Káosz, szemét, kék víz Albánia, a kontrasztok országa

Horvátországban egyes sajtóbeszámolók szerint horror árak, Montenegróban fertőzött víz, Görögországban pedig turistahadak várták a nyaralni vágyókat, így úgy döntöttünk, hogy nem teketóriázunk,

és már szezonon kívül Albániába megyünk nyaralni.

Az utazási blogok mind kristálytiszta vizet, látnivalókat, csodás strandokat és elérhető árakat ígértek, így hát választottunk egy szállást reggelivel, nyolc napra, autóba ültünk és irány Albánia!

Melyik utat választottuk?

Albániába több útvonalon is el lehet jutni, mi Montenegrón keresztül, a Szkadári-tónál léptük át a határt, és innen haladtunk tovább Ksamil felé. Albánia egyébként rohamosan tört fel az álomnyaralás listákon, egyre több utazási iroda kínál különböző opciókat albániai nyaralásra, amelynek fő helyszíne Dürres, Ksamil vagy Sarande. Mi úgy döntöttünk, hogy megkerüljük az utazási irodákat, magunk szervezzük meg az utat, így a szállás nyolc napra reggelivel két főre 350 euró volt.

Szabadka környékéről az út 14 órát vett igénybe, Montenegróig autópályán, ott részben autópályán szelhettük át az országot, majd így érkeztünk Albániába, ahol az autópálya-használatért nem kellett fizetni.

Az első hibát itt vétettük, Albániába ugyanis még kötelező az autónak zöld kártyát váltani, amennyiben ezt nem tettük meg az utazás előtt, úgy a határon kell pótolni az elmaradást, nem kevesebb, mint ötven euróért.

Az út nem volt vészes, bár voltak meredek szakaszok, mindenképp jó világosban megérkezni a völgyes, hegyesebb terepre, hiszen egyes szakaszokon keskeny az út, szakadékkal, kőhegyekkel, tehát jobb pihenten, frissen nekivágni az útnak, és megfelelő időközönként pihenőket beiktatni. Az útiköltség a helyi közlekedéssel és autópálya díjakkal együtt 15 000 dinárba került (gázüzemű autóval), autóbiztosítást 2800 dinárért váltottunk, míg kettő főre a biztosítás 3000 dinárba került.

Nyaralás, Wishről rendelve

Nyilvánvaló, hogy azért választottuk Albániát szezonon kívül, mert szerettünk volna olcsóbban nyaralni, a tengerben mártózni, túrázni, pihenni, kikapcsolódni. A különböző utazási blogok alapján jó helyre igyekeztünk, hiszen a térség Maldívjának hívott Ksamil csodálatos partokat ígért, kristálytiszta, sós vízzel, napsütéssel, hegyekkel és fantasztikus nemzeti parkokkal.

Azonban az országba beérve alaposan megdöbbentem.

Szemét szemét hátán, az autópályán tehenek, szamarak. Emberek árulnak CD-ket az út szélén (mi lehet a CD-n?). Az út széli bódékban kanapék, azon alvó emberek árulják portékájukat. A semmi közepén egy utca sarkán egy ember csevapot süt. Táblák, sebességkorlátozás nincs, azonban száguldó autókból és üres épületekből amennyit csak akarunk. Bunkerek, szemét, cirkusz, szellemvárosok, kietlen táj fogadott bennünket.

Az üdülővárosban a part szinte megközelíthetetlen, olyan szinten beépítették az egymás hegyén hátán levő kocsmákkal, éttermekkel. Három helyről ordított folyamatosan a zene, minden éjfélkor tűzijáték (de miért?). Zaj, bűz, szemét, kéregető emberek, káosz. A központban egy megdőlt épület, de sehol egy tábla, hogy esetleg veszélyes lenne. Mindenhol parkoló autók. Ezt látva már biztosak voltunk benne, hogy pihenés itt nem lesz, így minden bizodalmunkat a strandba vetettük.

A napernyő-maffia

Több strandot is meglátogattunk, sajnos kiderült, hogy a strandokra a belépés ingyenes, de csak akkor lehet ottmaradni, ha kölcsönzünk napernyőt és/vagy nyugágyat. A szemétdombok között elhaladva egy csodálatos strandra érhettünk, ahonnan valóban csodás volt a kilátás, azonban mélyen megrázó az a hulladék mennyiség, amely a partra vezető utakon, a városokban, településeken volt szétszórva. A strandra a belépés ingyenes volt, minden strandon volt bár, és persze napernyők.

Mindössze egy strandon pihenhettünk saját napernyőnk alatt, a többi strandon ugyanis 10, 15 sőt helyenként 20 euró volt a napernyő és a nyugágy, és amennyiben nem élnénk a lehetőséggel, úgy a strandon sem maradhatunk.

A strandokon a napernyők olyan közel vannak egymáshoz, hogy szinte családként ülhetünk teljesen idegen emberekkel. Sok volt a turista Szerbiából, ezt onnan is lehetett tudni, hogy ők a bárból egyébként is bömbölő zene mellett a saját zenéjüket hallgatták a fejünk mellett.

De semmi baj. A víz mindenért kárpótol. (Nem a csapvíz, azt ugyan még kávé mellé sem ajánlották, minden helyen a pohár víz palackos vizet jelentett).

