Ott már kevés, itt pedig még sok Lázadás az átlagos ellen

Amikor körülbelül nyolc évvel ezelőtt beszélgettünk, akkor még Szabadkán sminkelt, szívesen festett várandós nők pocakjaira is, s azt mondta, neki a test és az arc a vászon. A művészet és alkotás még mindig a mindennapjai része. Főleg Budapesten él, de most egy rövid időt itthon van a szabadkai Šinković Dora, aki után extravagáns külseje miatt sokan megfordulnak az utcán, holott szerinte sokkal többen kellene lennie azoknak, akik nem az átlaghoz tartoznak, és külsejükkel is üzennek valamit a világnak. Sajátmárkás divatkiegészítőket készít jelenleg. A Jaqueline The Rebel bőr hámokat takar, de mi is ez és hogyan fogadja a piac? Erről is mesél Dora.

Mennyit változtál a legutóbbi beszélgetésünk óta?        

— Azt gondolom, hogy az az időszak, amikor ezek az alkotási folyamataim voltak, a fiatal felnőttkori kísérletezős fázisaimnak tudható be. Szerintem nagyon fontos a húszas éveinket arra használni, hogy minél több mindent kipróbáljon az ember, bármit, ami eszébe jut, és ami kapcsán úgy érzi, hogy van hozzá tehetsége, affinitása. Úgy tudja az ember megállapítani, hogy mi fekszik a legjobban, és miben látja magát hosszútávon, ha sok mindenben kipróbálja magát. Ehhez jó a környezetváltozás, egy másik városba költözés, mindent nulláról kezdeni, az mindig egy nagy kihívás. Inkább az élet próbál ki téged, de azt a korszakot és azokat a fázisaimat inkább kísérlezetős időszaknak tekintem. A sminkelés ma már alkalmi, nem az a fő profilom. Mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, de már nem annyira érdekes számomra. Teljesen máshogy gondolkodom ma már.

Jelenleg Budapesten élsz, már nem sminkelésből.

— Lehorgonyoztam egy időre Budapesten, de a kevés szabadidő miatt megváltozott ezzel kapcsolatban a gondolkodásom. Amikor sminkelsz, vagy szolgáltatást nyújtasz, az idődet adod el, és az véges. Nekem az nem volt jó, nem felel meg. Rájöttem, hogy kell egy termék, amit el tudsz adni, korlátlan mennyiségben. Szinte mindent kipróbáltam, ami a divattal kapcsolatos, jártam stylist tanfolyamra, marketing menedzsmentre, s akkor jutottam el oda, hogy saját márkát szeretnék. Valójában már tizenéves koromban tudtam ezt, de valamiért most ért meg bennem, hogy ezt meg lehet valósítani, én tudom megvalósítani egyedül, magamnak. És onnan, hogy elkezdjem csinálni, a nem tudom, hogy mit nem tudok fázistól – addig, hogy egy sikeres márkát felépítsél magadnak nagyon sok idő és energia kell.

 

Mi a Jaqueline the rebel?

— A neve is mondja: egy lázadó. Tudod azokat a lányokat, akik után megfordulsz az utcán és arra gondolsz, hogy bárcsak ő lennél te? Nem, tudsz róla semmit, de amit elképzelsz róla, az a személy, aki te valójában lenni szeretnél: nem úgy viselkedsz, öltözöl, gondolkozol, valamiért, nem olyan az életed, mint amit mögé képzelsz. Az első élményem egy sorozatból származik, abban volt a Jaqueline az egyik főszereplő, aki az a karakter, akire azt éreztem, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő. Én magam, Doraként sokszor megkapom, hogy tipikus lázadó vagyok, így állt össze, hogy az első karakter, akire felnéztem és a lázadás, mint mögöttes tartalom adják meg a termékem nevét. Alapvetően a kiegészítők, amiket készítek nem a hagyományos, mindennapi vonalat képviselik. Ezek a kiegészítők egy vagány punk hangulatú szetthez is mennek, de menyasszony is vásárolt már tőlem. Évek óta jelen van a divat szcénában, de Kelet-Európában még nem annyira elterjedt. Nekem az inspiráció Londonban jött, amikor a hippi negyedben jártam. Én nagyon szeretem a letisztult, elegáns vagányságot összegyúrni. Ez a közeg volt az, ahol mindenki egy személyiség volt, egy individuum, és ezt rögtön kommunikálták is a környezetüknek a megjelenésükkel. Egy lázadás az átlagos, az átlagosság ellen. Itt, ha végignézel az utcán, akkor nem sűrűn jön szembe olyan, aki eltérne az átlagtól.

Vagy, ha véletlenül jön, akkor rögtön bolondnak nézzük, nem?

— Igen, ha véletlenül valaki egy kicsit is érdekesebb, akkor rögtön ítélkezünk, nem azt látjuk, hogy milyen jól néz ki. Azzal egyet kell értenem, hogy nincs csúnya nő, csak lusta, tényleg bárkiből bármit ki lehet hozni. Adni kell magadra.

