Sokan sokféleképpen váltak már nemzetárulóvá a világtörténelemben. Voltak eközött sikeres és sikertelen kísérletek. Volt, aki anyagi okok miatt lett haza- és nemzetáruló, mások politikai, vagy ideológiai okok miatt, valaki meg egyszerűen azért, mert úgy gondolta, nem is árulást követ el, hanem a nemzetét menti meg ezzel a gaztettel. A legtöbb esetben a felsorolt okok változó arányú kombinációjának a végeredménye a nemzetárulás ténye. És mire tanít bennünket a történelem? Hogyan végződtek ezek a kísérletek? Eleinte, míg az árulók mögött ott állt a hatalom, amelynek kiszolgálta a népét, még „sikeresen vették a kanyart”, de az esetek döntő többségében, mihelyt megszűnt a háttértámogatás, bekövetkezett a csúfos bukás.
Az egyik „leghírhedtebb” hazaáruló, akinek neve fogalommá vált, Vidkun Quisling norvég politikus, katonatiszt volt. Ő a nácik által elfoglalt Norvégia fasiszta bábkormány miniszterelnöke lett. Azóta új fogalom született. Minden hazaáruló egyént, vagy csoportot Quislingnek, quislingistának neveznek.
Persze Magyarországnak is megvoltak a maga hazaárulói, akik kiszolgálták a népüket a különböző hatalmaknak. Jó példa erre Rákosi Mátyás, vagy Kádár János. Hatalmuk megőrzése érdekében és ideológiai meggyőződésük következtében kiszolgáltatták hazájukat a kommunista Szovjetúniónak.
Már nagyon hiányoltuk, hogy Vajdaságban az 1990-es többpárti választások óta, azaz 28 év alatt nem jelent meg a magyar kisebbségi politizálásban egyetlen nemzetáruló sem. Már szinte hiányérzetünk volt, miért hanyagol így el bennünket a történelem? Hát nekünk már egy nemzetárulónk sem lehet? Mindegy is, hogy miféle, lehet akár utcasöprő, vécésnéni, de legalább legyen!
De a türelmünk kifizetődött. És nem is akárki jelentkezett erre a szerepre! Nagy örömünkre illusztris személy válalkozotte fontos posztra.
A kandidátus maga Pásztor István, a VMSZ elnöke lett. Ő sikeresen teljesítette azt, amit egy nemzetárulótól elvárnak. Pártjával, a VMSZ-szel kiszavaztatta az itt élő magyarok gyásznapját, november 25-ét vajdasági üneppé. És büszkén feszített a szerb kormány által szervezett ünnepségen Újvidéken, az elcsatolás 100-ik évfordulóján. Hogy mi késztette erre a tettre, arra majd a történelem adja meg a végső választ, de ha tippelnem kellene, én valahol a mérhetetlen hatalomvágy, személyes hiúság, jövőtől való félelem, (mikor már majd egyszerű közemberként, senki nem fog neki benyalizni, megalázkodni, kiszolgálni, fontosságát hirdetni) és a fiúutód trónra lépésének előkészítése koordinátarendszerében keresném a helyes választ.
Ám örömünk itt nem ér véget. Pásztor Istvánt ugyanis szinte szuicidális hűséggel követi a pártja. Mindent kiszavaztak, amit az elnök megparancsolt nekik. Tehát, végre nem csak nemzetáruló egyénünk, hanem egy egész nemzetáruló pártunk is van! Végre történelmileg is beteljesedhettünk, és már nem maradunk el más nemzetektől, közösségektől. Úgyhogy most már talán ideje lenne megpróbálkozni a következő, logikus és szükségszerű történelmi lépéssel, Pásztor István és haszontalan pártja elküldésével a történelem szemétdombjára, oda, ahová a többi áruló is került.
Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja
