A Tanyaszínházban vált nagykorúvá

A végéhez közeledik a a Tanyaszínház turnéja. A bemutatót július huszadikán tartották Kavillón, de a turné már három nappal korábban kezdetét vette. A fiatal művészek Lénárd Róbert Y-elágazás című darabjával járják Vajdaság településeit. Ennek kapcsán kerestük meg a társulat két tagját, Greguss Lillát és Dedovity Tomity Dinát, hogy meséljék el eddigi tapasztalataikat.

A Tanyaszínház épp Muzslyán vendégszerepelt, amikor a társulat egyik tagja tizennyolc éves lett: Gregus Lilla tavasszal a Zentán megrendezett Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén nyerte el a Tanyaszínház különdíját, vagyis ezzel lehetőséget kapott, hogy szerepeljen az idei előadásban.

Dedovity Tomity Dina (balról) és Greguss Lilla a társulattól ajándékba kapott kaktusszal

– Igazából ennek nagyon örülök, mert nem szerettem volna a tizennyolcadik születésnapomból nagy felhajtást csinálni. Folyamatosan kérdezgették az emberek, hogy miért nem szervezek bulit, és amikor megkaptam a Tanya-díjat, akkor volt mire fogni, hogy miért nem. Őszintén, nagyon örülök, hogy ezzel a csapattal tölthettem a tizennyolcadik születésnapomat, és még előadást is játszhattam aznap. Egyébként tavaly is éppen a Tanyaszínház előadását néztem a születésnapomkor, idén pedig már játszhattam is. Este az előadás után persze buliztunk, a társulattól pedig egy kaktuszt kaptam ajándékba.

Hogy érzed, milyen volt a próbafolyamat, és hogyan fogadta a közönség az előadást?

– Szerintem minden próbafolyamatban vannak bukkanók, ettől függetlenül szerintem nagyon jó volt a csapat, és a rendező miatt is. Nagyon élveztem velük együtt dolgozni, és azt is, hogy ott lehetek a Tanyaszínházban, amit már kiskorom óta figyelemmel kísérek. Az előadást pedig dicsérik a nézők. Szerintem egy nagyon jót alkottunk, Pusi látványvilága (szerk. megj.: Puskás Zoltán rendező) szerintem nagyon elragadó, és merem remélni, hogy jó az előadás.

Mennyire fárasztó a turné, mi a napi rutin, amit csinálni kell?

– A pótkocsin lehet aludni, úgyhogy maga az utazás nem fáraszt ki. Reggelente, amikor felébredünk, reggelizünk, aztán felpakolunk a pótkocsira, és a távtól függően tíz-tizenegy óra körül elindulunk. Miután megérkeztünk, ebédelünk, és kicsit pihenünk, majd a fiúk elkezdik állítani a színpadot, a kosztümösök kosztümöznek, a kellékes kellékezik, a konyhások pedig főzik a kávét. Ezzel estig elkészülünk, és kilenc órakor vagy legfeljebb tíz perc késéssel elkezdjük játszani az előadást. Amikor vége van, elpakolunk, utána pedig lazulunk.

Mi a szereped, és mi a háttérfeladatod?

– A darabban két csoportra oszlunk: versenyzőkre, illetve műsorvezetőkre, mivel a történet egy valóságshow-ról szól. A műsorvezetők irányítanak, hárman vagyunk ilyenek, a főnök és a két asszisztens, ezek közül vagyok én az egyik. A karakter megformálásában az okozott nehézséget, hogy folyamatosan mosolyogni kell, ahogy a rendező mondta, ezer dolláros mosolyt kell hozni, vagyis a show-t kellett megteremtenünk. Az elején ez nehézséget okozott, de már kezdek ráérezni. Sokat segít a közönség jelenléte, mert közönség nélkül a próbákon ez teljesen más volt. Ami pedig a háttérmunkát illeti, én vagyok a kellékes. Az előadásban nagyon sok a fogyókellék, úgyhogy szinte mindennap kell vásárolnom újakat. Ez a feladat elég nagy stresszel jár, mert rengeteg a kellék, és oda kell figyelni. Először csinálok ilyet, az elején kicsit nehéz volt, de most már kezdek beleszokni. Az ezzel kapcsolatos dolgokat leginkább a csapat azon tagjaitól tanultam, akik már korábban többször is részt vettek a Tanyaszínház munkájában – mondta Greguss Lilla, aki őszre kezdi meg a negyedik osztályt a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban, a középiskola után pedig színiakadémiára készül.

Dedovity Tomity Dina, az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatója, őszre lesz harmadéves színészhallgató, a Tanyaszínház turnéján másodízben vesz részt:

– A tavalyi turnéhoz képest megváltozott a csapat. Az akkori negyedéves osztályból most csak egy tag van jelen, úgyhogy valójában mi lettünk a legidősebbek. Ez több felelősséggel jár, mert a kosztümös is én vagyok. Idén pedig csak ketten dolgozunk kosztümösként, mi csinálunk mindent: a mosást, a varrást stb. Én a tavalyi turnét is nagyon élveztem, és az ideit is élvezem, de a kettőt nem lehet összehasonlítani, mert egészen más.

Hogyan reagál a közönség az előadásra?

– Nagyon szeretik! Amikor kalapozunk, a kis pénz mellé, amit bedobnak, mindig hozzáteszik, hogy „nagyon jó volt”, „gratulálunk”, „szép munka volt” stb. Az az érdekes, hogy minden helyszínen más poénon nevetnek. És olyanra is reagálnak, amire mi nem is számítottunk, hogy poénként működhet. A turné megterhelő egy kicsit, de ennek ellenére élvezem.

Mi a szereped, milyen karaktert formálsz meg a darabban?

– Én Iringót játszom, aki egy igencsak talpraesett, határozott és problémamegoldó lány. Akadtak is kisebb-nagyobb nehézségeim a karakterrel, mivel bárcsak a valóságban is ilyen lehetnék. Az is nehézséget okozott, hogy tájszólásban beszélünk, ez nekem a próbafolyamat elején nagyon nehezen jött, de remélem, sikerült a maximumot kihoznom a dologból.

A Tanyaszínház csütörtökön Zentagunarason, pénteken Csantavéren, szombaton Tornyoson, vasárnap Oromon és hétfőn, augusztus 12-én Bogarason vendégszerepel. Augusztus 15-én Topolyán zárul a turné.

Nyitókép: Révész Róbert

Az interjú a Családi Kör augusztus elsejei számában jelent meg.