A tenger meleg volt, kellemes, azonban szomorúan láttuk, hogy a szemét bizony ide is beért, felnik, üvegek, ruhadarabok voltak a víz alján, vasdarabok álltak ki a strand mentén otthagyott beton tömbökből, sőt, egy helyen egy komplett fém móló zuhant bele a vízbe.

Szerencsésen találtunk három strandot, ahol nem ordított a zene egész nap, így tudtunk pihenni, úszni, felfrissülni. Kifizettük a kötelező napágyhasználatot az Augusto strandon, a Mirror strandon, valamint a Gjiri i Hartës strandon is. Utóbbin szombaton, amikor az idő hűvösebbre fordult, és nem lehetett fürdeni, nem kérték el a napágy árát sem. Meglátogattuk továbbá a Paradise strandot, valamint a Bora Bora strandot, de ezek mind élvezhetetlenek voltak, hiszen annyira betelepítették kávézókkal, kocsmákkal, éttermekkel, hogy nem csak szemétből akadt sok, de a zaj is nagy volt.

Az általunk felkeresett strandok azonban szépek voltak, kellemes, 25-27 Celsius-fokos vízzel.

Kirándulási lehetőségek

Mivel már szeptemberben jártunk, így nem volt folyamatos a napsütés és a meleg, három napot kirándulással töltöttünk. Meglátogattuk a Syri i Kaltër nemzeti parkot, ahol egy forrást, valamint egy tavat is láthattunk. Utóbbin evezni is volt lehetőségünk, a forrásnál pedig megnézhettük a Blue Eye természeti csodát, amely egy kristálytiszta kék tavacska.

A nemzeti parkban és a folyó vízében fürdeni tilos, azonban a turistákat ez nem érdekelte, sokan megmártóztak. Ha letértünk a kibetonozott ösvényről, konkrétan nyilvános illemhelységbe botlottunk, áradt a vizelet és a fekália szag. A vízesést a szeméttől nem látni, csak hallani, ahogy csobog.

A kirándulás legkellemesebb és legjobb része a csónakázás volt, tíz eurót fizettünk személyenként, és nem volt időkorlát. Ez remek volt, kevesen csónakáztak, testközelből járhattuk be a tavat.

A második hűvös napon autóval a görögországi Párgára mentünk (ez két óra autókázás), valamint Sarande városából komppal Korfu-szigetére is ellátogattunk. Sarande egyébként talán még elviselhetetlenebb, mint Ksamil, két kilométert kocsival 35–40 perc alatt tettünk meg, hiszen mindenki az út közepén áll meg, az utcák sehova nem vezetnek, és egyáltalán nem lehet haladni. Itt is halmokban állt a szemét és a giccs. Mindenhol sok a kóborkutya. A part itt sem közelíthető meg, hacsak nem ülünk be valahova meginni valamit.

Étel és ital

A fürdőzés mellett a gasztronómiára is volt időnk, árban Albánia valóban verhetetlen. Rengeteg a tenger gyümölcse, rák, kagyló, hal, és az éttermek magas színvonalú kiszolgálást és ételeket kínálnak nagyon baráti áron.

Két üdítő, egy víz, valamint két főre a tenger gyümölcsei tál, garnélával, rákkal, hallal, polippal és tintahallal 35 euró volt. Az árak egyébként két főre mindenhol ekörül alakultak. Kóstoltunk albán fogásokat is, többek között joghurtban főtt kecskét, dolmát, de főleg a halakra, tengeri ételekre koncentráltunk, amelyből szinte végtelen volt a választék.

Sajnos utazótársam allergiás rohamot kapott a rák miatt, így meglátogattunk egy éjszakai ügyeletet is, ahol a nővérek és a doktornő hatalmas mosollyal, jókedvvel látta őt el, nevetgélve, viccelve. Hihetetlen volt ez számomra, mikor Csantavéren éppen zárják be az éjszakai ügyeletet, itt pedig senki egy percre sem éreztette velünk azt, hogy menjünk innen, zavarunk. Gyorsan ellátták barátomat, és már készen is álltunk a hazatérésre.

Összegzés

Az albániai nyaralás pont olyan, mint amennyit fizetünk érte. Olcsó, fapados. A víz gyönyörű, szeptemberben is kellemes meleg, azonban gyakran az időjárás felkorbácsolhatja a hullámokat, és nem lehet fürdeni. Ha a szemetet nem nézzük, sem a káoszt, sem a fejetlenséget, ha ügyesen ráfutunk egy csendesebb szállásra és strandra, kellemesen nyaralhatunk. Ha fiatalok, energikusak vagyunk, akik vadul buliznának, Ksamil biztos remek célállomás.

Ízlés kérdése, mi idősebbek vagyunk, pihenni mentünk, de el tudom képzelni, hogy egy húszévesekből álló társaságnak az egymást érő bárok jó kikapcsolódást jelentenek. A koktélok, alkoholos italok is baráti áron voltak, mi azonban inkább az éttermeket fedeztük fel. A strandolás, a napsütés, a hullámok, na és a képeslapra illő kék víz sok mindenért kárpótolja a turistákat. Fontos azonban, hogy reális elvárásokkal érkezzünk Albániába. Összességében mi jól éreztük magunkat, nem költekeztünk túl, lebarnultunk, sok új, érdekes dolgot láttunk, de lehet, hogy jövőre inkább máshol pihennénk ki az év fáradalmait.