A szeptember 2-i iskolakezdésig mindössze három nap nap maradt, de ez idáig nem teljesültek a tanügyi dolgozók azon követelései, amelyekkel a pedagógusok elleni egyre gyakoribb támadásoknak szeretnék elejét venni. Az elmaradt intézkedések miatt a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete (NSPRS) csendes sztrájkba kezd a hétfői iskolakezdés napján: nem írják be az osztályzatokat az elektronikus naplóba. Közleményük szerint az a céljuk, hogy „a döntéshozók végre megtegyék a megfelelő intézkedéseket az iskolai erőszak visszaszorítása érdekében”.

A csendes sztrájk céljairól Zlatko Rahimićet, az NSPRS észak-bánáti koordinációs bizottságának az elnökét, egyben a szakszervezet főbizottsági tagját kérdeztük.

Szakszervezetük közleménye szerint a tanítók, tanárok elleni verbális és fizikai erőszak leggyakoribb oka az osztályzat, ezért azokat mindaddig eltörlik, amíg a 2022-ben megfogalmazott követeléseiknek nem tesz eleget a kormány. A követeléseik között az első a büntető törvénykönyv módosítására vonatkozik: azt kérik, foglalják bele az iskolai erőszakkal kapcsolatos újabb bűncselekményeket és szankciókat. Mik lennének ezek?

– Azt szeretnénk elérni, hogy a tanügyi dolgozóknak az ügyvédekkel azonos státuszuk legyen, hogy minden ellenük irányuló verbális és fizikai erőszakot szigorúbban büntessenek, és az ilyen eljárásokat gyorsítva folytassák le. Az elkövetőknek tudniuk kell azt, hogy azonnal és szigorúan meg fogják őket büntetni, sőt akár börtönbe is kerülhetnek.

Szorgalmazzák a rossz magaviseletű tanulók tanórákról való azonnali felfüggesztése lehetőségének a bevezetését is. Mi a mostani gyakorlat, és mi lenne a kívánatos?

– A közelmúltig semmilyen lehetőségünk nem volt a diákok felfüggesztésére. Ez a lehetőség 2023 novembere óta szerepel ugyan a törvényben, de úgy, hogy a felfüggesztést fokozott nevelői munka és/vagy nevelői-fegyelmi intézkedés előzi meg – ezt követően lehet csak a diákot kizárni az órákról öt napra. Viszont vannak olyan esetek, amikor az eljárást nem lehet azonnal elindítani, hanem csak később, nekünk viszont kell egy olyan lehetőség, hogy azonnal reagálhassunk, és hazaküldhessük az ilyen tanulót. Van, aki szerint a diákok emiatt tulajdonképpen boldogok lesznek, mert nem kell iskolába menniük. Ez nem így van, egy tanuló sem akar 5–10 napot otthon ülni, ők a barátaikkal akarnak lenni akkor is, ha tanulni nem szeretnek. Nekik büntetés lenne a felfüggesztés.

Jelenleg bárki tehet névtelen feljelentést a tanfelügyelőségnél. Ez mennyire gyakori, és mi változna, ha az Önök kérésére megszűnne ez a lehetőség?

– Elég gyakran tesznek a szülők névtelen feljelentést, így akarnak óriási nyomást gyakorolni ránk a gyerekeik minél jobb jegyeiért. Ma sajnos olyan a helyzet, hogy sok szülő úgy gondolja, hogy ha betagosodott valamelyik hatalmi pártba, akkor ezzel nagy jogokat szerzett, és bármit megtehet. Ha egy tanár szigorúbb, nagyobbak az elvárásai, és az ő gyerekük szerintük emiatt nem tud megfelelő osztályzatot kapni, el sem mennek a tanárhoz beszélgetni, hanem névtelen feljelentést tesznek. Minden tanár, akit feljelentenek a tanfelügyelőségnél, komoly ellenőrzéseken esik át. Vannak, akik engednek ennek a nyomásnak, ezért ezek a diákok végül nem kapnak reális osztályzatot. Nem mutat valós teljesítményt ez a sok kitűnő tanuló. 10–15 évvel ezelőtt az osztályátlag kb. 3,8–3,9 volt, a 4,10–4,15 ritka jó eredménynek számított. Ma az osztályátlag gyakran meghaladja a 4,3-at – ez az esetek 80–90 százalékában nem reális eredmény.

Október 11-ig nem írnak be osztályzatokat az elektronikus naplóba. Ha addig a kormány nem módosítja az előírásokat, félévkor minden diák kitűnő, 5-ös osztályzatot kap. Nem megy-e ez a tanulók rovására?

– A gyerekek igazságosak. Én a diákjaimmal ezeket a helyzeteket mindig megbeszélem, és ők megértőek. Ez most senkinek sem lesz kellemes, de harcolnunk kell magunkért akkor is, ha a rendszer ellenünk van. Senkinek az érdekei nem fognak sérülni, egy osztályzat ebben nem játszik semmilyen szerepet. Ha valakinek egyébként gyengébb jegye van, ez az ötös valamennyit javít majd a félévi átlagán, de ennek semmi jelentősége nincs. Ez egy olyan harc, ami valakinek lehet, hogy fájni fog – a legjobban nekünk, tanároknak, akik ebben részt veszünk, de vannak olyan dolgok, amiket ki kell harcolnunk, mert a minisztérium nem hajlandó tárgyalni velünk a mi konkrét javaslatainkról. A rendszer összeomlott, egyetlen iskola sem biztonságos már.

Osztályzatot tehát nem adnak. Mi az a munka, amit továbbra is zavartalanul el fognak végezni?

