PLUSZ

Miroslav Ivanović, a belgrádi Palilula község elnöke a napokban ünnepélyes keretek között átadott rendeltetésének egy – bankautomatát. Elődje, Aleksandar Jovičić öt évvel korábban ugyanitt ugyanígy új, elmondása szerint „a város szépségét szolgáló” konténerek mellett fényképezkedett a vakuk kereszttüzében. 

Fegyverropogásra ébredtek szombaton a szabadkai Makkhetes lakói: a közeli erdőből hallatszottak a lövések, rövidesen befutott a rendőrség is, az újságírók is megjelentek, aztán egyenesen a szerb belügyminiszter, Aleksandar Vulin is landolt a kis helikopterével, majd egy idő után el is röppent anélkül, hogy egy szó magyarázatot adott volna arra, mi is történik.

Attól, hogy „mi neveltük vagy tanítottuk”, hogy „az osztályfőnöke voltam”, illetve közszereplővé és hatalmi emberré lett tanítványunk „mindig illendően viselkedik és tud köszönni”, a politikai életben faragatlan és cinikus funkcionárius „kezet csókol, amikor véletlenül összefutunk”, még nem homályosítja el a másokkal szembeni, azaz közösségi szinten érvényesített diszkriminációt és erőszakot, nem beszélve arról, hogy  egy „hogy tetszik lenni”-ért vagy egy kézcsókért nem érdemes cinkossá válni, és beáldozni mások egzisztenciáját vagy  az egyéniség és gondolatainak  szabadságát.

Uborkaszezon idején a háború meg a dőzsölés nem szünetel, csak nem törődünk vele. Jachtozzanak csak a prostikkal a celebek meg a politikusok, viszont nekünk is kijár egy-két hónap, amikor nem esszük magunkat azon, hogy micsoda férfiúk és nők vezérlik és vezénylik a közmorált. Bár jachtoznának többet, ne enné őket a fene a munkás emberek fején táncolva, ne kellene őket nézni az újságok címoldalán nap mint nap, és minden második internetes felületen.