Budapest visszaveszi az alapítványok felett a kontrollt és a NER-vagyont

A Tisza-kormány első nagy lépéseként benyújtotta azt az alkotmánymódosítási tervezetet, amely az állam kezébe vonná vissza a Fidesz-korszak alatt felhizlalt alapítványi vagyont. A javaslat a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványokat – köztük a több százmilliárdos Mathias Corvinus Collegiumot (MCC) –  érinti, amely tavaly óta Szabadkán is működtet központot. A vajdasági magyar olvasók számára most az a kérdés, hogyan rajzolhatja át ez a tervezet az egyetemek, ösztöndíjak és elitképzés budapesti hátterét.

Az elmúlt évtizedben a Fidesz-kormányzat egy sajátos, kevesek által átlátott konstrukcióval kezdte átszervezni az állami vagyont: ezek a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, röviden KEKVA-k. A lényeg egyszerű:

• az állam alapít egy alapítványt,

• oda átad egyetemeket, ingatlanokat, részvénycsomagokat, kulturális intézményeket,

• a vagyont innentől egy kuratórium kezeli, amelynek tagjait a politika nevezi ki, és gyakorlatilag nem lehet leváltani.

Papíron mindez „közérdekű” célra történt, a gyakorlatban viszont az történt, hogy a NER-hez kötődő politikusok, üzletemberek, háttéremberek kerültek a kuratóriumokba, sokszor határozatlan időre. Az alapítói jogoka – vagyis azt, hogy ki ül a kuratóriumban, hogyan működik az alapítvány – maguk az alapítványok gyakorolták.

Így jött létre a NER egyik legfontosabb hatalomtechnikai újítása: egy „párhuzamos állam”, amelyben a közpénzből felhalmozott vagyon, az egyetemek, a kulturális intézmények és egyes médiarészesedések egy olyan struktúrába kerültek, amely a választásoktól függetlenül, hosszú távon a Fidesz-holdudvar befolyása alatt maradhatott.

Ez nemcsak belpolitikai kérdés, hanem uniós konfliktus is lett: az EU a KEKVA-rendszer átláthatatlansága miatt befagyasztott több forrást, és a modellváltó egyetemek – mivel alapítványi fenntartásba kerültek – kiestek olyan programokból, mint az Erasmus.

Mit tartalmaz a Tisza-kormány alkotmánymódosítási tervezete?

Fontos hangsúlyozni, ahogyan a 444 is írta, egyelőre tervezetről van szó,, amelyet a kormány benyújtott, de a parlament még nem fogadta el, de tudva, hogy milyen Tisza többség van, ez pillanatig sem lehet kérdés. Nem beszélve arról, hogy több mint kétharmados támogatottsága van az ellopott közjavak visszaszerzésének országosan. A javaslat több pontot érint, közülük a KEKVA-k szempontjából három kulcselem emelkedik ki:

1. A KEKVA-k vagyona nemzeti vagyonként kerül meghatározásra.

2. Az alapítói jogokat a kormány gyakorolná.

3. A kormány felhatalmazást kapna arra, hogy megszüntesse ezeket az alapítványokat, megszűnésük esetén pedig az állam lenne az egyetemes jogutód.

Közérthetően ez a következőt jelenti, ha a tervezet átmegy:

• Az alapítványok nem tűnnek el automatikusan, de többé nem ők döntenek saját magukról.

• A jelenlegi, NER-hez kötődő kuratóriumok fölött megjelenik az állami kontroll: a mindenkori kormány kijelölheti a tagokat, és beleszólhat a vagyon felhasználásába.

• Ha a kormány úgy ítéli meg, egy alapítvány megszüntethető, és a vagyon – legalábbis jogilag – visszakerül az államhoz.

A tervezetnek egy másik, hallgatók és oktatók számára fontos célja is látszik: részben ezzel próbálja a kormány rendezni azokat az uniós vitákat, amelyek miatt a modellváltó egyetemek kimaradtak az Erasmus-programból és más támogatásokból. Ha a KEKVA-k fölött ismét erősebb állami felelősség és átláthatóság jelenik meg, könnyebb lehet Brüsszelt meggyőzni a források felszabadításáról.

Mennyi pénz forog kockán? Az MCC szerepe

A KEKVA-rendszer csúcsán a Mathias Corvinus Collegium (MCC) áll. Az MCC nem egyszerűen tehetséggondozó intézmény, hanem a NER elitképző központja volt: olyan hely, ahol a jövő értelmiségét, politikusait, véleményformálóit neveli, erős ideológiai keretben.

Az MCC ennek megfelelően hatalmas vagyonhoz jutott:

• több százmilliárd forint értékű részvénycsomagokat (MOL, RIchter)

• értékes ingatlanokat,

• és egyéb állami vagyonelemeket kapott.

Ez tette lehetővé, hogy az MCC:

• országos hálózatot építsen ki Magyarországon,

• belépjen a médiapiacra és kulturális projektekbe,

• és a többi között tavaly óta Szabadkán is saját központot működtessen.

A szabadkai központ nem jelképes, hanem nagyon is konkrét jelenlét: vajdasági magyar diákok számára nyújt képzéseket, klubokat, programokat, ösztöndíjakat, és bevezeti őket abba a hálózatba, amelynek a központja Budapesten van.

Ha az alkotmánymódosítási tervezetet elfogadják, az MCC továbbra is alapítvány marad, de az alapítói jogokat már nem saját maga, hanem a kormány gyakorolja. Ez több fontos következménnyel járhat:

• A kormány megváltoztathatja a kuratórium összetételét.

• Ráhatása lehet arra, milyen programok, milyen ideológiai vagy szakmai irányok kapnak hangsúlyt.

• Szélső esetben – ha politikailag és jogilag is erre jut – az MCC megszüntetésének irányába is elmozdulhat, a vagyon államosításával.

Modellváltó egyetemek: visszatérő állam az elitképzésben

A KEKVA-kkal kiszervezett vagyon nagy része az úgynevezett modellváltó egyetemekhez kötődik. Ezek az intézmények – például több nagy, országos jelentőségű egyetem – alapítványi fenntartásba kerültek, a kuratóriumok élére pedig politikailag megbízható szereplők ültek.

Ha az alkotmánymódosítási tervezetet elfogadják, az állam – a kormányon keresztül – ezek fölött az egyetemek fölött is új pozícióba kerül, átalakíthatja a kuratóriumokat, felülvizsgálhatja a vagyonról szóló döntéseket, módosíthatja az egyetemek hosszú távú stratégiáját.

Ez a vajdasági magyar diákok szempontjából nem elméleti kérdés. Sokan tanulnak, vagy szeretnének tanulni magyarországi, modellváltó egyetemeken, amelyek eddig az Erasmusból és más EU-s programokból ki voltak zárva. Ha a tervezett változtatások meggyőzik az EU-t arról, hogy az állam ismét felelősséget vállal ezekért az intézményekért, az újra megnyithatja az utat a csereprogramok, ösztöndíjak előtt – ebből a vajdasági hallgatók is profitálhatnak.

SZABÓ F. Ferenc, Budapest

Fotó: MCC-székház Szabadkán