Amíg csak újság, rádió, majd később televízió létezett, a hírek fogyasztói, tehát az olvasók, hallgatók, nézők viszonylag könnyen kiszűrték a szemenszedett hazugságokat. Volt rá idejük ezt megtanulni és gyakorolni, hiszen – például Szerbiában – már száz évvel ezelőtt is létezett többpártrendszer, s ahol erre épült a társadalom, ott a posztra vágyó politikusok igencsak megtanultak mellébeszélni, féligazságokat közölni, elferdíteni a valóságot… Szóval a nép egyszerű nyelvén szólva összevissza hazudozni. Azóta ezt már művészi szintre emelték.
Csaknem harminc évvel ezelőtt megjelent az internet, s a hírek szavahihetőségét illetően új helyzet alakult ki. Főleg akkor, amikor a felhasználó nem volt köteles felfedni valós kilétét. A különféle közösségi oldalakon ömlesztve érkeztek a legszélsőségesebb nézeteket való vélemények és reagálások.
Talán mondani sem kell, hogy ebbe a propagandahadjáratba elsőként a politika kapcsolódott be. Napjainkban úgynevezett álprofilokon keresztül mocskolják a másik oldalt, és istenítik a saját embereiket, olykor olyan szövegkörnyezetben, hogy felfordul az ember gyomra.
Éppen a közelmúltban derül ki, hogy a Szerb Haladó Párthoz több mint tizenkétezer olyan személy köthető, akik a hatalmi koalíció szekerét igyekeznek tolni, természetesen dicsőítéssel és mocskolódással. S ami a legszomorúbb és egyben az illetők jellemének szegénységi bizonyítványa, amikor kiderült, hogy kik állnak az úgynevezett trollok mögött, a szemük sem rebbent.