Tizenöt évvel ezelőtt Szerbiában mintegy 12 500 hektárnyi területen voltak halastavak, mára ez csupán 5500 hektárra csökkent, így a Szerbiában megtermelt hal mennyisége drasztikusan visszaesett. Ennek oka a magas termelési és beruházási költségek, de a csekély támogatások is – írja a Nova Ekonomija.

A Sutjeska-tó igazgatója, Vidak Milošević az RTS-nek elmondta, a tó termelésének 90 százalékát a hazai piacon értékesítik, a hal egy részét pedig Bosznia-Hercegovinába, valamint Észak-Macedóniába exportálják.

„Az Európai Unió kapui zárva vannak előttünk, mert ezekről a piacokról minden felesleg nálunk köt ki. Mi termelőként nagyon gyakran versenyképtelenek vagyunk a külföldi termékekkel szemben, amelyeket minőségében határozottan állítom, hogy nem lehet a szerb pontyhoz hasonlítani” – mondja a Sutjeska-tó igazgatója.

Mint mondta, a szerb halászat pusztulásra van ítélve.

„Az eladott hal után kilogrammonként tíz dináros ösztönző túl kicsi. Arról nem is beszélve, hogy az előző két évben nem fizették ki” – mondta Milošević.

A ponty drágának számít Szerbiában, a költségek minden évben rendkívül magasak.

„A ragadozó madarak nagy károkat okoznak, ami miatt nem kapunk kártérítést az államtól. Az utóbbi időben egyre nagyobb problémát jelentenek a lopások is. „A szegények már nem azért lopnak halat, hogy túléljenek, ez ma már komoly üzlet” – mondja a halgazdaság igazgatója.

Több mint 20 biztonsági őrt alkalmaznak.

„És amikor a tolvajokat tetten érik, az ügyészség kudarcot vall. A hallopás Szerbiában súlyos szervezett bűnözési ágazat. Ha a hatóságok ezt nem ismerik fel, akkor nincs jövőnk” – szögezte le Milošević.

Szerbiában egy állampolgárra egy pisztráng jut

„A pontytermelés rekord alacsony szinten van, a pisztráng éves termelése pedig akkora, hogy Szerbia minden lakosára egy hal jut” – mondta Aleksandar Stajčić, a DTD Halgazdaság igazgatója.

Stajčić kiemelte, hogy a versenyképesség nem csak a lopás és a drágulás miatt esélytelen, de azért is, mert az állam jóval kisebb mértékben támogatja a halgazdaságokat, mint a környező országok. Az a kiváltság, hogy maguknak termeljék meg a haleledelt, csupán két gazdaságnak adatik meg Szerbiában.

„A DTD egyike a két halételgyártónak Szerbiában, és ezen a területen valamivel sikeresebbek vagyunk. Még a környező országokba is exportálunk” – mondta Stajčić.

Hozzátette, egy szerb állampolgár évente alig több, mint három kilogramm halat eszik, Európában az átlagos fogyasztás lakosonként 22 kilogramm, Japánban ez a mennyiség pedig akár a 60-70 kilogrammot is eléri.