Akár szenzációsnak is nevezhető, ahogyan Ferenc pápa engedélyezte a Katolikus Egyház papjainak, hogy megáldják az egynemű párokat. A korábban sokat szenvedett Chilében másodszorra is kudarcot vallott az új alkotmány elfogadtatási kísérlete. A német szövetségi kormány kül- és belpolitikájával számos kommentár foglalkozott a héten. Az ukrán helyzet továbbra is aggasztó. A francia parlament elfogadott egy bevándorlási törvényt, amelynek célja a migráció korlátozása. De először lássuk, mit írt a világsajtó Izrael gázai megtorló háborújáról.  – Átlapoztuk a világsajtót Santiago de Chilétől Milanóig és Londontól Tokióig.

Pápai döntés

Ferenc pápa történelmi döntése, hogy nem zárja ki alapvetően a homoszexuális párokat az áldásból. A svájci Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap erről ír:

„A vallási hatóság által készített és a pápa által jóváhagyott papír elképesztő áttörés. De ennek ellenére alapvetően hű marad a katolikus tanításhoz: a házasság házasság marad. A bíborosok kifogásaira válaszul Ferenc egyértelműen kijelentette, hogy a házasság kifejezés »a férfi és nő közötti kizárólagos, állandó és felbonthatatlan kapcsolat, amely természeténél fogva nyitott a gyermeknemzésre«. A lap szerint azonban az egyház »kiszélesítette és gazdagította« az áldásról alkotott fogalmát Ferenc pápa lelkipásztori eszméinek fényében. Ez lehetővé tette a szabálytalan helyzetű párok és az azonos nemű párok megáldását. Az áldás egy engedmény, semmi több. A kegyelem cselekedete az Egyház részéről. Az áldott kapcsolat nem legitimizálódik.”

A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap így vélekedik a pápa döntéséről:

„Ferenc döntése, hogy megáldja a homoszexuális párokat, nagy lépés egy befogadóbb egyház felé. Olyan attitűdről tanúskodik, amely felismeri, hogy a katolikus erkölcsön kívül is léteznek olyan életformák, amelyek Isten kereséséről tanúskodnak és megérdemlik, hogy észrevegyék és értékeljék őket.”

A Közel-Kelet tűzszünetre vár

A londoni The Times című konzervatív napilap így ír Németország és Nagy-Britannia „fenntartható” tűzszünetre vonatkozó közös felhívásáról:

„A Gázai övezet elleni támadások szörnyű áldozatokat követelnek. A halott és sérült nőket és gyermekeket ábrázoló képek körbejárták a világot. Netanjahura egyre nagyobb nyomás nehezedik az országán belül, hogy tárgyaljon az összes túsz szabadon bocsátásáról. Sokan vannak, akik nem hiszik el, hogy ez csak ennek a háborúnak a folytatásával érhető el.”

A milánói Corriere della Sera című liberális, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban megjelenő olasz napilap rámutat:

„A túszok felderítése időt és türelmet igényel, ebben nem várható gyors siker. Ha az izraeli hadsereg rejtekhelyeket talál, képesnek kell lennie ahhoz, hogy onnan sértetlenül mentse ki a túszokat. Ez egy veszélyes manőver és a terroristák elpusztíthatják »zsákmányukat« – de ilyesmi már meg is történt. Viszont mindig lehetnek meglepetések is. Végül is a gázai konfliktus története arra tanít bennünket, hogy egyetlen szempontot sem szabad alábecsülni.”

Vita a chilei alkotmánytervezetről

Chilében a jobboldal aratott győzelmet az alkotmányozó tanácsi választásokon, írja a budapesti HVG című, vezető magyar közéleti, gazdaság-politikai hetilap:

„A német gyökerekkel rendelkező José Antonio Kast volt elnökjelölt [Republikánus] pártja szerezte meg a voksok több mint 35 százalékát. Ezzel a republikánusoké lesz az új chilei alkotmány kidolgozásával megbízott 51 fős testület 22 helye.

