A szabadkai zászlóégetés áldozata: Nem lehet hallgatni, ha ilyen gyalázat történik

Nagyjából tíz nap telt el azóta, hogy a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola végzőseinek ballagásán egy incidens történt, amely során a Korzón felgyújtottak egy magyar zászlót. Az eset nemcsak a vajdasági magyar közéletben kavart hatalmas port, de több magyarországi tájékoztatási eszköz is átvette a Szabad Magyar Szó írását, és a magyar, illetve a szerb kormány tagjai is elítélték az esetet.

Mindaz, ami a belvárosban zajlott, nagy valószínűséggel nagy felhajtás és médiafigyelem nélkül halt volna el: az iskola megteszi a feljelentést, a két elkövetőt felelősségre vonják, és az ügy lezárul. Hogy nem így történt, az annak is köszönhető, hogy azt a végzős fiatalt, akinek a nyakából letépték az iskola engedélyével viselt nemzeti szimbólumot, annyira felháborította az eset, hogy úgy döntött, nem hallgat, és a Szabad Magyar Szónak elmeséli a történetét. Mint mondja, maga sem hitte, hogy a vele történtek ekkora hullámokat vetnek majd a következő napokban.

Elszigetelt eset vagy a kilencvenes évek előszele?

A sajnálatos incidensről többen is úgy vélekedtek, hogy arra csupán elszigetelt esetként kell tekinteni. A vajdasági magyarság körében azonban – valljuk be vagy sem – ez rendkívül érzékeny téma. A történtek ugyanis egy pillanatra a kilencvenes évek magyarellenes hangulatát idézték vissza, különösen annak fényében, hogy alig pár hónappal korábban magyar fiatalokat vertek meg Palicson.

Éppen ezért egyes körök igyekeztek azonnal élét venni a dolognak: olyan kijelentések is elhangoztak, hogy egyáltalán nem biztos, hogy szerb nemzetiségűek voltak a zászlóégetők. Hogy egyszerű vandalizmusról vagy nemzeti alapú támadásról volt-e szó, azt természetesen a hatóságoknak kell eldönteniük. Az viszont tény, hogy a cselekedet jogilag külföldi állam tekintélyének megsértésének, azaz bűncselekménynek minősül.

Így gondolja ezt a leginkább érintett személy is, a Korzón megtámadott végzős diák is.

„A politika felkapta a dolgot, de én ebből kimaradok”

„Meglepődtem, hogy ekkora port kavart az ügy. Azt hittem, legfeljebb a belföldi hírekben említik meg, de ekkora visszhangra nem számítottam. Végül is ez így szokott lenni: számítottam rá, hogy a politika felkapja a dolgot, de abba már nem akarok belefolyni, hogy ki hogyan fordítja a maga javára. Az elmúlt napokban kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptam azoktól, akik tudták, hogy velem történt az eset. Ők szóltak arról is, hogy éppen hol írnak róla, és kik emeltek szót a történtek ellen” – nyilatkozta a fiatal, aki nevét érthető okokból nem szeretné vállalni a nyilvánosság előtt.

Az incidens óta semmilyen negatív atrocitás nem érte. Mint mondja, nincsenek más nemzetiségű ismerősei, akik be tudták volna azonosítani, vagy kérdőre vonhatták volna a rosszul végződő ballagás miatt. Mindenki a támogatásáról biztosította, a családja és a környezete pedig úgy véli, nagyon helyesen tette, hogy nem maradt csendben.

Ahogy múlnak a napok, úgy csillapodnak a kedélyek is körülötte. A fiú a napokban vallomást tett a rendőrségen, és most arra vár, hogy tanúként beidézzék a bírósági tárgyalásra. A két elkövetővel az eset óta nem találkozott.

A diák a traumatikus élmények ellenére sem hátrál meg:

„Annak tudatában, ami történt, én újra megtenném, és a magyar zászlóval a nyakamban jelennék meg megint. Persze jó kérdés, ha nem a magyar, hanem valamelyik másik ország zászlajával vonulok fel, ugyanez történt volna-e, de ezzel kapcsolatban csak találgatni lehet. Gondolom, a horvát zászló még szintén kicsaphatta volna a biztosítékot, de ezt csak akkor tudnánk biztosan, ha megtörténik. Egyébként úgy gondolom, valahol még jó is, hogy ez megtörtént. Így legalább mások is megtanulják, hogy az ilyen tetteknek igenis meglesz a következménye, hogy ilyet nem szabad tenni, ezt nem lehet elnézni senkinek, és nem szabad hallgatni, ha ilyen gyalázat történik” – zárta szavait a végzős fiatal.

Fotó: Magyar lobogó (Fotó: Freepik)