A társadalmi megbecsülés pártfüggőségben szenved „Fáj, annyira igaz” (Thomas Mann)
Egy szórólap nem a világ, de ha még erre sem futja, akkor valóban nagy bajok vannak a kulturális értékek megítélésének tekintetében. A nemzettudat megerősítésének, megtartásának alfáját és ómegáját, ha tetszik ez valakinek, ha nem, mégiscsak az egységes, nemzeti és egyetemes kultúra képes biztosítani, és nem a sportcsarnokok egyre durvuló, agresszivitásba torkolló lármás és izzadságszagú világa. A színházi szórólap olyan jellegű fesztiválok esetében, mint a Desiré, amelyek a többi között a kortárs, sokszínű színházi törekvésekkel és kifejezésformákkal igyekeznek megismertetni a színházkedvelő közönséget, nos tehát ilyen esetben a szórólap egyben útbaigazítás is lehet nemcsak a szereposztást illetően, de arra vonatkozóan is, milyen elvárások mentén realizálódik egy-egy produkció. De megválaszolhatja azt a kérdést is, miként lehet ma, 2022-ben értelmezni pl. a Szerb Antal által „vad Kleist”-nek nevezett, porosz nemesi családból származó, „nagyszerű alkotásokat létrehozó” 17-18. századi drámaíró műveit.
Sofőrhiány, kígyózó sorok a határon, elértéktelenedett fuvardíjak A VI-TO Trans Kft. tulajdonosával beszélgettünk
Először is azt tudni kell, ha kevesen vannak a határon, akkor sokkal kisebb a kínálat is a piacon. Ha sokan vannak a határon, akkor értelemszerűen megnő a kínálat a piacon, hiszen nincs, aki elvigye A-ból B-be azt az adott árut, így ezért ezekben az esetekben a fuvardíjak is sokkal kedvezőbbek. Ez azonban előbb-utóbb komoly veszélyekhez vezet. A másik nagy probléma, hogy sok az olyan sofőr, aki ilyen-olyan indokkal kerüli a sort… Ha egy vajdasági kerüli ezt a bizonyos sort, akkor az a vajdaságinak, a rendőröknek és a vámosoknak is szemet szúr – teljesen mindegy, hogy melyik oldalról beszélünk. Az, hogy Szerbia még nem tartozik az Unióhoz, valamilyen szinten ugyancsak hátrány. Az viszont, hogy Magyarország csatlakozott az Unióhoz, sokszor szintén nehézségeket okoz, hiszen rengeteg olyan szabály van, aminek meg kell felelni, nem Uniós ország tagjaként. Arról nem is beszélve, ha valaki esetleg 10 percet nem tölt a helyén… a torlódás gyorsan kialakul. Ezeket a határátkelőket nem ekkora forgalmakra tervezték… – mondja a magyarkanizsai Takács Tamás, aki évtizedek óta a fuvarozók világában él.
Ha marad a tendencia, 59 év múlva teljes egyenlőség lesz a két nem között
A nők helyzete Szerbiában továbbra is nehéz, a nők gyakran kiesnek a munkaerőpiacról, aminek nem csak gazdasági szerepe van, de hatalmas jelentősége van a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésében is. Ráadásul a kapcsolaton belüli bántalmazás, vagy éppen a láthatatlan munka értékelése is továbbra is kevésbé tárgyalt probléma, holott valós problémát képez Szerbiában is.
Erről kérdeztük Sárcsevity Hajdú Beát, szociális munkást, szociálpolitikust, egyetemi tanársegédet, a Szerbiai Kolping Társaságprojekt koordinátorát.
– A világjárvány egyik hozadéka, hogy talán többet beszélünk a családon belüli bántalmazásról, hiszen a bezártság, a feszültség, a bizonytalanság, röviden az elmúlt évek társadalmi helyzete növelte a családon belüli agresszív megnyilvánulásokat is. A Köztársasági ügyészség és bíróság adatai alapján a Szerb Köztársaságban évről évre nő a bejelentett családon belüli bántalmazások száma. Mégis azt gondolom, hogy ezek a bejelentések elenyészőek a valós számokhoz képest, hiszen még mindig nagyon erős az a kulturális tény, hogy a családon belüli konfliktus nem tartozik másra, sőt sokszor még napjainkban is a nőt okolják azért, mert a férfi „keze eljárt”.
Oktatás a szórványban A magyarcsernyi Petőfi Sándor Általános Iskolának a nehézségek ellenére sikerült megmaradnia és fejlődnie
Magyarcsernye is a szórványtelepülésekhez tartozik, ahol már 200 éve létezik általános iskola, amely 60 éve viseli Petőfi Sándor nevét. A jelenlegi iskolaépület az 1980-as években épült, és a csernyeiek nagyon büszkék arra, hogy e bánáti kis iskolának sikerült megtartania az önállóságát.
Az iskolának Tóbán is van egy kihelyezett tagozata, ahol elsőtől negyedikig tanulhatnak a diákok. Ötödiktől iskolabusszal utaznak a központi iskolába, Magyarcsernyére. A tanulók utaztatását a helyi önkormányzat támogatja. A gyerekek az óvodától a nyolcadik osztályig magyarul tanulhatnak. Az elvándorlások ellenére eddig mindig sikerült megtartani a tagozatokat.
