Szabad Magyar Szó PLUSZ: Több, mint hírportál!
Exkluzív tartalmak és reklámmentesség
Előfizetőink nemcsak még több és még érdekesebb exkluzív cikket olvashatnak a PLUSZon, hanem egész hírportálunkat felugró reklámok nélkül böngészhetik. Sem a hatalomnak, sem az ellenzéknek, sem a gazdasági szereplőknek nincs beleszólásuk a szerkesztéspolitikánkba: őrizzük az induláskor meghirdetett függetlenségünket.
Előfizetésével többet, jobbat kap és a szabad sajtót is támogatja. Csatlakozzon Ön is, legyen cselekvő részese a tisztességes közbeszéd megteremtésének!
Legfrissebb PLUSZ cikkek
Pásztor Bálint: A legfontosabb az, hogy a vajdasági magyar közösség egységet mutasson
Az eddig megkérdőjelezhetetlennek tűnő politikai viszonyok néhány hónap alatt átrendeződni látszanak Vajdaságban (is). Az utóbbi időben egyre többen érezték úgy, hogy a viták helyét a hallgatás, a választás lehetőségét pedig az egyeduralom vette át. A magyarországi politikai változások, a szerbiai társadalmi tiltakozások és az új vajdasági magyar politikai kezdeményezések megjelenése olyan folyamatokat indítottak el, amelyek hosszú idő után ismét nyitottá tették a kérdést: merre tart a vajdasági magyar közösség, és ki képviselheti hitelesen a jövőben?
Ugyanazokra a kérdésekre korábban a Vajdasági Magyar Újrakezdéssel, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével és a Vajdasági Magyar Plénummal kerestük a választ, ezúttal pedig a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) kérdeztük.
A kommentháborúban elvesznek a szavazatok?
A szerbiai rendkívüli parlamenti választások kiírása óta valósággal forrong a közhangulat. És ez természetesen visszatükröződik a közösségi médiában is – talán még nagyobb mértékben is, mint a „való világban”, hiszen a piacon meg a postán az emberek jóval ritkábban anyázzák egymást, mint a Facebookon vagy az X-en, Instagramon, netán a TikTokon.
Az első vajdasági hölgy, aki teljesítette az Ultrabalaton távot
A magyarkanizsai, technológiai egyetemi végzettséggel rendelkező, a férje családi vállalkozásában dolgozó Ágoston Natáliát a futás iránti szenvedélye és eltökéltsége odáig repítette, hogy áprilisban második szerbiai nőként teljesítette az Ultrabalaton 209 kilométeres távját 28 óra 25 perc alatt.
A hatalmas távok megtételekor olyan energiákat érez magában, amikről ő maga sem tudta, hogy ott lapulnak benne. A sport adta tapasztalat, küzdés a hétköznapi életében is megjelenik mentális erősségében, kiegyensúlyozottságában és szerénységében. Az elért eredményei ellenére még mindig azt gondolja, hogy bőven van hova fejlődnie, van mit tanulnia a profiktól – pedig sokunk meglátása szerint ő már igenis profi.
Új korszak küszöbén – Átrendeződő vajdasági magyar politika
Az eddig megkérdőjelezhetetlennek tűnő politikai viszonyok néhány hónap alatt átrendeződni látszanak Vajdaságban (is). Az utóbbi időben egyre többen érezték úgy, hogy a viták helyét a hallgatás, a választás lehetőségét pedig az egyeduralom vette át. A magyarországi politikai változások, a szerbiai társadalmi tiltakozások és új vajdasági magyar politikai kezdeményezések megjelenése olyan folyamatokat indított el, amelyek hosszú idő után ismét nyitottá tették a kérdést: merre tart a vajdasági magyar közösség, és ki képviselheti hitelesen a jövőben.
Kiszáradó kontinens
Végre van közös témánk, amit nem lehet megkerülni: a hőség, a szárazság, az aszály, az erdőtüzek, a kiszáradó folyók, tavak, patakok, és mindama baj és probléma, ami ezzel jár. Közös ügye ez fiatalnak és öregnek, mérnöknek és parasztnak, férfinak és nőnek, okos és kevésbé okos embereknek Európa-, sőt világszerte. Önök szerint melyik a legmegfelelőbb kifejezés: éghajlatváltozás, klímakatasztrófa, klímaválság, globális felmelegedés, avagy csupán egy hosszú, forró nyárban van részünk megint?
Az elnevezések
A Szerbiai Olimpiai Bizottság a közeljövőben várhatóan megváltoztatja a nevét. A javaslat szerint Szerb Olimpiai Bizottság lesz majd hivatalosan, és ezt a példát a sportban a szakági szövetségek és egyes klubok is követik. A politika tehát – ahogy eddig, úgy ezután is – beleszól a sportba. Lehet, hogy ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen eddig sem tiltakozott senki például a Nemzeti Takarékpénztár (Nacionalna štedionica) elnevezés ellen, csupán vicces kedvű, nem szerb nemzetiségű barátom reklamált (természetesen szűk, baráti körben), kérdezve, hogy akkor ott elfogadják-e vajon az ő pénzét…
Aki ott sem volt
Mióta a magyar parlamentet elárasztotta a Tisza, szinte kizárólag az elszámoltatásokról lehet hallani. Talán Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter tárcája körül csaptak eddig legmagasabbra a hullámok: a felülvizsgálatok során kiderült ugyanis, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatásainak jó része fantomtevékenységekre, meg nem valósított projektekre és duplán számlázott előadóművészeti produktumokra folyt el. A vitatott pályázati összegekből a kedvezményezettek állítólag eddig 2,5 milliárd forintot utaltak vissza (ami persze még mindig csak aprópénz a 17 milliárdos érintett kerethez képest). Különösen fájdalmas ezeket a számokat látni egy olyan, szinte hagyományosan alulfinanszírozott kulturális közegből, mint amilyen az irodalomé. Pedig az elmúlt hetek legnagyobb botránya éppen ehhez a közeghez kötődik, és számunkra, vajdasági magyarok számára is tanulságokkal járhat.
