Szerző: SZMSZ

Hallottunk konkrét falusi példát arról, hogy állami alkalmazottat választás elé állítottak: vagy átlép a koalíciós partner táborából a SNS-be, vagy elveszíti a munkahelyét. Márpedig az emberek próbálnak valamiből megélni, s a megszokott munkájától senki sem válik meg szívesen. Pláne, ha a fizetése nagysága sem elhanyagolható.
Ha sarkosítani akarnánk ezt a dolgot, eltúlozva ugyan, de ahhoz a magyarországi parasztéhoz hasonlíthatnánk, aki sorozatos győzködés után belépett a termelőszövetkezetbe, majd a „miért?” kérdésre röviden válaszolt: „Ankét alapján”. „Hogy-hogy?” „Hát… ankét pofont kaptam, hogy még most is cseng a fülem tőle.”
Nos, ilyen alapon (is) lehet tömegesíteni. S ez kísértetiesen hasonlít a titói korszakra, amikor vezetői vagy politikához kapcsolódó munkahelyhez csak a piros tagsági könyvecske birtokában lehetett jutni.