Ahelyett, hogy fellépett volna az adócsalások ellen, a jelek szerint az adóhatóság maga is a költségvetési pénzek kimentésére létrehozott hálózat részévé vált. A pénzek útja nem csupán korrupcióra, hanem szervezett bűnözésre is utal – írja a Radar.
A Belgrád–Ópázova és az Újvidék–Kelebia vasútvonal-szakaszok felújításán dolgozó kínai vállalatok, alvállalkozóik és beszállítóik 2020 és 2025 között mintegy 150 millió euró áfa-visszatérítést kaptak – tárta fel a Radar.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Hat vállalat adatai fiktív számlákra, készpénz kimentésére és olyan jogtalan áfa-visszatérítésekre utalnak, amelyeket az adóhatóság még az ellenőrzések lefolytatása után is jóváhagyott.
2020 és 2025 között a CRIC belgrádi fióktelepe 7,5 milliárd dinár áfa-visszatérítést kapott. Kínai alvállalkozóinak, a CRSC fióktelepeinek további 1,1 milliárd dinárt térítettek vissza, a CRCEB Serbia 545 millió dinárt, a Shandong Luqiao Serbia csoport pedig 3,04 milliárd dinárt kapott.
Az újvidéki vasútállomás felújításáért felelős CCECC Balkan fióktelepének 4,3 milliárd dinár áfát térítettek vissza, egyik nagyobb beszállítója, az Ingrap-Omni pedig 1,14 milliárd dinárhoz jutott.
A felsorolt vállalatoknak tehát ebben az időszakban összesen 17,6 milliárd dinárt, vagyis mintegy 150 millió eurót fizettek vissza áfa címén.
Jól kidolgozott rendszer
A gyanú szerint ennek az összegnek jelentős részét törvényes jogalap nélkül fizették ki. A kifizetések mögött olyan szervezett bűnözői csoport állhat, amely jelentősen túlárazza az elvégzett munkálatokat, fiktív számlákat állít ki, és ezzel jogtalan áfa-visszatérítést, adócsalást és pénzmosást követ el – írja a portál.
A Radar korábban arról számolt be, hogy az újvidéki vasútállomás felújításán dolgozó kínai CCECC legalább 21 beszállítóból álló hálózatán keresztül több mint hétmillió eurót vontak ki a legális pénzforgalomból.
A bemutatott rendszer lényege nem pusztán az, hogy a pénzt egyik bankszámláról a másikra utalják át, hanem az, hogy a fiktív számlák segítségével ezeknek a kifizetéseknek látszólag törvényes üzleti indoklást teremtenek. A beszállító olyan árut, szolgáltatást vagy munkálatot számláz ki, amelyet valójában nem szállított le, illetve nem végzett el, a megrendelő pedig a kifizetést rendes üzleti költségként könyveli el.
Az ilyen számlák kétféle adóügyi visszaélésre adnak lehetőséget.
Egyrészt a nem létező költség elszámolásával csökkentik a kimutatott nyereséget, ezáltal pedig az adófizetési kötelezettséget is.
Másrészt a fiktív számlán feltüntetett áfát arra használják, hogy jogtalanul csökkentsék saját áfafizetési kötelezettségüket, vagy visszatérítést igényeljenek a költségvetésből. Az első esetben az állam elesik az őt megillető adóbevétel egy részétől, a jogtalan visszatérítés esetében pedig közvetlenül a költségvetésből fizetik ki a pénzt.
A második szakaszban készpénz, a harmadikban kriptovaluta
Amikor a pénz megérkezik a fiktív számlát kiállító vállalat bankszámlájára, következik a második szakasz.
Az összeget készpénzben felveszik, majd a jutalék levonása után visszajuttatják a rendszer szervezőjéhez, vagy más vállalatokon és személyeken keresztül továbbítják.
A harmadik módszer szerint egy kisebb vállalat felveszi a kifizetett számla ellenértékét, majd a tulajdonos vagy egy harmadik személy számlát nyit egy kriptovaluta-tőzsdén, elvégzi az alapvető személyazonosság-ellenőrzést, és befizeti a pénzt. Az összegből ezt követően kriptovalutát vásárolnak, leggyakrabban tetert (USDT), amelynek értéke viszonylag stabil.
Az ilyen hálózatokban gyakran ismétlődnek ugyanazok a jellemzők: rövid üzleti múlttal rendelkező, alkalmazott nélküli vagy mindössze egy alkalmazottat foglalkoztató vállalatok bonyolítanak aránytalanul nagy forgalmat. Gyakori a tulajdonosok, az igazgatók és a székhelyek cseréje, a pénzügyi beszámolók elmaradása, a bankszámlák zárolása, az adóazonosító szám visszavonása, valamint a vállalatok kényszerű megszüntetése. Az ilyen cégek nagyobb száma lehetővé teszi a forgalom szétosztását, illetve a zárolt vállalatok újakkal történő felváltását.
A fiktív számlák tehát kétféle adóügyi visszaélésre adnak lehetőséget: a nem létező költségek elszámolásával csökkentik a kimutatott nyereséget és az adófizetési kötelezettséget, emellett pedig jogtalanul mérséklik a fizetendő áfát, vagy illegális áfa-visszatérítést igényelnek a költségvetésből.
A teljes cikk a Radar honlapján olvasható.
