A világsajtó természetesen megemlékezett a sajtószabadság világnapjáról, méghozzá a Riporterek Határok Nélkül szervezet éves jelentése nyomán amelyből kiderült, hogy ünneplésre nincs ok, mert világszerte hanyatlik a média helyzete. Fontos téma volt még a közelgő törökországi választások kiszámíthatatlansága, szudáni polgárháború, valamint az amerikai bankválság és az USA adósságplafonja körül folyó felelőtlen republikánus szélsőjobboldali játszadozás. Az ukrajnai háború fejleményei is újra intenzívebben szerepelnek a hírekben. – Átlapoztuk a világsajtót Amsterdamtól Melbourne-ig és Washingtontól Tokióig.
Robbanás előtt az orosz–ukrán háború
Tekintettel Ukrajna várható ellentámadására, a melbourne-i The Age című, 1854 óta megjelenő, több tucat Walkley-díjas, 5.3 millió digitális és 1.1 millió nyomtatott példányban megjelenő oknyomozó napilap ezt írja:
„Az ukrán erők harcoltak a szárazföldön, a levegőben, a tengeren és az információs szektorban – és több tízezer áldozatuk volt. Ennek ellenére nem haboztak és nem riadtak vissza a nehéz döntésektől. Az ukrán offenzíva sikerét nemcsak a további nyugati támogatás mértéke határozhatja meg. Attól függően, hogy az mennyire sikeres lesz, ez egy ukrán győzelem alapját is képezheti.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap bírálja az EU-t amiatt, hogy túl lomhán szállít lőszert és fegyvert Ukrajnának:
„Ahelyett, hogy a lehető legtöbb gránátot a lehető leggyorsabban vásárolták volna meg a világ minden tájáról és szállították volna ezeket Ukrajnába, az EU kormányai arról vitatkoznak hetek óta, hogy egy Made-in-Europe lövedéknek milyen nagynak kell lennie ahhoz, hogy a közösen megtöltött uniós edényből ki lehessen fizetni. És elsősorban Franciaország volt az a tagállam, amely a múlt héten kétszer is megakadályozta az erről szóló megállapodást az EU-ban, mert különösen szigorú szabályokat követelt. Ezt így is meg lehet oldani, mert az európai fegyverkezési vállalatok részére ez elfogadható. De akkor nem szabad körbe-körbe sétálni a világban, mint ezt Macron teszi, és ugyanakkor a »stratégiai autonómiáról« szónokolni.”
Szudánban sem hallgatnak a fegyverek
A harcok a tűzszüneti megállapodás ellenére is folytatódnak. A fokvárosi The Cape Argus című, 1857-ben alapított liberális dél-afrikai napilap szerint:
„A szudáni katonai összecsapás élesen emlékeztet arra, hogy milyen hatalmas politikai munkát kell még elvégezni szeretett kontinensünkön. Afrika harmadik legnagyobb országában a tűzszünetről szóló megegyezést Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok közvetítette. Az Afrikai Unió viszont távolmaradásával tündökölt. És mindez annak ellenére, hogy ez az egyetlen testület, amely egyformán képviseli az összes afrikai országot. Egy olyan testület, amelytől a kontinens tanácsot kér a béke, a társadalmi-politikai stabilitás és a fejlődés érdekében. Hogy van az, hogy az AU eltűnik, amikor a legnagyobb szükség van rá?”
A londoni Independent című liberális digitális napilapnak erről ez a véleménye:
„Minél tovább marad káoszban egy ország, annál kuszábbakká válnak a dolgok, és annál nehezebb a stabilitáshoz való visszatérés. Európa, az Egyesült Államok és szövetségeseik a közelmúltban – sőt a jelenben is – láthatták annak következményeit, hogy a rivális országok érvényesítik befolyásukat, miközben a Nyugat tétovázik. A bonyolult politikai válságokra persze ritkán van egyszerű megoldás. Ehhez hosszú távú elkötelezettség szükséges, ami hála nélkül marad – és nagy elszántság.”
Újabb bankcsőd Amerikában
Az Egyesült Államokban a gyengélkedő First Republic Bankot a JP Morgan Chase veszi át. A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap ezt írja erről az esetről:
„Hét héttel a Silicon Valley Bank összeomlása után kevés következménye van azok számára, akik ezt a rendetlenséget okozták, és egy másik bank is csődöt mondott. Regionális bankválságunk van, amely a rossz vezetők, a laza szabályozás és a közepes méretű pénzintézetek még lazább felügyeletének az eredménye. Igen, a kamatok megugrása vihart kavart a bankszektorban, de a bankároknak és a szabályozóknak fel kellett volna készülniük erre.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így emlékszik vissza a közelmúlt pénzügyi válságaira:
„A Silicon Valley Bank márciusban történt összeomlása után az amerikai pénzügyi hatóságok azt állították, hogy minden betét védett. De az ügyfelek már rég felismerték a betétbiztosítási rendszer korlátait, és a First Republicból is kivették a pénzüket. A befektetők és a bank ügyfelei nyilvánvalóan a kormány illetékességét vizsgálják. A hatóságok két hónapon keresztül improvizációval reagáltak. Tekintettel a demokraták és a republikánusok közötti, a közelgő elnökválasztással kapcsolatos feszültségekre, úgy tűnik, Washington nem akar kemény intézkedéseket bevezetni.”
