Szerbiában a mandátumokat a D’Hondt-módszer alapján osztják el, amelyet egy belga matematikus dolgozott ki még a 19. században. Hogyan működik ez a gyakorlatban? A szavazólap útja a nyomdától a szavazóhelyiségig számos állomáson keresztül vezet, ahhoz pedig, hogy a szavazatból mandátum legyen, a matematikára is szükség van.

Azok a politikai erők, amelyek Szerbiában három százaléknál kevesebb szavazatot szereznek – ez a 2020 óta érvényes parlamenti küszöb –, nem vesznek részt a mandátumok elosztásában. Ez nem vonatkozik a kisebbségi pártokra.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ)Banki átutalás vagy Paypal

Hová kerülnek akkor a „választási vesztesek” szavazatai, és valóban „elveszett” szavazatokról van szó?

A kérdésre egy első látásra bonyolultnak tűnő számítás ad választ, amelyet még a 19. században dolgozott ki Victor D’Hondt belga matematikus.

A D’Hondt-formulát, vagyis a D’Hondt-féle arányos mandátumelosztási rendszert számos országban alkalmazzák, Szerbiában pedig a többpártrendszer bevezetése, az 1990-es évek óta használják.

A modern Szerbia és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság történetében tartott 14 parlamenti választás közül mindössze négy alkalommal voksoltak rendes időben: 1990-ben, 1997-ben, 2012-ben és 2020-ban.

Tíz alkalommal előrehozott választást tartottak, október végén pedig 11. alkalommal kerül sor erre.

Hogyan számítják ki a mandátumokat a D’Hondt-módszer alapján?

Ennek a rendszernek az alkalmazásával a parlamenti küszöb alatt maradó pártok és koalíciók szavazatai többnyire a „legerősebb” listákhoz, vagyis a legtöbb százalékot megszerző listákhoz kerülnek.

A szerb parlament képviselőit arányos választási rendszerben választják.

A választópolgárok a jelöltek választási listáira szavaznak, és minél nagyobb arányban szerez szavazatokat egy lista, annál több hely illeti meg a parlamentben.

A mandátumokat a megszerzett szavazatok arányában osztják el.

Itt jutunk el D’Hondt matematikushoz és az általa kidolgozott képlethez.

„Csak azokat a pártokat számoljuk, amelyek átlépték a parlamenti küszöböt, és bekerülnek a parlamentbe.

„Minden mást úgymond eldobunk, és ezek a szavazatok nem kerülnek be a végső számításba” – magyarázta a BBC szerb szerkesztőségének Zoran Lučić matematikus, a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) egykori ügyvezető igazgatója.

A gyakorlatban így kevesebb párt vesz részt a mandátumok elosztásában, ugyanakkor nő az egyes parlamentbe jutott pártokra jutó mandátumok aránya.

„Sorba rendezzük azokat a pártokat, amelyek átlépték a parlamenti küszöböt, majd a megszerzett szavazataikat elosztjuk eggyel, kettővel, hárommal, néggyel, egészen 250-ig, vagyis a kiosztandó mandátumok számáig. Így kapunk egy mátrixot.

Ebből a mátrixból kiválasztjuk a 250 legnagyobb számot. Ahányszor egy adott lista szerepel ebben a mátrixban, annyi mandátum illeti meg” – mondta Lučić.

Hogy ne kelljen nagy számokkal dolgoznunk, képzeljük el, hogy a választáson 100 szavazatot osztanak el öt szereplő között.

Az A párt 46 szavazatot, vagyis 46 százalékot szerzett, a B párt pedig 24 szavazatot, azaz 24 százalékot. Három párt nem lépte át a választási küszöböt, és együttesen 30 szavazatot szereztek.

Miután levonjuk a küszöböt el nem érő pártok 30 szavazatát, összesen 70 szavazat marad, és ez számít most 100 százaléknak.

Az új helyzet alapján az A párt részesedése ebből a „tortából” már 65,7 százalék, így több mandátum illeti meg.

A második helyen végző politikai erő szintén több mandátumhoz jut a kiinduló állapothoz képest, de kevesebbhez, mint az A párt.

Erről a számtani rendszerről kevesen hallottak, Európában azonban évszázadok óta használják

A 2020-as parlamenti választások előtt a parlamentbe jutási küszöböt az érvényes szavazatok öt százalékáról három százalékra csökkentették.

A nemzeti kisebbségek választási listái akkor is részt vesznek a mandátumok elosztásában, ha a választáson részt vevő szavazók kevesebb mint három százalékának szavazatát szerzik meg, és a parlamentben garantált számú hellyel rendelkeznek.

A 2023-as választáson 250 parlamenti mandátumért 18 politikai erő indult, közülük tíz lépte át a parlamenti küszöböt, köztük öt kisebbségi párt.

A választási küszöb alatt maradt listák együttesen valamivel több mint 260 ezer szavazatot szereztek.

Ha ezt levonjuk a mintegy 3,7 millió érvényes szavazatból, valamivel több mint 3,4 millió szavazat marad, amelyet a küszöböt átlépő tíz lista között kell elosztani.

A legtöbb szavazatot ekkor a Szerb Haladó Párt (SNS) szerezte, a szavazatok 46,75 százalékát.

Az újraszámítás során ez már 51 százalékos részesedést jelentett számukra, vagyis 129 mandátumot.

„Lehet, hogy az embereknek nem tetszik ennek a módszernek a hatása, vagyis hogy a »legerősebbeknek« kedvez, de ez továbbra is csak egy viszonylag kis különbség. A D’Hondt-rendszert kizárólag a tiszta matematika érdekli: az, hogy hány szavazatot szerzett” – mutatott rá Lučić.

A szavazás lezárása és a hivatalos eredmények megállapítása után a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) tíz napon belül kiosztja a mandátumokat a parlamenti képviselőjelöltek között, a választási listán elfoglalt sorrendet követve.

A parlament új összetétele akkor kezdi meg munkáját, amikor az első ülésen a képviselők legalább kétharmadának mandátumát hitelesítik.