Istenek’ sorsát ha lehet haladni,
Boldogabb nálok, ki veled mulathat,
És ki hallgathat szavaidra nézvénn
Szép szemeidbe.
Ollyan édesdenn mosolyogsz, hogy elhal
Minden érzésem, mikor azt tekintem,
Nyelvemen eggy szót sem tehet, a’ heves szív
Bennem elolvad.
Ínyem elszárad, mikor a’ kemény tűz
Járja testemnek tagjait keresztűl;
Két fülem zúg-cseng, szemeimnek elvész
Fénye miatta.
A’ hideg hőség’ vize ver ki, reszket
Térdem, a’ színem halovány, alig cseng
Bennem a’ lélek, vagyok a’ pokolhoz
Szinte hasonló.
Édes Gergely fordítása
