A szerb konzulátus írnokának leveleit, jegyzeteit, jelentéseit ma is őrzik a belgrádi országos levéltárban, így a kutatók is betekintést nyerhetnek azokba. Meggyőződhetnek arról, hogy a jogász végzettségű diplomata nemcsak kitűnő író, bátor újságíró volt, hanem éles szemű megfigyelő is. Gyakran utazott az akkori Oszmán Birodalom szlávok által (is) lakott részein a XIX. és XX. század fordulóján a jó egy évtizedes szolgálata alatti években, a mai Észak-Macedónia és Koszovó területén.

Egyik jelentésében a szerbekhez hasonlítja az albánokat (az akkori szóhasználat szerint: arnautákat), és tájékoztatja a külügyminiszterét, miszerint „jó lenne közelebb kerülni hozzájuk, mert hamarosan másfél millióan lesznek, és meghatározó geopolitikai szereplőkké válhatnak a Balkánon.” Észrevétele talán azért maradhatott visszhang nélkül, mert időközben, mire a szóban forgó diplomáciai levél eljutott a minisztériumba, Belgrádban kormányváltásra került sor, és változott a külügyminiszter személye is.