A hazájukba való visszatérés nem opció a belgrádi raktárakban várakozó migránsoknak – így értékelték a Migrációkutató Intézet munkatársai a szerbiai tapasztalataikat. A Századvég Alapítványnak a belgrádi migránstelepen dolgozókkal folytatott informális beszélgetéseken és a várakozó migránsokkal készített interjúkon alapuló elemzését a Magyar Távirati Iroda ismertette.
A Migrációkutató Intézet két munkatársa, Sántha Hanga és Speidl Bianka február 8-i belgrádi terepszemléjén a Nyugat-Európa felé tartó, de Szerbiában feltartóztatott migránsok személyes motivációit, Európába vezető útjuk részleteit és a kontinensről alkotott elképzeléseit vizsgálta. Sajtóanyagukban azt írták: a pályaudvar mögötti raktárakban várakozó több mint ezer migráns többsége egyértelműen harminc év alatti, de vannak közöttük tizenöt-tizenhat éves, kísérő nélküli kiskorúak is. A hónapok óta az elhagyatott, omladozó raktárépületekben tartózkodó, többnyire pakisztáni és afgán nemzetiségű férfiak többszöri, sikertelen határátlépési kísérlete, és a célországoknak a bevándorlást szigorító intézkedései ellenére is úgy vélik: „joguk van Európában megélhetést keresni, és a visszatérés számukra nem opció” – fogalmaztak. Az elemzés szerint a migránsok is elmondták: kudarcaikról nem értesítik rokonaikat.
A beszélgetésekből kiderült, hogy a migránsok kitartásában jelentős szerepe van a tisztázatlan hátterű (köztük nyugat-európai szalafita kötődésű) szervezetek segélyakcióinak is. Sántha Hanga és Speidl Blanka itt említi az úgynevezett anarchista csoportokat, amelyek közé besorolja a No Borders nevűt is. Különös hatással van továbbá a menekültekre a lázítás, valamint az embercsempészek ígérgetése, illetve a félelemkeltés is. A beszámoló szerint a beszélgetések folyamán kirajzolódott egy „etnikai alapon működő, iszlamista ideológiához is kötődő” embercsempész-hálózat. Az európai központokban szervezkedők egy része helyi források szerint Nyugat-Európából visszatoloncolt menedékkérő, aki a hálózatba beépülve biztosítja a megélhetését – írták a tanulmány szerzői.
Az intézet munkatársai úgy értesültek, hogy a „magyar határvédelmi intézkedések hatékonysága az embercsempészek tarifáiban is tükröződik”: a magyar határon való átkelésért a többi útvonalhoz képest többet kell fizetni, és saját maguknak kell beszerezniük a drótvágót a kerítés átvágásához. A nyilatkozók körében jelenleg a horvát határ a preferált útvonal. Az Afganisztánból és Pakisztánból érkezettek rendszerint az Irán-Törökország-Bulgária útvonalon jutottak Szerbiába. Az egyik interjúalany elmondása szerint Kabulból Franciaországig tizenegyezer euróba kerül az út. A pénzt a családtagok adják össze, de származhat földeladásból vagy kölcsönből is, amelynek visszafizetésére az otthon maradt családtagok jelentik a garanciát – tették hozzá.
A Migrációkutató Intézet arra a következtetésre jutott, hogy a Balkánon rekedt mintegy százezer migráns túlnyomó többsége számára az Európáról kialakított kép a közelmúltbeli szigorítások ellenére sem változik. Az interjúk alapján valószínűsíthető, hogy „átfogó, a kibocsátó országokat célzó médiakampány, és azzal összhangban lévő politikusi nyilatkozatok nélkül az Európa felé irányuló népmozgás nagyságrendje nem, vagy csak átmenetileg csökkenthető” – emelte ki elemzésében az intézet. Hozzátették azt is, hogy az elmúlt két évben Európában végrehajtott merényletek és rendbontások tükrében a „vahhabita és szalafita ideológiát valló szervezetek szerepének tisztázása az emberkereskedelemben kiemelt biztonságpolitikai és felderítő munkát igényel” – ismertette az összefoglalót a Magyar Távirati Iroda.
A belgrádi Politika tegnap arról írt, hogy februárban eddig tizennégy kiskorú, felnőtt kísérő nélkül érkezett migránst vettek nyilvántartásba, de csak azokat regisztrálták, akik menedékjogot kértek. A lap által ismertetett becslések szerint a bevándorlók tizenöt százaléka gyermek. A buszállomás mögötti, romos épületben tartózkodó menekültek, akik nem hajlandóak hivatalos táborokba menni, az idő jobbra fordulását arra használták ki, hogy kimerészkedjenek kicsit a levegőre – írta a Politika. Nagy részük ugyanis már hónapok óta a füstös, koszos hangárokban lakik, ott eszik, alszik, tisztálkodik.
A Newsweek szerbiai kiadása arról írt, hogy Európa a migránsválság miatt az utóbbi időben csak magával törődik, miközben az afrikai menekültekről teljesen megfeledkezett, annak ellenére is, hogy soha nem látott tömegben, mintegy tizenhatmillióan készülnek átkelni a Földközi-tengeren. „Borsó és kukoricaliszt, ez mindenünk. Van, hogy öt napig sem eszünk mást” – mondta egy, a riportban megszólaltatott, a cikkben csak Michelle-nek nevezett asszony. „Előfordul azonban, hogy napokig nem érkezik élelmiszer. Olyankor semmink sincs. Csak várjuk itt a gyerekekkel, hogy ételt hozzanak” – tette hozzá.
Michelle-t a szerző harminckét évesként mutatja be, s elmondja róla, hogy a férjével és négy gyermekével a kelet-afrikai Burundiból még 2015 májusában érkezett meg Tanzániába, rögtön a Pierre Nkurunziza elnök elleni puccskísérlet után. Akkor több tízezer ember menekült el Burundiból.
Michelle és családja csak egy elenyésző töredéke a tizenhatmillió afrikai embernek, aki csak a lehetőségre vár, hogy átkelhessen a Földközi-tengeren Európába.
Olvassa el a témával foglalkozó korábbi cikkünket is:
A legnagyobb veszélyben a keresztények vannak
„A tunéziaiak is félnek a terrortól, de nemcsak az egyes támadásoktól, hanem a társadalom felkelésétől is, amely veszélyeztetheti a még gyenge demokráciát” – írta nemrég Erik Berglöf, a globális kapcsolatokkal foglalkozó brit professzor a tunéziai fiatalok helyzetéről az Euronews internetes oldalán.
