Textilbe szőtte a vajdasági rónaságot A zentai származású Bernat Klein, a skót textil- és divatipar megteremtője kivívta a Brit Birodalom elismerését, de szülőföldjén alig ismerik páratlan művészetét

Pontosan 60 évvel ezelőtt, 1963-ban Coco Chanel, a divat egyik legnagyobb ikonja egy szinte teljesen ismeretlen textiltervezőre bízta tavaszi kollekciója textiljeinek a legyártását. Azon a nyáron a textiltervező az őszi szövetbemutatóján néhány festményét is kiállította, hogy bemutassa, milyen szinergiát alkotnak egymással a festmények és a kelmék. A festegető tervező, aki merész színeivel forradalmasította a textilipart, a skótok ünnepelt művésze lett. Úgy hívták, Bernat Klein, és Zentán született.

Bernat Klein 1922. november 6-án egy textilkereskedelemmel foglalkozó zentai zsidó családban született, ahol magyarul, szerbül, németül, egyaránt beszéltek. A fiúnak idillikus gyermekkora volt, de 14 évesen örökre elhagyta szülővárosát: édesapja, Lipót (Leopold) először a

csehszlovákiai Galántába küldte egy jeshivába tanulni, majd két évvel később Jeruzsálembe került, ahol végül a Bezalel Academy of Arts and Design nevű művészeti akadémia hallgatója lett. A háború után a leedsi egyetemen tanult textiltervezést, és arról álmodozott: olyan anyagokat fog tervezni, amelyekben a szokásos 3-4 helyett több tucat szín fog tobzódni.

A családjától három év után, 1945-ben kapott először levelet, ebben fivére, Moshe arról számolt be, hogy egyedül neki sikerült megszöknie a német deportálás elől. Auschwitzból csak az apa tért haza, anyjukat, Zorit (Serenát), nem látták viszont soha többé.

Klein imádta az édesanyját: visszaemlékezései szerint Zori sokat adott az öltözködésre, még arra is ügyelt, hogy a ruhája jól illeszkedjen a szeme és a haja színéhez – Klein legendás szépérzékét elsősorban neki köszönheti.

Skócia büszkesége lett a zentai fiúból

Tanulmányai elvégzése után Klein angliai és skóciai textilcégekben kezdett el dolgozni, majd 1952-ben a tweed-iparáról híres Scottish Borders dombos vidékére költözött, ahol Galashiels városában, baráti kölcsönből Colourcraft néven egy kis műhelyt alapított, ahol kezdetben ágyneműket, kendőket és nyakkendőket gyártottak többek között a Woolworthsnek és a Marks & Spencernek is. A parányi műhelyből komoly textilüzem lett, ahol egy időben közel 600 munkás dolgozott. A szövőgyárban elsősorban színes tweedek és természet ihlette mohair anyagok készültek, amelyeket Klein edinburghi üzletében és az ország áruházaiban lehetett megvásárolni.

A Klein által tervezett színpompás szövetminták a hatvanas évek elején keltették fel a nagy divatházak figyelmét. Első híres ügyfele Coco Chanel volt, aki Kleint bízta meg 1963-as tavaszi kollekciója textiljeinek a legyártásával. Coco Chanel példáját hamarosan Christian Dior, Balenciaga, Pierre Cardin és Yves Saint Laurent is követte – a tweed meghódította a párizsi és milanói kifutókat. De termékeit nem csak a neves divattervezők imádták: a brit háziasszonyok is rajongtak érte, mert piacra dobott kötésmintáival és fonalaival saját Klein-kreációkat alkothattak.

A Bernat Klein Limited nevet felvett textilcég nagyrészvényese az Imperial Tobacco leányvállalata lett. 1966-ban Bernat kilépett a cégből, és új, 250 személyt foglalkoztató szövő- és kötőipari vállalatot alapított Selkirkben. Itt található művészeti stúdiója mellett Klein High

Sunderlandnek nevezett családi házát is Peter Womersley tervezte – az 1957-ben a modernizmus és a skandináv esztétika jegyében épített fa- és üvegház is világhírű építmény lett, amelyben gyakran tartottak divatbemutatókat, amelyekre a legnagyobb haute couture-tervezők is eljöttek.

