Egyre több jel utal arra, hogy nehéz helyzetben van a VMSZ.
A párt már megkezdte – sőt, gőzerővel tolja – a kampányát az október 25-i parlamenti választásokra. A kampány fő jelszava a „magyar összefogás”. Ezen a néven (Magyar Összefogás) indul 2010 óta minden egyes nemzeti tanácsi választáson a VMSZ listája, mint ahogy ezt teszi most is, a november 8-án esedékes választásokon. Ennél meggyőzőbb bizonyíték pedig nem is kell arra vonatkozóan, hogy most két legyet szeretnének ütni egy csapásra, vagyis két kampányt lebonyolítani egy füst alatt. A kampány drága műfaj, tehát azt sem igazán nehéz kikövetkeztetni, hogy emögött a megfontolás mögött a takarékoskodás kényszere áll.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A párt frontembereinek a különböző közösségi oldalakon való önreklámozásra költött összegei is drasztikus változáson estek át. Amíg az idei év első felében ezek a tételek százezres nagyságrendben voltak mérhetőek (euróban), addig az év második felére ebből a számból eltűnt az ezer, és maradt a száz. Vagyis százezrek helyett száz eurókat költöttek erre a célra. Igazán látványos visszaesés.
Mint ahogy azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy mi vezetett ehhez az erőteljes spóroláshoz. Április 12-e (értsd: magyarországi választások) után finoman szólva is erősen kétséges, számíthat-e a VMSZ magyarországi támogatásra, ha igen, mikor és mennyire. Ami persze nem azt jelenti, hogy a párt teljes mértékben forrás, pénz és paripa nélkül maradt volna, de hogy a lehetőségei jelentősen beszűkültek, az vitán felüli.
Ezek azonban „csak” az anyagi gondok.
Legalább ennyire fontos – különösen választások előtt – a pozicionálás. Vagyis valahol megtalálni a helyed a politikai térképen, és valamit mondani arról a potenciális választóknak, hogy merre van az arra.
Márpedig Pásztor Bálintnak és a VMSZ-nek túl frissek, túl mélyek és túl fájóak a tapasztalataik arra vonatkozóan, milyen következményekkel járhat az, ha túl sokáig, túl mereven és túl elkötelezetten állnak ki egyetlen politikai opció és szövetséges mellett. És nyilván ebből le is vonták a számukra megfelelő tanulságokat.
„Nem mondtuk ki egyértelműen, hogy a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Kovács Elvira, a párt egyik fontos embere (és a nemrég feloszlatott parlament alelnöke) szeptember 23-án, azaz szinte napra pontosan egy hónappal a választások előtt. „A szerbek eldöntik, hogy ki győz, mi annak függvényében meglátjuk, hogy kivel tudunk együttműködni”, mondta Pásztor Bálint pártelnök ugyanazon a napon egy nyilatkozatában.
Nyugodtan mondhatjuk ezekre a kijelentésekre is: látványos. Látványos elhatárolódás és eltávolodás ez attól a hónapok, sőt, évek óta megszokott és szajkózott narratívától, hogy a haladókkal való együttműködés az egyetlen lehetséges és üdvözítő megoldás.
Szóval most valami olyasmit kell(ett) mondani, ami növeli a távolságot a VMSZ és a Szerb Haladó Párt között. Ugyanakkor nem túl bántó és sértő, nem éget fel hidakat, nem okoz haragot és sértődést a másik oldalon, nem megy túl messzire – mert azért az sem lenne jó. Tehát jó lenne centire pontosan tudni kimérni ezt a távolságot. Ezzel együtt jó lenne egy kicsit csökkenteni a távolságot az esetleges másik opció, az esetleges másik győztes irányába, összeeszkábálni néhány deszkából egy rozoga kis fahidat, amin majd esetleg át lehet kelni – ha éppen úgy alakulnak a dolgok. Ráadásul mindezt úgy csinálni, hogy a hitelességnek és következetességnek legalább a látszata megmaradjon a saját szavazóik előtt – mert ha az is veszik, akkor megette a fene az egészet.
Nem könnyű.
A VMSZ parlamenti frakciója (Fotó: Facebook)
