Pásztor Bálint kiénekli a sajtot Rúzsa Magdi szájából Szerbhorváth György különvéleménye a palicsi Szent István-napi rendezvényről

Megnéztem augusztus 15-én a magyar közpénzekből kistafírozott Pannon RTV Szent István-napi ünnepségének közvetítését Palicsról. Úgy sikerült, ahogy: himnusz, lepakol a fúvószenekar öt percig, a papok-lelkészek kaptak szintén öt percet a kenyérszentelésre (külön mese lenne, hogy megy most a búza s egyéb termények ára Szerbiában). Majd jön Dr. (itt már mindenki doktor) Pásztor Bálint pártvezető. Nem mértem, hány percig beszélt, az én hajamnál biztosan hosszabb volt. Felmondta a kötelezőt egy ideig, s határozott, karizmatikus politikust láttunk – ráadásul jó magas, ezt utána láttuk, ahogy elvegyült a tömegben, pacsizgatva a rajongóival (akik alighanem másért jöttek). Aztán belebonyolódott, hogy idén nem hívtak meg más politikust (gondolom, a Tiszára utalt, mert eszük ágában sem volt asszisztálniuk a produkcióhoz, a nagykövetet meg visszahívták).

A felbuszoztatott nézősereg érzékelhetően Rúzsa Magdit akarta már hallgatni, de Pásztor még mondta-mondta, de arról nem szólt, ki fizeti az egészet. Ami rendben is van, ünnepek kellenek, nincs ingyér a hangosítás, a színpad, a fény, a zenekar. Hogy Rúzsa Magdi – mint megtudtuk Pásztortól, mert ezt is el kellett mondani – másfél éve mondott igent a koncertre, hogy mit kért, az az ő ügye és a menedzsment dolga. Az biztos, ha én lennék énekes, aki simán tízezres koncerteket tart meg, nincs az a hazafiság, honfibú és Petőfi Sándor, hogy legalább benzinpénzt ne kérjek.

A probléma az, hogy elejében Pásztor össz-vajdasági magyar ünnepként prezentálta a kenyérszentelőt, ám aztán külön szólt a VMSZ-esekhez, belerúgott egyet a majdnem szerveződő, halovány vajdasági magyar ellenzékbe, kortesbeszédet tartott, tehát pro forma pártrendezvényt csinált az egészből már az elejétől, jelezvén, hogy már az első palicsi szeánszot is a VMSZ szervezte. Amikor családja és mások még kanyarban sem voltak – vélhetően ezt még Kasza József kezdte. De ez csak történelmi emlék, ami arra utal, hogy az előző és lealázott embereket (klikket, nómenklatúrát, nevezzük akárminek: de pártnak) miképpen alázza le az emlékezetpolitikában is az új garnitúra (a garnitúra szót nem véletlenül mondom, mert ők, a Pásztorok s Bálintok folyton fotelben ülnek, szerbül, emlékszünk 1988-ból: foteljaš).

Pásztor Bálint s mások politikai tehetségét el kell ismernünk, a populizmus így működik: lózungok, elképzelt ellenzék támadása, az értelmiség lealázása, traktor-támogatás, meg hogy a Prosperitati miatt 70 ezer ember maradt itt – szociológiailag értelmezni sem tudom ezeket a számokat (kutatási téma lehetne). El kell fogadnunk, hogy a politikai propaganda, Pásztor (vélt) sármja így működik, nem nehéz ennek utánaolvasni a szakirodalomban. Abban is igaza van, ha a legitim szót szó szerint értjük, hogy igen, a VMSZ a legitim képviselője a vajdasági magyarságnak – sose teszi hozzá, hogy egy részének, nagyon relatív többségének. Eddig csak a fax-párt VMDK-val kellett néha szembenéznie (mondjuk, én inkább egy kiöregedett kutyapártnak nézem őket), aztán jöttek ezek az újra-izék, meg platformok, nem-indulunk-el-úgyse-mozgalmak, mármint a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács választásokon. Már most fogadnék egy sörben a pártelnök úrral, hogy ellenzéke a 35-ből kb. 7 helyet visz el maximum – bár úriember biztosra nem fogad.

