Aleksandar Vučićnak az az érdeke, hogy minél több ellene leadott szavazat maradjon ki a mandátumok elosztásából. Ellenfeleinek éppen az ellenkezőjére kell törekedniük: a lehető legkisebbre kell csökkenteniük az elvesző szavazatok számát. És még valamit el kell érniük: azt, hogy az egyetemista lista az SNS előtt végezzen. Akár csak egyetlen szavazattal.
Milivoje Karadžić, a Belgrádi Egyetem eletrotechnika mester szaka hallgatójának cikke a Radarban olvasható eredeti szerb nyelven.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Miért nem írta ki Aleksandar Vučić korábban a választásokat? A válasz egyszerű. Vučićnak és az SNS-nek nincs meg az 50 százalék plusz egy szavazata sem akkor, ha több oszlopban indulnak, sem akkor, ha egyetlen nagy tömbbe tömörülnek az úgynevezett Mozgalom a Népért és az Államért formációval, illetve „hagyományos partnereikkel”.
Miért írta ki akkor most a választásokat? Vučić kénytelen volt ezt megtenni, de a szerző szerint nem az egyetemisták és a tiltakozások kényszerítették erre, hanem a 2027 tavaszán esedékes elnökválasztás közeledése.
Miért? Mert Vučić tudja, hogy az elnökválasztás számára sokkal veszélyesebb verseny. Ő maga már nem lehet jelölt. Nincs elég erős jelöltje, akit saját maga helyett indíthatna, az elnökválasztáson pedig nincs tér választási matematikára. Ott egyszerű a képlet: akár az első, akár a második fordulóban, 50 százalék plusz egy szavazat kell.
A szerző szerint pedig Vučićnak és az SNS-nek ennyi nincs. Ezért Vučićnak még az elnökválasztás előtt rendeznie kell a hatalom kérdését: biztosítania kell a parlamenti többséget, a politikai hatalom központját pedig oda kell áthelyeznie, ahol továbbra is ellenőrzése alatt tarthatja.
Politikai számtan
Itt érkezünk el a kulcskérdéshez.
Ha nincs meg az 50 százalék plusz egy szavazat, hogyan tervezi megnyerni a parlamenti választást? A válasz egyszerű: nincs szüksége a szavazatok 50 százalékára ahhoz, hogy összeszedjen 126 parlamenti mandátumot.
Hogyan lehet 50 százalék alatti eredménnyel 126 mandátumhoz jutni? Itt lép be a képbe a D’Hondt-módszer. Vučićnak nincs szüksége az ellenzéki választók szavazataira. Elég, ha ezekből a szavazatokból nem lesz ellenzéki parlamenti mandátum.
Mit jelent ez?
Ha például valamelyik ellenzéki lista 2,8 vagy 2,9 százalékot kap, ezek a voksok ugyan nem Vučićra érkeztek, de egyetlen ellenzéki képviselői helyet sem eredményeznek.
És itt kezdődik az igazi matematika. Ha az SNS például 42–43 százalékot kap, az egyetemista lista pedig mintegy 40 százalékot, miközben valamelyik ellenzéki lista 2,9 százalékkal a választási küszöb alatt marad, akkor ez a 2,9 százalék nagyjából hét parlamenti mandátumnak megfelelő szavazatmennyiséget jelent.
A D’Hondt-módszer alapján ilyen erőviszonyok mellett ebből körülbelül négy mandátum jutna az SNS-nek, három pedig az egyetemista listának. Vagyis az ellenzékre leadott 2,9 százaléknyi voks ugyan nem került Vučićhoz, de azoknak a mandátumoknak egy része, amelyeket ezek a szavazatok a küszöb átlépése esetén eredményeztek volna, igen.
Ha több lista is a küszöb alatt marad, még több szavazat vész el, így több mandátum kerül a legerősebb listákhoz. Az SPS, valamint a Nestorović–Vulin-koalíció segítségével Vučić így eljuthat a 126 képviselőig – érvel a szerző.
Minél több szavazat vész el, annál többet ér százalékosan az SNS eredménye. Ezért Vučić számára nem elegendő saját eredményének maximalizálása: arra is szüksége van, hogy ellenfelei rosszul osszák el egymás között a szavazatokat.
Mi történt eddig?
Mit biztosított már magának Vučić?