Azért valljuk be, hogy ezeket a kiegészítőket a többség kiegyenlíti a szexualitással, a BDSM-kultúrával, még ha esetleg nem is tudják pontosan mi az.

— Sokan nem értik, hogy ez micsoda, nem látnak az orruknál tovább. Attól, hogy valami által inspirálódott, még nem azonos azzal. Ez teljesen a divatról szól. 2022 van, úgy nézel ki, ahogy csak akarsz. Miért ne? Nekem nincs időm meg energiám azon gondolkodni, hogy valaki más hogy néz ki, akit valószínűleg soha többet nem látok az életemben. Ez már abszolút egy divatkiegészítő és nyilván van egy vonala. Van, aki erre épít, vagyis a szexualitásra. Az én brandem nem ezt a vonalat képviseli. Az, amit én csinálok, nyilván egy szexi dolog. Hála Istennek, hogy az! Ki ne akarna szexi lenni, hiszen az egy jó érzés. Nyugatabbra más a megítélése ennek, mások az emberek. Los Angelesben én unalmas karakter lennék, itt pedig én vagyok a fura lány. Ott talán már ez sem elég, itt meg még sok.

Nem is mindenki kell, hogy megértse miről szól ez?

— Mindent viselni kell tudni. Nem kell ezt mindenkinek hordani, el is veszítené az egyediségét. Inkább hordják csak azok, akik vagányak, akik adnak magukra, akiknek fontos a megjelenés, akik trendik szeretnek lenni. Ne hordja az, aki csak azért tenné, mert mindenki más hordja.

Mindent önállóan készítesz, az alapanyag beszerzésétől kezdve a hámok elkészítésén keresztól a fotózásig és marketingig. Hogyan tartod a lépést?

— Néha olyan, mintha tizenhat gyermekem lenne, a nevüket sem tudom, nem hogy mikor ettek… Abban a pillanatban, amikor kitaláltam, hogy saját márkát szeretnék, nem tudtam, hogy mit nem tudok. Minden nap tanulok. Mivel én szerzem be, én tervezem, én készítem, én fotózok. Mindenki így kezdi, és persze van egy sokkal nagyobb vízióm, de amikor még kicsi vagy, szerintem a legizgalmasabb része, a legpezsdítőbb, hiszen akkor vagy a leglelkesebb. A tanács, amit kaptam az, hogy élvezd, amikor az első vállalkozásod építed. Visszatekintve a szenvedős időszakok lesznek a legszebbek. Rengeteg tanulással jár.

Megtanultam, mert vasakaratom van: hogyan kell a bőrrel bánni, hogyan kell kommunikálni, de az alap, hogy jó terméked kell, hogy legyen, azt folyamatosan fejleszteni kell, újat kitalálni. Mindegyik darab méretre készül, nem szalagmunka. Kiemelném, hogy ha alaposabban körülnézünk, akkor kiderül, hogy a kis designerek is elérhető áron készítenek olyan dolgokat, amiktől leesik az ember álla. Nem kell nagy neveket hordani ahhoz, hogy jól nézzünk ki.

Miből lehet válogatni nálad?

— Tizenkét darab hám van, amiből lehet választani. A Number 1 az alapkollekció vezérterméke, az egy lázadó, punkos stílus, hátulról karcsúsít. Az Art angel, sokkal lágyabb, mellényként kell felvenni, szépen hangsúlyozza a hátvonalat. Az Onyx egy lezserebb viselethez is jól áll. A Nelly dekoltázshangsúlyos, a Lily egy finom stílus, x-ben megy a háton és derékon. Mindenki megtalálhatja, ami tetszik neki. A Business Class egyy nyakkendőre hasonlító darab. Van két unisex hámom is, de ez alapvetően egy nőknek szóló brand.

Hol látod magad öt év múlva?

— Persze fontos, hogy legyen elképzelés, hogy azt meg is valósítsuk, de mostanában azt praktizálom, hogy akkor kelek át a hídon, amikor odaérek, mert egyébként hajlamos vagyok belesüppedni a tervezésbe, hogyan valósítom meg majd tíz év múlva, közben meg elég lenne csak a következő lépésre koncentrálni. Már most egy sikeres tervezőnek érzem magam, de nem ahhoz képest, amit el szeretnék érni, hanem ahhoz képest ahonnan indultam. Sokszor kell emlékeztetnem erre magam. Én tudom, hogy magamhoz képest személyiségként hol tartottam tíz évvel ezelőtt és ahhoz képest mennyire vagyok büszke magamra. Muszáj most is jól lenned azzal, aki vagy, mert ha nem tudod élvezni azt ami van, akkor nem ér semmit az egész. Öt év múlva pedig? Elégedett szeretnék lenni, ha magamra és az életemre gondolok, nem egy átlagos, hanem kalandokkal teli, színes éveket megélni, amelyek során nem kötöttem kompromisszumokat.