Azt a publicisztikai-politikusi fordulatot sem szeretem, hogy „átlépte a határt”. Mi, akik folyton a határon vagyunk (szó szerint, én főleg Ásotthalmon, bár soha nincs problémám), tudjuk, nincs már határ a politikában. Mégis, felhívnám a figyelmet arra, ahogy Rúzsa Magdit Pásztor sikeresen beapplikálta kampányindító beszédébe. Azzal kezdvén, mint már utaltam rá, hogy már másfél éve megbeszélték (nyilván akkor még nem érkezett meg a pénz Pál Károly egyszemélyes alapítványába, kb. 600 ezer euró vagy efölött, árfolyamfüggő!), és bla-bla-bla. De jött egy mondat, ami mint Budapesten dolgozó kishegyesi, aki – ha hiszik, ha nem – elég sokat van Kishegyesen (évi négy hónap kb.), megütötte a fülem. Tehát ez:

„Rúzsa Magdi a leghíresebb, legsikeresebb vajdasági magyar. Eredményeit kizárólag tehetségének és szorgalmának köszönheti. Aki őt támadja, semmit sem tud a tartásról és az álmok megvalósításáról.”

Erre meg mit mondjak? Azt, hogy így bevonni egy művészt a kampányindítóba nem korrekt, nyilván Magdinak – aki a szomszéd utcából származik – nem pont jó, és az érintettnek akkor halvány fogalma sem lehetett, gondolom, egy össz-vajdasági magyar ünnepre mondott igent. De a legnagyobb kérdés (?): ki is támadja őt? Nem vagyok az esztrád nagy szakértője, de azt hiszem, pár akárkin kívül a Facebookon, faluszéli kocsmák asztalánál, esetleg a metrón mobilozva, akiknek amúgy se tetszik semmi, én, mióta húsz és fél éve követem így vagy úgy karrierjét (még felbuszoztam a Megasztár-rendezvényre is a kishegyesiekkel 2006 áprilisában), soha nem hallottam, olvastam, hogy őt támadják. Persze, zenei körök, meg izé, ízlés, mindenki tud nyavalyogni, mert nincs más dolga, például én is úgy vagyok vele, hogy vannak számai, amiket nagyon szeretek, rajongok érte, például ott a Hazatalálsz (videóval), meg akad, ami kevésbé tetszik, és akkor mi van?

Rúzsa Magdi az utóbbi húsz év olyan alkotóművésze, aki – hogy hogyan, nem tudom – pontosan kimaradt a magyarországi, avagy összmagyar celeb-dobálódzásból, realitykből, főzőműsorokból, és oké, kapott pénzt állami banktól (ha jól olvastam), s azon kevés ember egyike, aki arénákat tölt meg. A szakmából sosem támadták, sőt, ha valaki politikai oldalra akarja helyezni, az sem fog menni, és nagyon okosan nem ment bele semmibe (ha igen, nagyon picit, de érdektelen, mások ezerszer jobban). És ami egy ilyen celeb esetében nem könnyű, a magánéletét is óvja, ahogy kell, a családjával. Persze, hangsúlyozom, mindig akad valaki, akinek így vagy úgy nem tetszik, de amikor azt mondom, hogy kishegyesi vagyok, azt mondják: húúú, a Magdi.

Ilyen értelemben sztár, s nem érdemtelenül.

Erre a sztárságra akart Pásztor Bálint rárepülni, azt próbálva beültetni a fülünkbe (Magdi zenéje helyett), hogy aki őt támadja, tehát az énekesnőt, a vajdasági magyarságot, a VMSZ-t, sőt, őt magát támadja. Pici mondat, de sokatmondó, mert mondvacsinált. Nagyon mondat. Gondolta, leüti a labdát, de a tökét találta el.

Amúgy meg értjük, így csinálja egy politikus, az apjára emlékező alapítvány közpénzt oszt, s most Magdi hátán mászna föl a létrán. Még biztos van négy éve, vagy amennyi, sok sikert. De Magdi sikere a sajátja, ez szavazatot nem hoz, már bocs, politológiailag. Ha adhatok tanácsot: lakodalmast hozzál a népnek.

Aztán, ahogy tényleg a mi legjobbunk énekli: majd „Hazatalálsz”.

Szerbhorváth György

Rúzsa Magdi és Pásztor Bálint (Fotó: Pásztor Bálint/Facebook)