Relja Ognjenović, a Köztársasági Nyugdíjbiztosítási Alap igazgatója megismételte, a terv az, hogy 2025-ben az átlagnyugdíj eléri a 440 eurót.
Minapi TV-interjújában kifejtette, hogy a skandináv országok egyértelműen a legjobbak Európában, de a világon is, ami a nyugdíjrendszert illeti. A Mercer CFA Institute globális nyugdíjjelentése kimutatta, hogy Hollandia áll a lista élén, közvetlenül követi Izland és Dánia, majd Finnország, Norvégia, Svédország, Svájc, Írország, Belgium, Portugália és Németország következik. Másrészt úgy ítélte meg, hogy Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban és Horvátországban nem olyan kényelmes a nyugdíj, míg Törökország az egyik legrosszabbra értékelt ország lett. A legtöbb említett államban 65 évesen mennek nyugdíjba, bár Franciaországban és Németországban egyre hangosabb javaslatok születnek a 70, Nagy-Britanniában pedig a 71 évre emelésre.
Ami a legidősebbek jövedelmét illeti, az átlagos havi nyugdíj Norvégiában a legmagasabb közel 1800 euróval, ezt követi Hollandia 1350 euróval, Olaszország és Írország 1100 euró körüli összeggel, míg a német, spanyol, dán és francia nyugdíjasoknak kevesebb, mint 1000 eurójuk van.
Relja Ognjenović arról is beszélt, hol tart Szerbia ezen a létrán.
Takács Magda írása teljes terjedelmében nyomtatásban olvasható a Családi Kör 2024. július 4-ei számában. A lap többi témáiról bővebben a kép alatt:
Létezik-e magyar megmaradási stratégia?
Eltelt egy hónap ugyan a választások után, azok azonban számos jelenségre rámutattak, éppen ezért érdemes még egy kis időt eltölteni az elemzésükkel, elsősorban a vajdasági magyarság helyzete és jövője szempontjából. Nem kerülhette el ugyanis az eseményeket figyelmesen követő polgár figyelmét az az ellentmondás, ahogyan Pásztor Bálint a választások éjszakáján a VMSZ eredményeit kommentálta. Egyrészt történelmi sikernek minősítette azt, hogy három önkormányzatban lesz magyar polgármester. Másrészt meg a média, akár párthű, akár független, azt a mondatát emelte ki, miszerint „Talpon maradtunk”. – Bajtai Kornél kommentárja
Alig tudunk valamit az elmúlt száz évünkről
Alig tudunk valamit a saját múltunkról, vagyis a vajdasági magyarság elmúlt száz évéről, többek között ezért is foglalkoztatja Dévavári Zoltán történészt, hogyan is gondolkodtak eleink, amikor kisebbségbe kényszerültek, hogyan vették az akadályokat a húszas-harmincas években. A tizenkét kötetes szerző most először mutatta be könyvét Szabadkán, és egyben ez is az első közönségtalálkozója a szülőföldjén. – Tómó Margaréta riportja
Terrorista – Tómó Margaréta vezércikke
OKTATÁS: Osztályzat, érted mindent! – Beretka Ferenc jegyzete
SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK: Az ember, aki hitt a jogban – Szabó Palócz Attila írása
ELMÉLKEDÉSEK: A „Vezér” szótára és metamorfózisa – Balla Lajos jegyzete
KÜLFÖLD: Második fordulós nyalánkságok – Kocsányos Pálma kommentárja
KÉPHISTÓRIÁK: Internetes trollok eljövetele – Szabó Palócz Attila írása
TÖRTÉNELMI MOZAIK: A személyes adataink geopolitikai elemzése – Wilhelm József cikke
A LÉLEK EREJÉVEL: Róma püspöke az egységet szolgálja – Harmath Károly OFM összeállítása
KULTÚRA: „Mondjátok meg Lőrincz Mariskának, hogy meghalt az ura!” – Szabó Palócz Attila interjúja Lőrincz P. Gabriella, József Attila-díjas írónővel
IRODALOM: Kabdebon János: Égessem el?; Fábián István: Híd. Avatás.
FIATALOK: Egyre feljebb szárnyalnak az észak-bácskai modern táncosok – Teltház előtt tartotta meg Szabadkán a Jadran színpadon huszonkettedik évadának zárógáláját a Rhythmical Dance Club
TISZAKÁLMÁNFALVA: Három tartalmas nap – Mátyás Ágnes tudósítása
NEM A GÓLYA HOZZA: Gyerekkori barátságok
EGÉSZSÉGÜNK: Hűtsük le magunkat egy csésze meleg teával!
ÉLETMÓD: A víz az élet – Farkas Marija írása
HOROGRA AKADVA: Vaklárma – Huzsvár József cikke
SPORT: A fejvesztés terhe – Németh János írása
KONYHA: Sült cukkinikarikák ebédre
Ezen kívül kis- és óriásrejtvény, fejtörő, sakkrovat, sudoku, kuriózumkvíz, műveltségi teszt, gyerekszoba, horoszkóp, apróhirdetések, társkereső viccek és tévéműsor várja az olvasókat.
Borítónkon a Freepik fotója látható
