunk, önmagunkat, és ott már tényleg nincs helye az ilyen hamis rendszereknek. Tudom, hogy illúziónak tűnik.
Végül is az első lépés ennyi: elfogadod a hitet vagy nem. Rengeteg jó ember van, kérlek, ne higgyetek azoknak, akik az ellenkezőjét állítják.
Gyerekmosolyok (Fotó: Freepik)