– Minden normálisan fog működni: vezetni fogjuk a szükséges dokumentációt, a szülők bejöhetnek érdeklődni, az órarend szerint 45 perces órákat tartunk, és az osztályzatokat, ha az nem ötös, a saját füzetünkbe be fogjuk írni, amit később az e-naplóba is beiktatunk. Azok a dolgok, amikért mi most harcolunk, az államnak egy dinárjába sem kerülnek, csak a képviselőháznak meg kell szavaznia a törvénymódosítást. Ha megvan ehhez a politikai akarat, ez egy nap alatt teljesíthető. Ezzel a dolgaink elmozdulnának a holtpontról, de többet is kell majd tenni az oktatásügy helyzetének a javításáért. Most a költségvetésnek legfeljebb a 3 százalékát fordítják erre a területre, ebből 2,5 százalék megy el a fizetésekre. Ez azt jelenti, hogy félszázaléknyi költségvetési pénzből kellene oktatást fejleszteni. Ez még az iskolák fenntartására és normális működésére sem elég. Olyan, mintha nem is létezne Oktatási Minisztérium.

A reprezentatív szakszervezetek nem támogatják a csendes sztrájkjukat, bár egyetértenek a követeléseikkel. Ön szerint miért nem álltak Önök mellé?

– Nem tudom. Nagyon érdekes, hogy bármikor volt eddig valamilyen akciónk, nem kaptunk egyértelmű támogatást a részükről. Mi most is nyilvánosan kértük őket arra, hogy támogassanak bennünket, és csatlakozzanak hozzánk, sőt, azokat is, akik nem szakszervezeti tagok, mert ez a harc mindenki – a takarítónő, a gondnok, a tanító, a tanár stb. – érdekében folyik. Ez a harcnak egy ártalmatlan formája, nem tudom, miért nem társultak hozzánk. Nincs mire várni, mert eddig csak üres ígéreteket kaptunk. Örülnék, ha nagyobb lenne közöttünk az összefogás, mert az mutatná meg igazán az erőnket. Ha a minisztérium az iskolakezdés utáni első hét végére eleget tenne a kéréseinknek, nem is kellene semmilyen akcióba belefognunk.

Önök nem minősülnek reprezentatív szakszervezetnek, amelyből négy is van Szerbiában. Mi ennek a feltétele?

– Ha az ágazatban dolgozók 10 százaléka tag, akkor a szakszervezet reprezentatívnak minősül. Az oktatásügyben nagyjából százezren dolgoznak, ami azt jelenti, hogy nagyjából tízezer tagra lenne szükségünk. Mi félúton vagyok, több mint ötezer tagunk van. A mi szakszervezetünk az egyedüli, amely a valódi értékekért harcol. Többször fejtettük ki egyet nem értésünket bizonyos kormánnyal aláírt protokollok és megállapodások miatt, amikbe a reprezentatív szakszervezetek belementek, mert nem tartalmazták azokat a lényeges dolgokat, amelyek javítottak volna a helyzetünkön.

Önök tapasztaltak-e olyan eseteket, amilyen például Óbecsén is történt az egyik iskolában, hogy próbálták ellehetetleníteni az Önök szakszervezetének a tevékenységét, és olyan nyomást gyakoroltak egyes tagokra, hogy ők később ki is léptek?

– Vannak ilyen esetek, de olyan információ nem jutott el hozzám, hogy iskolaigazgató gyakorolt volna nyomást valakire. Azokban az iskolákban, ahol én dolgozom, az igazgatók pontosan tudják, hogy ilyesmi büntetőjogi felelősséggel jár. Azt gondolom, hogy azok, akik határozott idejű szerződéssel dolgoznak, félnek belépni a szakszervezetbe, mert tartanak attól, hogy emiatt nem fogják meghosszabbítani a szerződésüket a következő iskolaévben. Ennek ellenére vannak ilyen státuszú tagjaink is. Az oktatásügyben kb. 40 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akiknek évről évre hosszabbítgatják a szerződésüket, ami önmagában is lehetőséget ad arra, hogy ezekre az emberekre nyomást gyakoroljanak. Ezek a diplomás emberek a létszámstop miatt nem tudnak állandó munkaviszonyt létesíteni.

A közösségi hálón egy bejegyzésben kérte a szülők, valamint minden kolléga támogatását a csendes sztrájkjukhoz, ha fontosnak tartják azt, hogy milyen társadalomban élnek majd az utódaik. Azt mondta, a mostani követeléseik teljesítése csak a holtpontról való elmozdulást jelentené. Hosszú távon minek kellene történnie ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzon, és az iskola biztonságos hely legyen?

– Ez nagyon nehéz kérdés, mert a világ sokat változott már azokhoz az időkhöz képest is, amikor én voltam diák. A társadalomnak kell alapvetően megváltoznia. Én úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb problémát a média és az internet jelenti, ahol mindenki könnyen hozzájut mindenféle információhoz, álhírhez és dezinformációhoz, sokan egy virtuális világban élnek, és alig látják, hogy mi zajlik a valósában. Főleg a kormánysajtó felelős a társadalomról kialakított hamis képért. Mindenkinek a környezetében van olyan családtag, barát, ismerős, aki elment ebből az országból, pedig ezek az emberek itthon is sokat tehettek volna ezért a társadalomért. Értékes emberek mennek el külföldre, miközben a minisztériumokban, az önkormányzatokban és más felelős helyeken nem szakemberek, hanem politikailag alkalmas személyek kapnak bársonyszéket. Ha szakemberek ülnének felelős beosztásokban, akkor a problémákat nem söpörnék a szőnyeg alá, hanem megoldanák azokat.