Katonák
Ahogy minden hadseregben, úgy a néhai Jugoszláv Néphadseregben is esküt tettek a katonák, a sorkötelesként bevonultatott bakák éppúgy, mint az elöljárók, akik ezt már a katonai középiskolában megtették. Nem igazán lehetett félreérteni az eskü szövegét: „A haza védelmében akár az életemet is feláldozom” – próbálom felidézni jó fél évszázaddal később a kórusban általam is elmondottakat. Aztán ki-ki mégis különbözőképpen értelmezte azt a szöveget. Volt, aki a kilencvenes években éppen az esküjére hivatkozva utasította el a katonai behívót, és akadtak, persze, olyanok is, akik – ugyancsak az esküjükre hivatkozva – elmentek a harcterekre.
„A zentai polgárok számottevő része nem támogatja a jelenlegi városvezetést'”
Egyértelmű, hogy Goran Jovanović, Szerbia Népi Mozgalmának a tagja a legaktívabb ellenzéki képviselő a zentai községi képviselő-testületben. A felszólalásaiból összevágott videókat több tízezren tekintik meg, nagyon sokan elismeréssel szólnak a munkájáról, mivel tolmácsolja a polgárok kéréseit, rámutat a visszaélésekre, kritikát fogalmaz meg a hatalom irányába.
Nemrég volt egy nagyon erős kijelentése, amely úgy hangzott, hogy „pontosan tudom, a VMSZ-es képviselők Pásztor Bálint, a párt elnökének parancsát teljesítik, aki azt kérte, hogy mindenben szolgálják ki a Szerb Haladó Pártot. Én csak annak örülök, hogy nem most van a délszláv háború, mert az ilyen VMSZ valószínűleg önkénteseket szervezne Arkan és Šešelj vajda szabadcsapataiba”, majd hozzátette, szégyen VMSZ-esnek lenni. Hogyan reagáltak erre a VMSZ-es képviselők?
– Teljes mértékben állok ma is a kijelentésem mögött. Amikor az ülések alkalmával szóvá teszem, hogy a VMSZ elveszítette önállóságát, és teljesen behódolt a haladóknak, a képviselőik csak lesütik a szemüket. Viszont amikor négyszemközt találkozunk, többnyire elismerik, hogy igazam van – csak különböző, elsősorban egzisztenciális okok miatt nem mernek erről nyilvánosan beszélni, illetve nincs bátorságuk ez ellen tenni.
A vasfüggöny visszaköszön Kárpátaljáról ma már teljesen eltűntek a magyar könyvesboltok, és az ukrán üzletekben sem árulnak magyar kiadványokat – Interjú Dupka Györggyel
Az Ukrajna elleni orosz invázió 2022-es februári kezdete óta továbbra is folyamatosan megjelenik az idén immár huszonharmadik évfolyamában járó Együtt című kárpátaljai magyar irodalmi és művészeti folyóirat. „Ebben a zűrzavaros helyzetben is próbálunk egyensúlyt tartani, vagyis takaréklángon ugyan, de igyekszünk megtartani, fenntartani a kárpátaljai magyar irodalmi életet” – mondta el a lapunknak adott interjúban Dupka György, az ismert kárpátaljai magyar író, költő, történész. Beszélgetésünkben kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban mintegy százezer kárpátaljai magyar hagyta el a szülőföldjét, aminek következtében, felettébb sajnálatos módon, iskolákat kell bezárni, mert nincs elég magyar gyermek az intézményekben.
Utazzunk nyugágyban! Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza
Van, akinek nincs kedve útra kelni, van, akinek nem futja hosszabb utazásra, olyanok is akadnak, akik nem nagyon szeretik a költséges turizmust, de szerencsére a nyugágyban pihenve, félig ülve, félig fekve is lehet utazni, csak egy-két jó könyv kell hozzá.
Törvénytelenül újították fel az állomásépületeket
Kockázatosnak, esetenként életveszélyesnek minősítette a felügyelőség az Újvidék és Szabadka közötti gyorsvasút mentén felújított állomásépületeket. A topolyai, az újzsedniki és a naumovićevói vasútállomások, illetve a szabadkai vasúti pályaudvar épületének felújítása nem az építési engedély és a projektumban meghatározottak alapján történt – ez derül ki a köztársasági építésügyi felügyelő jegyzőkönyveiből.
Az első kínai Volkswagentől a mai „álomkocsikig” Egy vajdasági magyar „vitte” Kínába a német autóipart – Azóta sok minden megváltozott
A Volkswagen távol-keleti virágzásának történetét mesélte el az az ötrészes sorozat, amelyet a Családi Körben közöltünk júniustól októberig, annak a vajdasági származású német jogásznak a tollából, aki „Kínába vitte” a Volkswagent. A befejező részben arról...
Szerb–magyar bányászbéka
Nem új keletű folyamat, akár hozzá is szokhattunk volna, mégis, egyre erőteljesebben csodálkozhatunk rá, hogy a saját életünkben, az utcán a mindennapjaink tapasztalata mekkora ellentmondásban van mindazzal, amiről a médiából értesülhetünk.
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör augusztusi számában jelent meg. Fizessen elő a magazinra! Tel: 064/470-44-99, e-mail: info@csaladikor.com, www.csaladikor.com
Az eldurvult balkáni bulvár
Kezdő újságíróként az akkori szerkesztőségem kiküldött Németországba, a labdarúgó-világbajnokságra. Huszonévesen először jártam olyan nagy sporteseményen, de a közszolgálati hetilapban a munkaadóim úgy gondolták, hogy „érdemes kiküldeni a gyereket”, tanuljon,...
Végül úgyis minden elrendeződik Izlandi üdvözlet
„Þetta reddast” – végül úgyis minden rendben lesz, meg fognak oldódni a dolgok, nem lesz semmi nagy baj – körülbelül így lehetne lefordítani magyarra ezt az izlandi szólásmondást, amit itt gyakran hallani, nem túlzás az izlandi életszemlélet kulcsát látni benne....
Urándúsítás a háború árnyékában
Az elmúlt hetek egy újabb háborút hoztak a világnak. Irán egy baljóslatú péntek 13-án arra ébredt, hogy Izrael drónokkal, bombákkal és mindenféle precíz, illetve kevésbé precíz lövegekkel támadta meg légvédelmét, atomlétesítményeit, illetve hadserege vezetőit. Kemény...