Néhány napon belül kiderül, hogy mennyivel nőnek majd a nyugdíjak. A nyugdíj- és rokkantbiztosításról szóló törvény alapján három különböző számítási mód alkalmazható, és az dönti el, melyik lép életbe, hogy a nettó nyugdíjkiadások mekkora hányadát teszik ki az ország bruttó hazai termékének, vagyis a GDP-nek.
Aleksandar Vučić szerb államfő bejelentése szerint mintegy hét napon belül ismertté válhat, mekkora nyugdíjemelésre számíthatnak az idősek. Arra is utalt, hogy az emelés a bérek növekedését követheti.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A Blic Biznis szerint ebből arra lehet következtetni, hogy hamarosan nyilvánosságra kerülhetnek azok az adatok, amelyek megmutatják, mekkora volt a nettó nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya a 2025. június 30. és 2026. július 1. közötti időszakban.
Ez a mutató azért kulcsfontosságú, mert a szerbiai nyugdíjak kiigazítására alkalmazott, úgynevezett „svájci formula plusz” három különböző lehetőséget tartalmaz.
Az első és a nyugdíjasok számára legkedvezőbb modell akkor alkalmazandó, ha a nettó nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya 10 százalék alatt marad.
Ebben az esetben a nyugdíjak emelkedése teljes egészében az átlagbérek növekedését követi.
Ha például az átlagbérek 12 százalékkal emelkednek, miközben az infláció 4 százalék, akkor a nyugdíjakat is 12 százalékkal növelik. Ebben a modellben tehát nem az inflációt veszik alapul, hanem kizárólag a bérek alakulását.
Ez a nyugdíjasok számára azért a legkedvezőbb változat, mert amennyiben a fizetések gyorsabban nőnek az áraknál, a nyugdíjak vásárlóereje is érdemben javulhat.
Vučić bejelentése alapján a Blic szerint elképzelhető, hogy ez a modell lép életbe, vagyis a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya 10 százalék alatt maradt.
A második lehetőség a klasszikus svájci formula.
Ezt akkor alkalmazzák, ha a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya 10 és 10,5 százalék között van. Ebben az esetben a nyugdíjemelés kiszámításánál fele-fele arányban veszik figyelembe az inflációt és az átlagbérek növekedését.
Ha például az átlagbérek 10 százalékkal, a fogyasztói árak pedig 6 százalékkal emelkednek, a két érték átlaga 8 százalék. A nyugdíjemelés ebben a példában tehát 8 százalék lenne.
Ezzel a módszerrel a nyugdíjak nem követik teljes egészében a béremelkedést, de az infláció mértékénél nagyobb növekedést kaphatnak.
A harmadik modell akkor lép életbe, ha a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya meghaladja a 10,5 százalékot.
Ebben az esetben a nyugdíjakat már kizárólag az infláció mértékével igazítják ki, és a bérek növekedését nem veszik figyelembe.
Ha például az infláció 12 százalék, miközben az átlagbérek csak 4 százalékkal növekednek, akkor a nyugdíjemelés 12 százalék lenne.
Ennek a modellnek elsősorban az a célja, hogy megőrizze a nyugdíjasok vásárlóerejét: a járandóságok az árak emelkedését követik, ugyanakkor reálértéken nem feltétlenül jelentenek életszínvonal-emelkedést.
A három számítási lehetőséget a nyugdíjbiztosítási jogszabály határozza meg. Hamarosan kiderülhet, hogy a gazdasági mutatók alapján 2026-ban melyiket kell alkalmazni.
Az új összegű nyugdíjakat 2026 decemberétől alkalmaznák.
Amennyiben beigazolódik Vučić utalása, és a nyugdíjemelés teljes egészében követi a bérek növekedését, az azt jelentené, hogy a nyugdíjkiadások GDP-n belüli részaránya a 10 százalékos határ alatt maradt.
A pontos emelési arány tehát nem pusztán politikai döntéstől függ, hanem a törvényben rögzített mechanizmustól és a hivatalos gazdasági mutatóktól. A rendszer célja, hogy kedvező gazdasági helyzetben a nyugdíjasok is részesüljenek a bérek növekedéséből, ugyanakkor a nyugdíjkiadások ne veszélyeztessék az államháztartás stabilitását.
Illusztráció (Fotó: Pixabay)