Vučić nem szégyellt érzelmei
Nincs könnyű dolga a főninek, belátjuk. Kapott egy feladatot, nevezetesen, hogy kösse már le az Európai Unió, meg, ha lehet, akkor még Amerika figyelmét is egy kis feszültségkeltéssel Koszovó körül, hogy legalább egy kicsit elvonja a fókuszt Moszkváról meg azokról a disznóságokról, amelyeket Ukrajnában művel. Elvégre a főnök főnökének helyzete sem rózsás, kell neki egy kis idő, amíg kitalálja, mit lépjen most, hogy a dolgok nem a szája íze szerint alakultak.
És Vučić igyekszik is megtenni mindent, ami tőle telik. Márpedig tőle elég sok minden kitelik. Kirobbant egy hisztibotrányt néhány rendszámtábla (hahó, rendszámtábla!!! – ezen még mindig nehezen teszi magát túl az ember…) körül…
Szigorodik az iskolai erőszak kezelése A tanár közfeladatot lát el?
Pedagógus körökben általános vélemény, hogy az erőszak megelőzésére és kezelésére vonatkozó hatályos eljárásrend meglehetősen hatástalan és hosszadalmas, konkrét intézkedések helyett pedig elsősorban adminisztrációs feladatokat ír elő. A legsúlyosabb (harmadik szintű) erőszakos cselekmények esetében nehézkesen működik az ún. „külső védőháló” (értsd: a gyámhatóság, a rendőrség, az egészségügyi szolgálat, az iskolaügyi hivatal) bevonása és aktív részvétele, mert ezzel is főképp a rájuk háruló adminisztrációs terhek sokszorozódnak, így érthetően vonakodnak a bekapcsolódástól.
Többszörös – szexuális és nemzeti – kisebbségben A titkok megölik az emberi kapcsolatokat
Egyesek könnyedén megértik, hogy nem vagyunk egyformák, másoknak azonban ez az elfogadás már nehezebben megy. Beszélgetőtársaim őszintén kitértek a legbensőségesebb problémákra, valamint körbejártuk az egyik legfontosabb kérdést: vállalni vagy nem vállalni a szexuális kisebbséghez való tartozást?
Szilárd nyíltan vállalja homoszexualitását, míg a megkérdzett lánypáos, annak ellenére, hogy hét éve együttélnek, nem szerették volna, ha a nevük szerepel a cikkben. Kostić Ildikó pszichológus szerint a többszörös kisebbségben levő személy sokkal nehezebb élethelyzetben van, mert gyakrabban kell megküzdenie olyan akadályokkal, melyekkel egy többségben élő az életében lehet nem is találkozik.
Délvidéki magyar exodus 88 évvel ezelőtt öt nap alatt 3000 magyart toloncoltak ki Jugoszláviából – Nagyobb részük akkor sem tért vissza, amikor nemzetközi nyomásra ezt végül lehetővé tette a jugoszláv kormány
A kiutasításokról a magyarországi napilapok naponta beszámoltak, az első napról a Délmagyarország 1934. december 6-án így írt: „1934. december 5-én, a magyar exodus első napján, a jugoszlávok 600 embert tettek vonatra és indítottak el Magyarország felé. A magyar hatóságokat nem értesítették. A kitelepítettek is csak akkor tudták meg, hogy menniük kell, mikor dörömböltek az ajtajukon. Azt sem tudta senki, mi köze a délvidéki magyaroknak Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter 1934. október 9-én Marseille-ben történt meggyilkolásához, de az teljesen világos volt: őket kell megbüntetni. Egyértelmű, ha a horvát usztasáknak a magyarországi Jankapusztán van valamiféle kiképzőtáboruk, arról kizárólag a zombori cipészek és az újvidéki szabók tehetnek. De a Szabadka környéki papok is veszélyesek… Nem beszélve a horgosi kőművesekről.
Hszi testvér lassan őrlő malmai
A tájékozottabbaknak valami rémlik a Kínai Kommunista Pártról is valami, hogy arrafelé éppen az uralkodik, meg hogy nemrégiben volt valami kongresszus és megint Hszi Csin-ping maradt a vezetője, de ez annyira nem furcsa, errefelé is egyszer kell okosan választani, aztán legalább egy évtizedig nincs rá gondja az embernek…
Az igazán bennfentesek már az ujgurokról is tudnak, arról a népcsoportról, amelyet a kínai állam olyannyira igyekszik megfosztani önmagától, hogy komplett átnevelő táborokat is üzemeltet a cél érdekében, amelyekben válogatott mocsokságokkal igyekeznek rávenni az ujgurokat, hogy ne legyenek ujgurok. Vagy csak simán: ne legyenek… Néha rácsodálkozunk: Jé, Kínában még mindig vannak Covid-intézkedések, meg lezárások, nahát, kedvesem, ideadnád a sót, de most tényleg, karanténban van az egész város?
Pedig éppen ez borzolja a kínai kedélyeket.
Mifelénk a helyzet változatlan
Ismerem azt a régi iskolát. Első osztályban minden áldott nap hasfájósan, szorongva indultam el, mert a tanító néni verekedett. Már nincs az élők sorában. Engem, igaz, mert szót fogadtam, sosem bántott. Mégis traumatikus élményé vált számomra az iskola. Nemcsak a rendetlenkedőket, hanem a házi feladatot elmulasztókat, de akár a gyengébben teljesítőket is felpofozta. Persze, sosem történt meg, hogy a párttitkár fiát, a funkcionárius gyerekét verte meg, hanem azokat az egyébként is szociális eseteknek számító delikvenseket, akik megfelelő szülői vagy közösségi felügyelet nélkül nevelkedtek. Egyetlen eset történt a nyolc év alatt, hogy egy tanárom, pontosabban tanítóm megütött.