Amikor megjelent a 2022-es népszámlálási adatok legújabb kötete (Nemzeti hovatartozás, községek és városok szerinti adatok), azonnal átlapoztam, de figyelmesen át is olvastam minden olyan részt, amely az itt élő magyar nemzeti közösségre, városaira és községeire vonatkozik. Sajnálom, hogy a nemzetiségi adatok még nem jelentek meg településekre lebontva, ezért hosszas rágódás után nekiláttam az adatok feldolgozásának, ami nemcsak számomra szükséges, hanem mindenki számára, akit kicsit is érdekel közössége jelene és jövője. Megkíséreltem rendszerezni az óriási adathalmazt, hogy érthető legyen a mondanivaló.
Térképen a lényeg
Szerbia községeinek etnikai többsége 2022-ben (Köztársasági Statisztikai Intézet)
Már a térkép megadja a számunkra legfontosabb választ: az önkormányzataink közül nemcsak Óbecse község, hanem Szabadka város is elvesztette a relatív magyar többséget. Már mindkettőben több szerb nemzetiségű polgár él, mint magyar – ez a világos okker színű terület. A fekete szaggatott vonallal körülhatárolt területen csak relatív többség található. Ugyanez vonatkozik Csóka községre, de félő, hogy belátható időn belül az a terület is okkerre fog változni. Immár kérlelhetetlen tény, hogy a Délvidéken (Vajdaságban) a tömbmagyarság csak Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Kishegyes és Topolya községek területére korlátozódik, vagyis itt még abszolút többségben vannak a magyarok.
Egy kis történelmi áttekintés
A kiadványban összehasonlító elemzés található az 1948–2022 időszakban végzett népszámlálásokról. Azokból az adatokból kiválasztottam a magyar nemzeti közösségre vonatkozókat. Az első, amit láthatunk, hogy amíg a Szerbiában élő szerb nemzetiségűek száma egészen 2011-ig hol nagyobb, hol kisebb mértékben növekedett (voltak menekülthullámok Horvátországból, Boszniából és Koszovóból, továbbá az albánok 1992-től nem vettek részt a népszámlálásokban), egyedül az utolsó két összeírásból lehet kiolvasni enyhe csökkenést. Addig a magyarok száma (ma már megállíthatatlanul) folyamatosan csökken. De az a „siker”, amit a Vučić–Pásztor-éra tizenegy éve alatt a „hűbéres nemzetvezetőnk” – persze uraival együtt – fel tud mutatni, azaz közösségünk létszámának közel 70.000-rel való csökkenése – „példaértékű”, hisz még a titói korszak sem tudott ilyet felmutatni. Ugyanis 1961 és 1981 között húsz év kellett ahhoz, hogy a magyarok száma körülbelül 60.000-rel csökkenjen (akkori vendégmunkások – irány Németország!).
Vajdaság tarkasága megszűnőben
Igencsak beszédesek az ebben a táblázatban található adatok, mivel a Trianon előtti időkben a szerbek, a magyarok és a németek a ma Vajdaságnak nevezett területen szinte azonos arányban éltek (mintegy harminc-harminc százalék). A ki tudja, hány erőszakos betelepítésnek köszönhetően a szerb nemzeti közösség ma már majd 70 százalékkal van jelen. A németek szinte teljesen eltűntek, a magyaroknak pedig már az akkori létszámuk egyharmada sincs meg. Érdekes, hogy a nemrég divatossá vált jugoszlávság létszáma országosan erősödött az előző népszámláláshoz képest (23 ezerről 27 ezerre), s olyan válaszok is megjelentek, hogy egyéb nemzeti hovatartozás, nem nyilatkozom, és ismeretlen. Ezek összege meghaladja még a magyarok számát is (több mint tíz százalék). Érdemes lenne, hogy szociológusok foglalkozzanak az utóbbi két válasz értelmezésével. Hozzám jó pár panasz érkezett, amelyek arról tudósítottak, hogy nem kellett házhoz várni a „biztosokat”: azok megmagyarázták, elég, ha telefonon megadnak egy-két választ, ők pedig „segítenek” és az Interneten kitöltik a szükséges formanyomtatványt. Ne bajlódjon vele a polgár, így minden sokkal eredményesebb lesz.
Tömbbeliek és tömbön kívüliek
Nemzeti közösségünk jelenlegi legnagyobb problémája az itt élő magyarok felgyorsult elvándorlása. Itt egy olyan táblázatot talál az érdeklődő olvasó, amely az 1991-es autonómia-koncepcióban felvázolt Magyar Területi Autonómia községei nemzeti összetételét ábrázolja. (Akkoriban voltak olyan értelmezések is, hogy Törökkanizsát nem kellene kizárni, de a többség úgy vélekedett, hogy az a község csak „hígítaná” a terület összetételét.)
Ismét a tömbről, csak most százalékban
Ez a táblázat – amely az 1990-es években emlegetett magyar tömb lakosságának az utolsó két népszámlálás közötti változását mutatja be – akár összefoglalásként is megállná a helyét. Tény, hogy szerbek is „menekülnek” innen, hiszen a kormány legújabb, bennünket is érintő intézkedései közül a legelrettentőbb, a Béreg–Nákófalva közötti gyorsforgalmi út terve és megépítésének beharangozása nem sok jót ígér az itt lakóknak. De az itteni magyar nemzetiségű polgárok számának csökkenését úgy lehetne legegyszerűbben bemutatni, hogy összesen egy Magyarkanizsa plusz egy Zenta községnyi (38.723) magyar távozott a térségből. Ez a csökkenés Kishegyes községben a legkisebb (de ez is 20 százalékon felüli), a legnagyobb pedig Csóka községben (több mint 32 százalék).
Településenkénti adatokkal sajnos nem tudok szolgálni, pedig kíváncsi lennék például (Magyarkanizsa községben) Horgos és Martonos, (Zenta községben) Bogaras, (Törökkanizsa községben) Majdány és Rábé, (Csóka községben) Egyházaskér/Jázova, illetve (Magyarcsernye községben) Magyarcsernye települések eredményeire, ami a nemzetiségi adatokat illeti. Remélem, hogy most már a nemzeti eufória (meg a pénzsegélyek csepegtetése) által elbódított néptömeg felébred a rózsaszínűre festett álmokból, mert ellenkező esetben 2031-re már nem marad a térségünkben magyar, akit meg kellene számlálni!
Elmenőben (Illusztráció: Freepik)
