A beharangozott választásokra visszatérve, a legbiztosabb jel, hogy az államelnök egy, a nemzethez intézett látványos kiáltványban komoly fizetésemelést és a nyugdíjak kétszeri, szerinte nagyon is érezhető növelését helyezte kilátásba. Mint már annyiszor, nem győzte hangsúlyozni, hogy az átlagkereset, illetve a legidősebbek havi járandósága egyre jobban fog – euróban! – közelíteni a fejlettebb országokéhoz. Arról azonban egy szót sem ejt, hogy mennyire elég a hétszáz euró dinárértéke, hiszen a hivatalosan is bevallott infláció jóval tíz százalék felett van, a polgárok azonban nap mint nap tapasztalják, hogy a drágulás ennél lényegesen nagyobb. Ez azonban kísértetiesen hasonlít a félrelépő feleség felhördülésére, akit a férje in flagranti talált: „Kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek!?”

Szó sem róla, az esetleges fizetés- és nyugdíjemelés ellen aligha van az érintettek közül bárkinek kifogása, de talán nem árt belehallgatni az éppen időszerű hírekbe, amelyek arról tudósítanak, hogy fél Szerbiában a szakadatlan esőzések igen komoly kárt okoztak. Utakat, hidakat mostak el, tönkretették a vetéseket, sőt, nem kevés helyen még a lakóházakat sem kímélték.