Amerikai adósságplafon
Az amsterdami de Telegraph című legnagyobb példányszámú holland napilapnak így ír az amerikai politikai játszmákról:
„Mivel Janet Yellen pénzügyminiszter arra figyelmeztet, hogy június 1-je lehet az a nap, amikor az Egyesült Államokban elfogy a kormány pénze, Washingtonban folytatódik egy nagy tétű pókerjátszma. A demokraták és a republikánusok eddig gyakran az utolsó pillanatban jutottak megállapodásra az adósságplafon emeléséről szóló tárgyalásokon. De jelenleg sem mer senki fogadni rá. Yellen rámutat arra, hogy ha a szövetségi állam csődöt jelent, akkor az egy gazdasági válsághoz fog vezetni, amely az egész világot érintheti. Az még nem látszik, hogy figyelmeztetése meg tudja-e győzni a vitázó demokratákat és republikánusokat.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a republikánusok álláspontját vizsgálja, akik megszorító intézkedéseket tennének a megállapodás feltételéül:
„Javaslataik a következő tíz év becsült hiányát negyedére, 18 ezer milliárd dollárral csökkentenék – például a különféle Biden-programok megszüntetésével. A demokrata elnök erről azonban hallani sem akar. Azt hangoztatja, hogy ez mocskolódás – a republikánusok a költségektől függetlenül túszul ejtenék az amerikai társadalmat. De azt állítani, hogy az állami kiadások nem fenntarthatók az adósságkorlát emelése nélkül, nem tekinthető szentségtörésnek.”
Törökország elnökválasztás előtt
Kevesebb, mint két hét múlva esedékes a parlamenti és elnökválasztás Törökországban. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap erről ezt fejti ki:
„Ha a sorsdöntő választás fogalma egy választásra vonatkozik, akkor az arról a választásról szól, amelyre május 14-én több mint 64 millió szavazásra jogosultat hívnak meg Törökországon belül és kívül. Nemcsak új parlamentet és elnököt választanak most Törökországban – hanem új vagy régi világot, és ez a nagy kérdés. A szavazók egy olyan ország jövőorientáltságáról döntenek, amely nemcsak a demokrácia próbatétele a régióban, hanem Európa és a Közel-Kelet biztonsága szempontjából is központi szerepet játszik.”
Erdogan török elnök kihívója a május 14-i választáson újjá akarja éleszteni a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. De csak a kapcsolat hangvétele változik meg? – teszi fel a kérdést a Frankfuter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Kemal Kilicdaroglu török ellenzéki vezető nagy ígéretet tett honfitársainak: ha május 14-én megválasztják elnöknek, a törökök három hónap után vízum nélkül utazhatnak az Európai Unióba. Diplomáciai körökben ezt »vágyálomnak« tekintik, hisz már csak eljárási okokból is illuzórikus ez az ütemezés. Kilicdaroglu Törökország EU-tagságát is »fő céljának« nyilvánította. Ha megnyeri a választást, mindent megtesz annak érdekében, hogy a 2016 óta befagyott csatlakozási tárgyalások újrakezdődjenek. Az elnökjelölt messzemenő reformokat ígért a jogállamiság és a demokrácia helyreállítására, amit az EU régóta követel. Első hivatalos aktusként ki akarja engedni a börtönből Osman Kavalát, a kultúra támogatóját és Selahattin Demirtast, a kurd vezető politikust, az Emberi Jogok Európai Bírósága előírásainak megfelelően.
Egy dolog biztos: az ellenzék győzelme kezdetben jelentősen javítaná Brüsszel és Ankara közötti tárgyalások légkörét. A kérdés azonban az, hogy ez elég lenne-e a kapcsolatok újrakalibrálására? Vagy pedig továbbra is fennáll az elidegenedés veszélye, ha nem teljesülnek a magas elvárások?”
A sajtószabadság világnapja
Május 3-án volt a sajtószabadság világnapja. A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap erről ezt írja:
„Az újságírók elleni folyamatos támadások és a sajtószabadság eróziója miatt világszerte alig van mit ünnepelni ezen a napon. Az újságírók védelmével foglalkozó bizottság szerint az elmúlt év ebben a tekintetben különösen zord volt: 67 újságírót és médiamunkást öltek meg. Tehát józan 30. évfordulója van a Sajtószabadság Világnapjának. A médiaipar ugyanis számtalan fenyegetéssel és kihívással néz szembe. A szabad sajtó és az igaz információkhoz való hozzáférés azonban továbbra is elengedhetetlen a szabad társadalmak számára, és az újságírókat ezért tisztelni és védelmezni kell.”
Magyarország előreléphetett a sajtószabadság-listán, de csak azért, mert máshol romlott a helyzet, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Biztonsági szempontból jó, politikai, jogi, gazdasági és szociokulturális szempontból lesújtó a sajtó helyzete Magyarországon – derül ki a Riporterek Határok Nélkül (RSF) 2023-as jelentéséből.
A nemzetközi újságíró-szervezet friss sajtószabadság-listáján Magyarország az egy évvel ezelőtti 85. helyéhez képest 13 helyet javítva a 72. lett, amivel még mindig a problematikus kategóriába tartozik. Jelentésében az RSF emlékeztet, hogy 2010-es hatalomra kerülése óta Orbán Viktor kitartóan támadja a független sajtót, pártja, a Fidesz pedig a magyar média 80 százalékát a kezében tartja. A sajtó működését felügyelő hatóságok kvázi felmentették magukat a feladat alól, amelyet elvégezni kötelességük lenne, és nem vizsgálják azt a hatalmi koncentrációt, amely a tulajdonosi viszonyokat jellemzi. Ennek a hatalmi koncentrációnak az egyik fő eszköze a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA), amelyen kívül a független sajtó az RTL, a Népszava és a 24.hu révén őrizhet erős pozíciókat.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
