Több mint egy hónapja tart a halpusztulás az Újvidék melletti Begecsi-árok Természeti Parkban. Bár a horgászok és Begecs lakosai már nyáron figyelmeztettek arra, hogy ilyen végkifejlet várható, ebben a folyóvízi eredetű tóban nem sikerült megakadályozni a csaknem teljes halpusztulást – írja a Danas. Ez a holtág, egy egykori dunai sziget maradványa, II. és III. fokozatú védett természeti érték, amelyről a Vajdaság Vizei közvállalat gondoskodik.
Északkelet felé lejt, a folyó sodrásával ellentétes irányba, ami ritkaság az árterek körében. Mintegy 150 madárfajnak, és egészen idén őszig 14 halfajnak adott otthont.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Már néhány hónappal ezelőtt több alkalommal is figyelmeztettük a Vajdaság Vizei halőrét, hogy katasztrófa fog bekövetkezni. Ő megtette, ami tőle telt, de a reakció lassú volt. Már augusztusban világos volt, hogy nem lesz elég víz az összes hal számára. És mivel feltételezni lehetett, hogy az alacsony vízállás a következő hónapokban is folytatódik, megoldást kellett volna találniuk; volt idejük is, valamennyi forrásuk is biztosan akadt, megpróbálhattak volna tenni valamit legalább addig, amíg nem volt késő. De csak akkor hoztak vízszivattyúkat, amikor a halak már tömegesen pusztultak, ami késő volt és elégtelen ekkora vízfelületre. Az összes hal elpusztult” – nyilatkozta az egyik horgász a Danasnak.
Mint kiemeli, a bomló halak bűze több alkalommal is olyan intenzív volt, hogy a víz közelébe sem lehetett menni.
Hihetetlen helyzet – magyarázza –, hogy egy közvállalatnak egy védett természeti területen saját halőre van, mégis bekövetkezik egy ilyen ökológiai katasztrófa.
Lidija Gajdoš, a Begecsi Polgári Gyűlés tagja elmondta, hogy ők is riasztották a közvállalatot, amelynek dolgozói végül összeszedték az elpusztult halak egy részét, de egy részük továbbra is a vízen oszlik, mert – ahogy nekik mondták – a terep megközelíthetetlen a begyűjtéshez.
„Vízmintát vettek elemzésre, és amennyire tájékoztattak minket, mindez az oxigénhiány miatt történt; megállapították, hogy nincs ammónia, sem semmilyen más mérgező anyag. Korábban is volt halpusztulás, de nem ekkora mennyiségben, hogy szó szerint az egész vizet döglött halak borítsák” – mondta.
A szivattyúk mindennap működtek, és oxigénnel dúsították a vizet, így a helyiek remélik, hogy a pusztulásnak vége. Újabb elpusztult halak már nem jönnek a felszínre.
Már korábban tervben volt egy olyan szivattyúállomás telepítése, amely a Dunából másodpercenként több mint 200 literes sebességgel pumpálná a vizet a Begecsi-holtágba. A projektet három éve 90 millió euróra becsülték, és a források egy részét az Európai Unió alapjaiból biztosították.
Ez a munka a legelején tart, és még el kell készíteni a megvalósíthatósági tanulmányt. Előtte azonban meg kell várni a tartományi költségvetés módosítását.
A Danas a Vajdaság Vizeitől is választ kért arra a kérdésre, hogy megelőzhető lett volna-e a halpusztulás a Begecsi-holtágban, de nem kapott választ.
Illusztráció: Vajdasági Rádió és Televízió