A mérsékelt konzervatívok további tizenegy képviselőt küldhetnek a tanácsba.

A voksolás súlyos vereséget jelent a baloldali Gabriel Boric elnök számára, akinek mindössze 17 híve került be a testületbe.”

A Santiago de Chile-i La Tercera című mérsékelten konzervatív, liberális napilap  négy elveszett évről ír:

„Az ország alapvető problémái ez idő alatt felerősödtek. Alacsonyabb a gazdasági növekedés, magasabb a munkanélküliség, a biztonsági helyzet minden eddiginél rosszabb, a nyugdíjkérdésre pedig nincs megoldás, hogy csak néhány példát említsünk. A felelősség egyértelműen a Republikánus Pártot terheli, amely jelenleg a népszavazás egyik nagy vesztese. Az első próbálkozás kudarca után sikerült megszereznie az alkotmányozó tanács irányítását, de ez már nem használ neki.”

Az erőszakos társadalmi tiltakozások után a chilei baloldal ki akarta törölni az általuk gyűlölt „Pinochet-alkotmányt”. Most azonban közvetve ennek megtartására szavaztak, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Chilében manapság a győztesek olyannak tűnnek, mint a vesztesek. Gabriel Boric is egy közülük. Amikor az egykori diákvezér két évvel ezelőtt, mindössze 35 évesen megnyerte az elnökválasztást, sokan balra tolódásról beszéltek. Győzelmét az erőszakos társadalmi tiltakozások gyümölcsének tekintették, amelyeket a metró 2019 év végén bevezetett négycentes áremelése váltott ki. Akkor százezrek vonultak az utcára, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a magas megélhetési költségek miatt. Az új alkotmány célja a társadalmi béke helyreállítása volt. De most ez a 15 hónapon belüli második kísérlet is kudarcot vallott. A népszavazáson a chileiek 55 százaléka szavazott a javasolt tervezet ellen, 85 százalék körüli részvétel mellett. Ez azt jelenti, hogy a baloldali tábor által gyűlölt »Pinochet-alkotmány« érvényben marad.

Boric elnök azonban még mindig megkönnyebbülten sóhajt fel. Nemzedékének jelentős részeként ő is évekig dolgozott a régi alkotmány felszámolásán. Eredetileg 1980-ban, Augusto Pinochet diktátor és tábornok alatt írták, de azóta 70-szer módosították, és 2005 óta viseli az akkori szociáldemokrata elnök, Ricardo Lagos aláírását is. A számos változás ellenére a baloldali tábor szemszögéből az alkotmány egy neoliberális »Pinochet-alkotmány« maradt. Ez Chilét, a karcsú államot a régió egyik legmodernebb országává tette, ezért az Andok országát Dél-Amerika Svájcánek tekintik. Másrészt a gazdasági egyenlőtlenség továbbra is megmarad a társadalomban. Boric tavaly az év elején azt mondta, hogy bármi jobb, mint egy négy tábornok által írt alkotmány. Most azonban ő és a chilei baloldal közvetetten a »Pinochet-alkotmány« fenntartására szavaztak, mert az ellenjavaslatot még rosszabbnak tartották.”

Ukrajna helyzete továbbra is nehéz

A lisszaboni Público című tabloid napilap az Ukrajnának nyújtott uniós segélyekkel kapcsolatos problémákat kommentálja:

