Én, mint a Jóisten
a homokozóban,
sárból is
tudok embert formálni.
De én csak játszani szeretnék veled,
forogni, hintázni, babázni.
Na jó, „leszek a játékszered!”
S te babzsákba teszel,
gyúrkodsz, dobálsz,
vagy magad alá hajtogatsz,
terpesztett
szárnyú papírhattyúként akarsz megülni,
vagy én pattanok a hátadra,
Niels Holgersson, ludacskám!
Hé, most meg fel-alá csúszkálsz rajtam,
mintha jégből lenne a hasam,
jaj, mi történik velem,
azt mondod, hogy köldökünk
nézzen farkasszemet,
de ez nem jó játék,
sosincs vége.
Aztán, mikor azt mondom,
sütős-főzőset szeretnék,
csak engem gyúrsz,
nyújtasz, mint a rétestésztát,
ha meg fogócskázni akarok,
te kigáncsolsz,
s így mindig az a vége, hogy
eldőlünk,
mint a részegek.