Vannak azonban további korlátok is. Ahogy állítottam, a szavazótáborok derékhada nagy valószínűséggel erősen Orbán-párti érzelmeket dédelget, mi több, nyilván rendszeresen közvetlenül magyarországi médiumokból fogadja be ezeket az üzeneteket. Ezekre az emberekre megnyugtatólag hat, ha a helyi/regionális kisebbségi politikus is rácsatlakozik erre. Székelyudvarhelyen, Komáromban vagy Zentán „migránsozni“, „LMBTQ-zni“ biztos nyerő eljárásnak tűnik ezekben az esetekben – s az is, de csak egy pontig – merthogy etnikai/kisebbségi pártokról beszélünk, akiknek a választói bázisa számbelileg nagyon korlátozott, mi több, folyamatosan fogy.

Azt gondolom, hogy ameddig a parlamenti küszöbök megugrása valamilyen módon lehetséges, addig a lehető legjobb értelemben vett demokratikus kultúrát kellene a kisebbségi pártoknak kialakítaniuk annak érdekében, hogy mennél szélesebb tömegek számára elfogadhatóvá váljanak. Ezzel nem fér össze az orbáni polarizáció, hiába tart biztosan talomban egy x mennyiségű szavazatot, s keltve ezzel annak illúzióját, hogy van itt valamilyen stabilitás és állandóság. Van, de az óra ketyeg, s míg a Fidesznek egy egész ország a rendelkezésére áll két- és hárommillió közti szűkebb-nagyobb táborral, addig gyökeresen más a helyzet határon túl.