Sikoltsátok messze, bércek,
lesújtott rá földi végzet:
Jézus halott.

Zúgjad, folyam, zengjed, erdő,
halálában oly esendő.
Zokogjatok!

Tőrrel átszúrt szíve vérzett,
elrabolta rút enyészet:
Krisztus nem él.

Vérevesztett béna testét
kínkeresztről leemelték.
Nincsen remény!

Sziklaágyra, sziklasírba
vitték, ahogy meg van írva,
élettelen.

Sírját zárja sziklakőtömb,
ne bántsa, ki erre ődöng,
kőmenhelyen.

Három asszony
kora reggel,
hogy virrasszon,
kenetekkel
nagy útra kel.

Hol vasakat
Belé vertek,
arra halad,
napkeletnek
és énekel.

Hol tövisek
Belé martak,
oda siet,
mihamarabb
ott állhasson,

hol kiadta
drága lelkét,
kőbarlangba
beemelték,
ott virrasszon.

Imát mormol
nagyon halkan,
csak Rá gondol,
s lankadatlan
Hozzá siet.

Hogyha eljut
a kősírhoz,
mit csak megtud,
arról hírt hoz
mindenkinek.

Megérkeznek, s megdöbbenten
látják, hogy a kőtömb közben
elmozdult, s a barlang tárva.

Eltelnek nagy rettegéssel,
lelkük mélyén bánat fészkel,
állnak csak, mint három árva.

– Ki ért hozzá, ki tehette,
itt van-e még Jézus teste? –
tűnődik a három asszony.

Aztán mégis, halkan sírva,
megindul a barlangsírba,
hogy el semmit ne mulasszon.

Elszántan a sírhoz lépnek.
Nyílásától kissé beljebb,
sírhomályban látni vélnek
egy ifjút, s úgy megijednek,
fordulnának mindjárt vissza.
Ám a kedves ifjú angyal,
kinek szem fénylő, tiszta,
fájdalmukra hangja balzsam,
nyugtatgatja őket lágyan:
– Jól tudom, mily kegyelettel
vállaltátok néma gyászban,
hogy illatos kenetekkel
holt tetemét ápoljátok.
Csakhogy Isten fia, Krisztus,
akin nem fog bűn, sem átok,
föltámadott. Égi mirtusz,
nem kötik már földi dolgok,
mit bevégzett sors a földön,
az irgalmas ég feloldott:
Jézus élt, s él mindörökkön.

Nap hevíti, szél szikkasztja,
de csak siet nagy iramba’
visszaúton három asszony.

Birtokában biztató hír,
bút kioltó enyhe gyógyír,
fut, hogy reményt így fakasszon.

Mindenkinek elmeséli,
aki csak az úton éri,
mit közölt a hírnök-angyal:

– Menjetek és hirdessétek,
aki meghalt, újraéledt,
hagyjatok föl a panasszal.

Derüljön fel minden homlok,
hiába, hogy vére omlott,
nem igázza bűn hatalma.

Nem gátolják kötelékek,
mennyből száll le majd közétek.
Ezt zengje szó, ima, dal ma!