Az akácfasoros Stevan Sremac utcából kanyargós út vezetett Skóciáig, ahol ma már Skócia Nemzeti Múzeumának négyezer kiállítási tárgya őrzi a skót textil- és divatipar megteremtőjének emlékét. Művészettörténészek szerint Bernat Klein legnagyobb érdeme az, a hatvanas években a művészet és az ipar ötvözésével világhírűvé tette a skót divat- és textilipart.

A nyugati divattörténelem megkerülhetetlen művésze születésének 100. évfordulójára tavaly novemberben kiállítás is nyílt a múzeumban.

A színek művésze

Bernat Klein szüleinek a textil a megélhetést biztosító ipari termék volt, fiuknak, Berinek viszont kreatív művészetet jelentett. Mind

a textiljeiben, mind a festészetében visszaköszön szülővárosa emléke, a kanyargós Tisza kékje, de a gyakran látogatott Weiner nagyszülőknél magába szívott bánáti színek is megjelennek bennük.

A skóciai textilüzemben a hatvanas években készült anyagokat a merész szín- és textúrakombinációk jellemezték. A vajdasági rónaságra emlékeztető Scottish Borders burjánzó koloritja – a hideg türkiz, a harsány lila és a haragoszöld – mellett a bácskai és bánáti táj pazar színeit is beleszőtte a textiljeibe – keze alatt a színekből költészet született. Klein emlékekből és élményekből szőtt textiljeiben a vajdasági táj meleg színvilága – a barna, a vörös, az okker, a sárga, az arany –, a felperzselt tarló látványa és a Tisza menti termőföldek geometriája is megjelenik – kreációi lényegében a vajdasági tájkép érzelmi lenyomatai.

Klein nemcsak a színeket, de az anyagokat – a mohairt, a gyapjút vagy a tweedet – is szerette kombinálni, jellemzően bársonyszalaggal.

Egy interjújában úgy nyilatkozott: a színek iránti szenvedélyéből valóságos megszállottság lett. „Azt gondolom, hogy a színek épp olyan

fontosak az életünkben, mint a szavak. […] Azt akartam, hogy a pirosak pirosabbak és a kékek kékebbek legyenek bárminél, amit addig láttam” – vallotta a briliáns kolorista és fantáziadús textiltervező.

Bernat Klein 1965-ben könyvet is kiadott Eye for Colour címmel. Az haute couture-kifutók meghódítása után a hetvenes és nyolcvanas években konfekcióruhákat tervezett, ezzel szélesebb közönség számára is elérhetővé tette az általa megálmodott színes modelleket. Évekig dolgozott dizájn- és színtanácsadóként is, ügyfeleinek a színválasztást egy általa összeállított és a szemszínek elemzésén alapuló Személyes színkalauzzal segítette. Állami megrendelésre háztartási kelméket és standardizált szőnyeget is gyártott, élete alkonyán pedig mindent háttérbe szorítva már elsősorban az addig is művelt festészetnek adta át magát.

Csirkepaprikás és uborkasaláta a High Sunderland asztalán

Bármily remekül is érvényesültek a színek a tweedben, az anyag lassan kiment a divatból. Bernat Klein textiljeit ma már nem gyártják, de

gyakran állítják ki. A megépítésekor futuristának számító családi házat, a High Sunderlandet a mai napig tanulmányozzák az építészhallgatók. A divatiparban eltöltött négy évtizedes munkájáért több elismerést is kapott, 1973-ben elnyerte a Brit Birodalom Rendjének CBE fokozatát. Skócia Nemzeti Múzeumában négyezer kiállítási tárgy őrzi a skót textil- és divatipar megteremtőjének az emlékét.

Klein boldog házasságban élt kötöttáru-tervező feleségével, Margarettel (Peggyvel), akivel egy fiút és két lányt neveltek fel. Shelley Klein író The See –Through House című könyvében vallott édesapjáról és gyermekkoráról, ehhez Zentán is gyűjtött anyagot. „Amikor hazalátogattam, a szüleim mindig ugyanazzal az ebéddel, édesapám kedvencével vártak: csirkepaprikással és uborkasalátával” – vallotta egy interjúban.

Bernat Klein 2014. április 17-én hunyt el selkirki otthonában. Shelley elmondása szerint a fáradhatatlan művész élete végéig aktív volt és festett – nemcsak a vásznai, de hosszú élete is színes volt. Bár mindig azt vallotta, hogy két hazája is van, Bernat Klein sosem tért vissza Zentára.