„Az EU 27 tagállamának megállapodása Ukrajna és Moldova csatlakozásáról szóló tárgyalások megkezdéséről jelentős történelmi lépést jelent a helyes úton. Putyin hibájának mértéke egyre nyilvánvalóbbá válik, mivel Ukrajna elleni inváziója nem tudta megakadályozni a NATO vagy az EU bővítését. De ugyanakkor nehézség merült fel az ukrán háború finanszírozásával kapcsolatban. Ha a háborús erőfeszítés ugyanis kudarcot vall, a csatlakozás megkezdésének sikere csupán erkölcsi győzelemnek tekinthető. Tisztában kell lennünk azzal az egzisztenciális fenyegetéssel, amelyet a diktatúrák jelentenek a demokratikus rendszerekre. Ez addig fog fennállni, amíg államaink nem képesek ennek ellenállni. És ez jelenleg az ukrán ügy támogatását jelenti. Ukrajna győzelmére azért van szükség, hogy unokáinknak ne kelljen majd fegyverrel ellenállniuk a Putyinhoz hasonló diktátorok előretörései ellen. Ezt az árat most az ukránok fizetik meg, és aggodalomra adnak okot a szövetségeseik azon problémái, amelyekkel támogatni kellene őket.”

Orbán Viktor a terem elhagyásával „közvetve arra utalt, hogy már nem látja magát az EU-ban”, írja a budapesti Népszava című napilap:

„Igen komoly visszhangja volt csütörtökön és pénteken Brüsszelben lezajlott uniós csúcstalálkozónak. A lapok többsége Orbán Viktor kormányfő csütörtöki »kivonulásával« foglakozott, amivel lehetővé tette, hogy a többi állam- és kormányfő zöld utat adjon Ukrajnának a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.

Olha Sztefanyisina, Ukrajna európai és euroatlanti integrációjáért felelős miniszterelnök-helyettese azt mondta, az uniós tagállamok azt fontolgatták, hogy ha Magyarország megakadályozza a Kijevvel való tárgyalások megkezdését, akkor megfosztják vétójogától. Más források ezt a közlést nem erősítették meg, ráadásul a 7-es cikkely szerinti eljárás megfeneklése is mutatja, hogy egy ilyen intézkedés életbe léptetése rendkívül nehézkes folyamat. (Ez a cikkely szabályozza azt az eljárást, amellyel felfüggeszthetők az Európai Unió értékeit súlyosan és tartósan megsértő tagállam egyes jogai, beleértve a tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogot is.)”

Az új franciaországi migrációs politika

Végül térjünk ki Franciaországra. A francia parlament elfogadott egy bevándorlási törvényt, amelynek célja a migráció korlátozása. Macron elnök táborának többsége mellett a konzervatív republikánusok és Marine Le Pen jobboldali populista Rassemblement National pártja is megszavazta a törvényjavaslatot. A baloldali ellenzéki pártok pedig ellene szavaztak. A párizsi  Libération című, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított közép-baloldali napilap ezt írja erről:

„Akár tetszik, akár nem, a mai nap árulásának – amikor szigorították a családegyesítés feltételeit, korlátozták az állami egészségügyi segélyhez való hozzáférést, újra bevezették az illegális tartózkodás bűncselekményét és korlátozták a külföldiek szociális ellátását – semmi köze a »becsülethez«. Macron balszárnyának már nincs elég gerince ahhoz, hogy bármiféle igazságot követeljen. A nyomorult parlamenti színjáték csak a francia elnök pártjának összeomlását bizonyítja. És ez egy demokratikus vereség, amely végső soron csak a szélsőjobboldalnak előnyös.”

A szintén párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap szerint a francia kormány és Macron elnök meggyengült:

„Ez az eset mély nyomokat fog hagyni. Élisabeth Borne miniszterelnököt kivérezték, Gérald Darmanin belügyminiszter kimerült, a kabinet nagy része pedig romokban hever. Mindennek a forrása az államfő folyamatos vakságban történő tevékenysége. Macron tagadja, hogy nincs abszolút többsége a nemzetgyűlésben. És ami a legfontosabb: tagadja, hogy a bevándorlás probléma lenne. A köztársasági elnök sokáig nem is volt hajlandó foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ez a bevándorlási törvény egy hatalmas politikai káoszt jelent, és teljesen kicsúszott Macron kezéből.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)