Szerbia építésügyi, közlekedési és infrastrukturális minisztériumát az utóbbi időben két ember vezette: Goran Vesić és Tomislav Momirović. Mindketten jogászok, nem pedig a terület szakértői, de Szerbiában nem feltétlenül a szaktudás az elsődleges követelmény egy vezető pozíció betöltéséhez, emlékeztet a 021.rs.
Közismert, hogy miniszterként hasznos lehet ismerni a törvényeket – különösen a joghézagokat. Így az elmúlt két ciklusban egy olyan ember irányította a szerb építésügyet és közlekedést, aki sikeresen merült el a TikTok világában, és egy másik, aki olyan kijelentéseiről híres, mint például „két tojás naponta elég ahhoz, hogy jóllakjunk.”
„A szerb valóságban ők a miniszterek, de bárhol máshol egy vicc szereplői is lehetnének.”
Ennyire veszi komolyan a szerb kormány a kérdést, hogy milyen épületek, utak, vasutak épülnek az országban. Ez mindent elmond. Mert Vesić és Tomislav Momirović nem a semmiből kerültek ebbe a pozícióba, és nem azért mosolyognak a kész projektek mellett, mert az ő munkájuk eredménye, hanem azért, mert valaki, a párttagságukat értékelve, kinevezte őket. És ha végignézzük a kormány összetételét, rájövünk, hogy ők nem az egyedüliek. Az ő pechjük csupán annyi, hogy a reflektorfénybe kerültek, „csak” mert 14 ember vesztette életét. „Csak” mert valaki nem végezte el a munkáját. „Csak” mert valaki nem ellenőrizte, amit kellett volna, emlékeztet a portál.
Amikor az intézmények hallgatnak, a kevés számú médium próbál hangosabban szólni. Így a 021.rs portál újságírói is megkérték az Építésügyi Minisztériumot, hogy mutassa be a Vasútállomás felújítási projektjét, de azt a választ kapták, hogy a kínai partner ezt nem engedélyezi.
„Igen, a kínai vállalatok közölték Szerbiával, hogy a nyilvánosság nem tudhatja, mi zajlik a vasútállomás projektjén, amíg az el nem készül. És Szerbia – az a kormány, amely állandóan a nemzeti érdekek védelmével kérkedik – engedelmeskedett és meghajolt a külföldi vállalatok előtt. Az állam a pártérdekek eszközévé vált.”
Azon a napon, amikor egy betonszerkezet összeomlásakor emberek haltak meg, az illetékesek elsőként azt siettek megmagyarázni, hogy az épület előtetője nem lett felújítva. Nem tudom, ez magyarázat-e vagy mentség. És senki sem beszélt arról, hogy mindent ellenőrizni fognak, ami eddig épült, és hogy megvizsgálják a munkálatok minőségét. Helyette a bűnbak keresése kezdődött, pedig mindannyian tudjuk, hogy a felelőtlenséget jutalmazó rendszer az igazi probléma. Az eddig elhangzott ezer „na és?” pontosan ehhez vezetett.–tették hozzá, kiemelve, hogy:
„Ezért, miközben látjuk őket, ahogy próbálják elrejteni a könnyeiket, részvétet nyilvánítanak, segítséget ígérnek, és valami emberségféleséget mutatnak, ne hagyjuk magunkat becsapni. Nem annyira az áldozatokért bánkódnak, hanem saját magukért, a pártbéli kiváltságaikért és a kényelmes életükért.”
