2026. november 13-a, péntek ismét felkeltette a közvélemény figyelmét egy neves, 1960-as tudományos kutatásra, amelyben a kutatók matematikai számításokkal félelmetes következtetésre jutottak az emberiség jövőjével kapcsolatban. Alig egy hónap maradt hátra addig a dátumig, amelyet több mint hat évtizeddel ezelőtt az emberiség lehetséges végeként jelöltek meg.
Bár úgy hangzik, mint egy sci-fi film forgatókönyve, a történetnek valós tudományos háttere van. A kutatást 1960. november 4-én publikálták a tekintélyes Science folyóiratban, szerzői pedig Heinz von Foerster osztrák-amerikai fizikus, valamint kollégái, Patricia M. Mora és Lawrence W. Amiot voltak.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A tanulmány a provokatív „A végítélet napja: 2026. november 13., péntek” címet viselte, és a tudósok arra a kérdésre próbáltak választ adni, hogy mi történne, ha a Föld lakossága továbbra is ugyanolyan ütemben növekedne, mint az elmúlt két évezredben. Matematikai modelljük megmutatta, hogy az emberiség nem tudja a végtelenségig fenntartani ezt a növekedést. A számítások szerint a Föld népessége pontosan 2026. november 13-án közelítené meg a matematikai végtelent, ami a valóságban nem lehetséges. A szerzők meglehetősen drámaian fogalmazták meg figyelmeztetésüket: kijelentették, hogy távoli leszármazottaik nem éhen halni fognak, hanem az elképzelhetetlen túlnépesedés következtében préselődnek majd össze.
A tanulmány azonban nem a bolygó szó szerinti megsemmisülését jósolta meg, hanem a korlátlan népességnövekedés következményeinek matematikai ábrázolása volt. A kutatás megjelenésének idején a világon mintegy hárommilliárd ember élt, és a demográfiai trendek a népesség egyre gyorsabb növekedését mutatták. Ezek a folyamatok felerősítették azokat az aggodalmakat, hogy az emberiség egy napon kifogy a megfelelő mennyiségű élelmiszerből, vízből és más létszükségleti erőforrásokból.
Érdekesség, hogy az ebből a kutatásból származó előrejelzések a következő évtizedekben viszonylag jól illeszkedtek a globális népesség valós növekedéséhez. A 20. század végén azonban a demográfiai kép jelentősen változni kezdett. A születési arányszám a világ számos részén fokozatosan csökkent, és egyre több ország szembesült a népesség elöregedésével, valamint az újszülöttek számának visszaesésével.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének előrejelzései szerint a világ népessége – amely ma már meghaladja a nyolcmilliárd főt – még néhány évtizedig tovább növekszik. Várhatóan a század nyolcvanas éveinek közepén éri el a csúcspontját körülbelül 10,3 milliárd lakossal, ezt követően pedig fokozatos csökkenésnek indulhat.
Ez azt jelenti, hogy az 1960-as forgatókönyv nem fog megvalósulni. A nekiszabadult túlnépesedés helyett egyes országok már most az ellenkező problémával küzdenek: a munkaerőhiánnyal, a népességfogyással és a nyugdíj-, valamint az egészségügyi rendszerekre nehezedő egyre nagyobb nyomással.
A globális katasztrófától való félelem azonban nem tűnt el – csupán megváltoztak azok a veszélyek, amelyeket a tudósok a civilizáció jövőjére nézve a legnagyobb fenyegetésnek tekintenek. Erre figyelmeztetnek a Bulletin of the Atomic Scientists szervezet köré tömörülő szakértők is, akik 1960 óta tartják fenn a szimbolikus Végítélet Óráját (Doomsday Clock).
2026 januárjában az óra mutatóit mindössze 85 másodperccel éjfél elé állították, ami az óra létezése óta a legközelebbi szimbolikus távolság a globális katasztrófához. Egy évvel korábban 89 másodpercet mutatott éjfél előtt.
E döntés fő okai között a nukleáris konfliktus kockázatát, a klímaváltozást, a biológiai fenyegetéseket és a mesterséges intelligencia gyorsult fejlődésével járó veszélyeket emelték ki.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a Végítélet Órája nem szó szerinti visszaszámlálás a világvégéig, hanem figyelmeztetés azokra a veszélyekre, amelyeket az emberiség a saját tetteivel növelhet vagy csökkenthet.
Ezért a 2026. november 13-i dátumra sem szabad tudományosan igazolt próféciaként tekinteni. Ez egy olyan matematikai modell eredménye, amely azon a feltételezésen alapult, hogy a korábbi demográfiai trendek változás nélkül folytatódnak.
Hatvannyolc évvel később egyértelmű, hogy a világ másként fejlődött, mint ahogyan azt a kutatók feltételezték, de munkájuk továbbra is érdekes emlékeztető marad arra, hogy a jövőre vonatkozó előrejelzések mennyire megváltozhatnak, amikor megváltoznak azok a körülmények, amelyekre épültek.
