A Szárnyas fejvadászt (eredeti cím: Blade Runner, 1982), Ridley Scott filmjét kezdetben elkerülte...
Olvass tovább
A házunkban még van két ún. vonalas telefonkészülék. Egyikről azt sem tudjuk, hova tettük, már a számára sem emlékszünk, a másikat meg nem szoktam felvenni, mert csak ügynökök hívnak rajta, és (mert valami ősrégi telefonkönyvből keresik ki a számokat), rég megboldogult férjemet szeretnék meghívni bemutatóval egybekötött vacsorára. Mindenki más már mobiltelefont használ.
És egy vajdasági iskola azzal a – példamutatónak gondolt – határozatával került a médiahírekbe, hogy betiltották a mobiltelefonok használatát a tanórákon, a diákoktól elveszik, és az osztályfőnököknél teszik letétbe a készülékeket. Abban, hogy a Facebookon (ön)képzett polihisztorok ujjongtak a hír hallatán, nincs semmi meglepő, hiszen mindennek örülnek, ami negatív, s amivel gátolhatják a változást. A szomorú az, hogy ezt a szülők és a pedagógusok nagy része is vastapssal fogadta, s hogy általam is ismert magyartanár írta kommentként egy poszt alá, miszerint „nagyon jó”, meg hogy a diákok úgyis csak „gagyi játékokat játszanak” a mobiltelefonokon.
Az itthoni mesék meg arról szóltak, hogy hányszor forrt föl a víz térségünk népautójában, a Fityóban, amíg leértek vele a „mi” tengerünkre, ahol a szállodákban ugyan „a pénzes németek” szálltak meg akkoriban is, de „úgysem akartunk oda menni, mi a szabadságot szeretjük”: jó nekünk a kemping. A „rendes anyák” meg úgyis imádnak főzni – el nem mulasztanák a családról való efféle gondoskodást nyaralás alkalmával sem. Hatalmas élelmiszerraktárral pöfögtek hát az autók Bosznia-Hercegovina hegyein át, lefelé a tengerre. Már akinek volt autója, mert a hetvenes években még igen keveseknek volt, miként síelni is csak a lakosság (az akkori elvtársak és elvtárnők) egy szűk rétege járt. Na, igen, volt vállalati és iskolai üdültetés. A szülők egy része ezzel el is intézte az ügyet: a jó bizonyítványért cserébe két-három évente elmehettünk a tengerre vagy a hegyekbe.
Olvass tovább
Ismerem azt a régi iskolát. Első osztályban minden áldott nap hasfájósan, szorongva indultam el, mert a tanító néni verekedett. Már nincs az élők sorában. Engem, igaz, mert szót fogadtam, sosem bántott. Mégis traumatikus élményé vált számomra az iskola. Nemcsak a rendetlenkedőket, hanem a házi feladatot elmulasztókat, de akár a gyengébben teljesítőket is felpofozta. Persze, sosem történt meg, hogy a párttitkár fiát, a funkcionárius gyerekét verte meg, hanem azokat az egyébként is szociális eseteknek számító delikvenseket, akik megfelelő szülői vagy közösségi felügyelet nélkül nevelkedtek. Egyetlen eset történt a nyolc év alatt, hogy egy tanárom, pontosabban tanítóm megütött.
Olvass tovább
Már csak a legközelebbi hozzátartozóim sírján gyújtok mécsest. Nincsenek már az élők sorában azok,...
Olvass tovább
Meg egyébként is, mondják a tapsikolók, nyáron is megtörténik néha, hogy csak 18–20 fokra megy föl a hőmérő higanyszála, mégsem húzunk pulóvert, és nem indítjuk el a fűtést. Mit lehetne kérdezni tőlük? A 18 fokos szobahőmérséklettel a saját és a nemzeti közösség túlélési indexét azonosító, a fentiekben már idézett asszonytól? Tanult-e valaha fizikát, környezetismeretet? Tanult-e valaha?
Olvass tovább
Attól, hogy „mi neveltük vagy tanítottuk”, hogy „az osztályfőnöke voltam”, illetve közszereplővé és hatalmi emberré lett tanítványunk „mindig illendően viselkedik és tud köszönni”, a politikai életben faragatlan és cinikus funkcionárius „kezet csókol, amikor véletlenül összefutunk”, még nem homályosítja el a másokkal szembeni, azaz közösségi szinten érvényesített diszkriminációt és erőszakot, nem beszélve arról, hogy egy „hogy tetszik lenni”-ért vagy egy kézcsókért nem érdemes cinkossá válni, és beáldozni mások egzisztenciáját vagy az egyéniség és gondolatainak szabadságát.
Olvass tovább
Családom egyik legboldogabb napja volt, amikor 16 évvel ezelőtt átléptük újonnan vásárolt házunk...
Olvass tovább
Fiatalnak lenni korábban természetszerű ellenállást jelentett a hatalmi önkény minden formájával szemben, volt szó akár politikai rendszerről, társadalmi berendezkedésről, intézményi vagy családi tekintélyelvűségről, maradi szokásokról, erkölcsi normákról, tiltásokról és korlátokról. Fiatalnak lenni egyenlő volt a folyamatos lázadással.
Olvass tovább
Azt veti ugyanis a szememre valaki (pártközéleti angazsáltság adta önbizalommal), hogy kimaradtak fontos klasszikusok a tankönyvekből. Mondja is, Ady Endre A Tűz csiholója című verse, Radnóti Miklós Tétova óda című költeménye. Az Ady-versről pontosan meg tudom mondani, hogy a tankönyv hányadik oldalán szerepel – vitapartnerem tehát nem ismeri jól azt a kiadványt, amit kritizál.
Olvass tovább
Megtörtént velem, hogy megszóltak, mert ajándékot küldtem valakinek. Nem hálaajándék volt....
Olvass tovább
„Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem...
Olvass tovább
Hogyan válasszunk megfelelő szőnyeget a gyerekszobába?
A mezőgazdasági infrastruktúra a stratégia alapja
Fenntartható energiahasználat, mint a tudatos céges működés alapja
A felhő alapú szerverek üzemeltetése: előnyök és kihívások
Fokozatos otthonteremtés: az egyedi stílusok hatalma
A sima bőr titka az esküvői szezonra
Az egészség valódi aranya: a méhek különleges ajándéka
Teljeskörű lakásfelújítás folyamata lépésről lépésre: hogyan épül fel egy komplex projekt?
Innovatív megoldások a gyermekek vezetési élményéhez
Hogyan válasszunk megbízható tetőfedőt?