Szerbia építésügyi, közlekedési és infrastrukturális minisztériumát az utóbbi időben két ember vezette: Goran Vesić és Tomislav Momirović. Mindketten jogászok, nem pedig a terület szakértői, de Szerbiában nem feltétlenül a szaktudás az elsődleges követelmény egy vezető pozíció betöltéséhez, emlékeztet a 021.rs.
Közismert, hogy miniszterként hasznos lehet ismerni a törvényeket – különösen a joghézagokat. Így az elmúlt két ciklusban egy olyan ember irányította a szerb építésügyet és közlekedést, aki sikeresen merült el a TikTok világában, és egy másik, aki olyan kijelentéseiről híres, mint például „két tojás naponta elég ahhoz, hogy jóllakjunk.”
„A szerb valóságban ők a miniszterek, de bárhol máshol egy vicc szereplői is lehetnének.”
Ennyire veszi komolyan a szerb kormány a kérdést, hogy milyen épületek, utak, vasutak épülnek az országban. Ez mindent elmond. Mert Vesić és Tomislav Momirović nem a semmiből kerültek ebbe a pozícióba, és nem azért mosolyognak a kész projektek mellett, mert az ő munkájuk eredménye, hanem azért, mert valaki, a párttagságukat értékelve, kinevezte őket. És ha végignézzük a kormány összetételét, rájövünk, hogy ők nem az egyedüliek. Az ő pechjük csupán annyi, hogy a reflektorfénybe kerültek, „csak” mert 14 ember vesztette életét. „Csak” mert valaki nem végezte el a munkáját. „Csak” mert valaki nem ellenőrizte, amit kellett volna, emlékeztet a portál.
Amikor az intézmények hallgatnak, a kevés számú médium próbál hangosabban szólni. Így a 021.rs portál újságírói is megkérték az Építésügyi Minisztériumot, hogy mutassa be a Vasútállomás felújítási projektjét, de azt a választ kapták, hogy a kínai partner ezt nem engedélyezi.
„Igen, a kínai vállalatok közölték Szerbiával, hogy a nyilvánosság nem tudhatja, mi zajlik a vasútállomás projektjén, amíg az el nem készül. És Szerbia – az a kormány, amely állandóan a nemzeti érdekek védelmével kérkedik – engedelmeskedett és meghajolt a külföldi vállalatok előtt. Az állam a pártérdekek eszközévé vált.”
Azon a napon, amikor egy betonszerkezet összeomlásakor emberek haltak meg, az illetékesek elsőként azt siettek megmagyarázni, hogy az épület előtetőjét nem újították fel. Ez magyarázat vagy mentség? És senki sem beszélt arról, hogy mindent ellenőrizni fognak, ami eddig épült, és hogy megvizsgálják a munkálatok minőségét. Helyette a bűnbak keresése kezdődött, pedig mindannyian tudjuk, hogy a felelőtlenséget jutalmazó rendszer az igazi probléma. Az eddig elhangzott ezer „na és?” pontosan ehhez vezetett – tették hozzá, kiemelve, hogy:
„Ezért, miközben látjuk őket, ahogy próbálják elrejteni a könnyeiket, részvétet nyilvánítanak, segítséget ígérnek, és valami emberségféleséget mutatnak, ne hagyjuk magunkat becsapni. Nem annyira az áldozatokért bánkódnak, hanem saját magukért, a pártbéli kiváltságaikért és a kényelmes életükért.”