A szerző értelmezése szerint a választások kiírása előtt megtette, amit meg kellett tennie: felmérte saját választótáborát, és megpróbálta a maximumot kihozni a pártinfrastruktúrából. Aktiválta a helyi pártszervezeteket, a közszférát, a médiát és a biztos szavazók hálózatát.
Más szóval saját eredményét már közel vihette a lehetséges maximumhoz. Csakhogy a cikk szerzője szerint még ez a maximum sem elegendő. Ha elegendő volna, Vučić már korábban kiírta volna a választásokat.
Ha az SNS felső határa valahol negyven-egynéhány százaléknál van, akkor a 126 mandátumhoz hiányzó részt nem kizárólag a választók között kell keresni. A választási matematika is szerepet kap.
Miben reménykedhet Vučić? A megosztott ellenzékben.
Az egyik oldalon az egyetemista lista áll, a másikon pedig a többi ellenzéki tömb: az európai, a nemzeti és az „autentikus jobboldali” lista.
Vučićnak nem kell mindegyiket legyőznie. Elég, ha közülük egy vagy kettő a választási küszöb alatt marad. Ezek a szavazatok politikailag ugyan ellene szólnak, parlamenti értelemben azonban nem eredményeznek képviselői helyeket.
A számára kedvező forgatókönyv a szerző szerint így nézne ki: az SNS lesz a legerősebb lista, az egyetemista lista a második, egy vagy két ellenzéki lista pedig nem éri el a választási küszöböt. Ebben az esetben az SNS a D’Hondt-féle mandátumelosztásnak köszönhetően a parlamenti helyek feléhez jóval közelebb kerülhet, mint amennyire a szavazataránya alapján kerülne.
A többit pedig a választások után lehet összeszedni.
Ha az SNS megközelíti a 126 mandátumot, Vučićnak nem kell egyedül megszereznie a többséget. Ott van mindenekelőtt Ivica Dačić SPS-e. Számíthat a kisebbségi pártokra, a Nestorović–Vulin-koalícióra, és olyan képviselőkre is, akik formálisan nem az ő listáján jutottak be, de a választások után hajlandók lehetnek együttműködni vele.
Ehhez nem is szükséges, hogy egy egész lista átálljon. Elég lehet néhány képviselő.
Mi boríthatja fel ezt a számítást?
A Mi – A Nép Ereje mozgalom megosztott, a szervezet egy része nem akar együttműködni Aleksandar Vulinnal. Ha a mozgalom komolyan szétesik, az a szerző szerint két szempontból is problémát jelenthet Vučić számára.
Egyrészt meggyengülhet egy potenciális választások utáni szövetségese, másrészt a szavazók egy része az ellenzékhez vagy az egyetemista listához pártolhat. Ha pedig egy, a hatalomhoz közel álló lista marad a választási küszöb alatt, megfordul a matematika: ebben az esetben már nemcsak ellenzéki voksok vesznek el, hanem olyan szavazatok is, amelyek Vučićnak jelenthettek volna további mandátumokat.
A cikk szerzője szerint Vučić számára az lenne a legkedvezőbb, ha az ellenzék több különálló listán indulna, amelyek közül egy vagy kettő a választási küszöb alatt maradna.
Az ezzel ellentétes forgatókönyv az lenne, ha valamelyik ellenzéki lista visszalépne, és az egyetemista listát támogatná. Ha a komoly eredmény elérésére legkisebb eséllyel rendelkező lista lépne vissza, annak két következménye lehetne.
Egyrészt erősödne az egyetemista lista az SNS-szel folytatott versenyben. Másrészt kevesebb ellenzéki lista osztozna a szavazatokon, így növekedne annak esélye, hogy a megmaradó listák átlépjék a választási küszöböt.
Ez a lényeg.
A szerző értelmezése szerint Vučićnak az az érdeke, hogy minél több ellene leadott szavazat maradjon ki a mandátumelosztásból. Ellenfeleinek ezzel szemben arra kell törekedniük, hogy a lehető legkevesebb szavazat vesszen el.
A cikk végkövetkeztetése szerint október 25-én Vučić számára nem feltétlenül a választók abszolút többségének megszerzése a döntő, hanem a parlamenti többség biztosítása.
A cikk a Radarban jelent meg, szerzője Milivoje Karadžić, a Belgrádi Egyetem eletrotechnika mester szakának hallgatója