Szegény irodalom, gazdag irodalmárok
Mielőtt azonban ezt részletezném, vessünk egy pillantást arra, hogyan működik manapság a könyvipar! A szerzőkkel szemben alapelvárássá vált, hogy éljenek meg a piacból, miközben a nyelvi felvevőréteg kicsi, a vásárlóerő alacsony, az árak magasak (a nemrégiben a Dombos Festen vendégül látott Tompa Andrea szerint a piac a „kapitalista verkli” szerint dübörög: mivel a kiadók profitorientáltak, a szerzői jogdíjak minimálisak, a könyvesboltok pedig a bestsellereket tolják), és emiatt a mellékbevételek (a nyugaton bevett szokásnak számító felolvasókörutakból vagy a nemzetközi fordításokból származó honoráriumok) is elmaradnak.
Súlyosbító körülmény, ha egy szerző nem Magyarországon él, ilyen esetekben adózási és vámproblémák nehezítik, hogy olvasóközönségre találjon. Ezért lehetséges, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány főfoglalkozású magyar író van. Határon túli alkotóként pedig még összetettebb a helyzet, hiszen nemcsak termékként, hanem identitásjelölőként is gondolunk egy-egy kötetre. Tulajdonképpen úgy is mondhatnánk, hogy egy-egy vajdasági magyar kiadvány megjelenése közösségi érdek, végső soron politikai tett, ezért a mi térségünkben hatványozottan igaz, hogy nem választható el egymástól irodalom és közélet.
Az, hogy egy-egy szerző bevétele nem arányos a tehetségével, sőt, mellőzi a piaci logikát, és inkább az ideológiai orientáció függvénye, csak azok számára meglepetés, akik átaludták az elmúlt tizenhat évet. De még így is felháborító volt olvasni a Prae művészeti portál cikkét arról, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: KMTG) szakmai vezetője, Orbán János Dénes alig több mint egy év alatt, 2025 márciusa és 2026 áprilisa között (nyilván megérezve a változás szelét) felvásároltatta az egyébként a felesége által igazgatott szervezettel kilenc, eredetileg az Operettszínház számára készített librettója hat-hét éves felhasználási jogát mintegy 422 millió forintért. Vagyis megvetette a saját szövegkönyveit a saját cégével egy nevetségesen (vagy sírnivalóan, attól függ, honnan nézzük) nagy összegért. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy előzőleg ugyanezek megírásáért az Operettszínház 90,3 milliót fizetett ki neki (pedig csupán kettőt állítottak közülük színpadra).
Rigómezei rejtélyek
A történelem valóban gyakran ismétli önmagát. Számomra, aki egy teljes évtizeden át – 1981 és 1991 között – számtalan alkalommal jártam az akkor még Szerbia déli tartományának számító Koszovót, akkor megismert helyszínek bukkannak elő, immár majd negyvenéves távlatból. Csupán Ahmed, a prištinai (Prishtina) Grand Hotel pincére hiányzik, aki annak idején már albán konyakkal (Skender Beg) várt a szálló társalgójában.
„Szegény Tisza, miért is bántjátok?” A mediterránba forduló klíma és a szennyezés egyaránt meggyötri a folyót és a vidékét
Kiszáradó holtágak, visszaesett vízhozam, fogyatkozó talajvízkészletek és egyre fokozódó aszály jellemzi a Tisza vidékeit. A folyó több szakaszon is elérte, sőt meg is döntötte a valaha mért legalacsonyabb vízállásokat. Sokak szerint a szennyezés, a félbeszakadt a tiszavirágzás, a hal-, kagyló- és rákpusztulás a Tisza és környezete ökológiai összeomlásának a jele.
Új korszak küszöbén – Átrendeződő vajdasági magyar politika Megalakult a Vajdasági Magyar Újrakezdés elnöksége – Van-e esélye egy új politikai alternatívának a Vajdaságban?
Az eddig megkérdőjelezhetetlennek tűnő politikai viszonyok néhány hónap alatt átrendeződni látszanak Vajdaságban (is). Az utóbbi időben egyre többen érezték úgy, hogy a viták helyét a hallgatás, a választás lehetőségét pedig az egyeduralom vette át. A magyarországi politikai változások, a szerbiai társadalmi tiltakozások és egy új vajdasági magyar politikai kezdeményezés megjelenése olyan folyamatokat indított el, amelyek hosszú idő után ismét nyitottá tették a kérdést: merre tart a vajdasági magyar közösség, és ki képviselheti hitelesen a jövőben?
„A gombák nem azért vannak, hogy valamit megöljenek a környezetünkben”
A zentagunarasi, főállásban operatőr, de idegenvezetőként is tevékenykedő, végzettségét tekintve történelem- és médiatanár Szakál Boglárkát már fiatalkora óta érdeklik a természetben megtalálható gombák. Kíváncsisága oda vezetett, hogy Magyarországon elvégezte a gombaszakellenőri képzést, így túrákon, piacokon, éttermekbe szállított, vadon szedett gombákat ellenőrizhet.
Szabadság vagy biztonság?
A szabadságot világszerte az egyik legfőbb emberi értékként ünneplik. A történelem során háborúkat vívtak érte, forradalmakat indítottak a nevében. Mégis, egy nehezen elfogadható ellentét rejlik az emberi természetben: miközben eszményítjük az önállóságot, a függetlenséget, addig a gyakorlatban nem tudunk élni a szabadság adta lehetőségekkel.
