Egymást érik a hőkupoláról és energiaválságról (pontosabban az energetikai rendszerek válságáról) szóló cikkek a médiában. Meg persze a szembeötlő tényeket vadul tagadó, összeesküvéselmélet-hívő baromságok a Facebookon, és akkor még – az anyaországi közéletre átpillantva – a Duna alacsony vízállásáért egyenesen Magyar Pétert (és/vagy Ursula von der Leyent, az ukránokat, az EU-t stb.) hibáztatókról, illetve elmúlt 16 évben a tagadhatatlan klímaváltozásra magasról tevő, duzzasztóművek helyett több tucatnyi megalomán stadiont építtető Orbán Viktortól vízfakasztást remélőkről még nem is szóltunk.
Azon szerencsések számára szolgálnék most hasznos tippekkel, akik klimatizált lakásuk hűvösében igyekeznek átvészelni ezeket a napokat (heteket? hónapokat?), azzal a céllal, hogy ez az „áldott” állapot hosszú távon is fenntartható maradjon a számukra.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A mostani hőhullám csúcspontjai már jónéhány légkondícionáló készülék esetén kívül esnek a gépek működési tartományán, még akkor is, ha papíron bőven bírniuk kellene a kiképzést – de mint tudjuk, a papír sok mindent elbír, illetve az azon rögzített értékek jellemzően laboratóriumi körülmények között értelmezendők (ahol elég ritkán süt rá a perzselő déli nap a gépre mondjuk két méterrel a 60-70 fokos beton fölött egy sarokban).
Ezek a mostani csúcshőmérsékletek könnyen a klíma kompresszorának túlterhelődéséhez, illetve halálához is vezethetnek (és minél régebbi egy klíma, ez annál inkább igaz). Nem hergelném most a kedves olvasót olyan kompresszor-diagnosztikai szakkifejezések magyarázatával, mint a szelepáteresztés, résveszteség, volumetrikus hatásfokcsökkenés és társai, mert szerintem mindannyian akkor járunk a legjobban, ha bemondásra elhiszik nekem, hogy van ilyen és kész. Az amúgy sem rózsás helyzetet tovább rontja a villamos hálózat forróság miatti, csökkent energiaátviteli képessége, ami a konnektorban a szokásostól alacsonyabb feszültséget eredményez, ez pedig szintén nem a villanymotorok örök életének titka.
Egy elvirágzó klímakompresszor egyrészt drága buli, másrészt ilyenkor nem könnyű szabad szakembert találni, aki elvégzi a javítást – lehetőleg még szeptember vége előtt. Inkább előzzük meg a bajt!
Két dolgot említenék, amiknek nagyon komoly jelentőségük van, amikor kint 33-35 Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérséklet:
1. Ha nem tette még meg a pokoli melegek érkezése előtt, akkor most tényleg ki kell tisztítania vagy tisztíttatnia a klíma belső és külső egységét. Míg előbbinek nem ajánlom, hogy egymaga álljon neki, és a klíma túlélése szempontjából nem is kritikus fontosságú, utóbbi (tehát a külső egység) kitisztításához szerencsére nincs szükség szaktudásra és spéci felszerelésre, csak egy létrára (ha nem éri el a földön állva) és egy kerti gumicsőre, aminek a vízsugarával, SZIGORÚAN KIKAPCSOLT ÁLLAPOT mellett, spriccelve átmossa a gép lamelláit, hogy a közöttük felgyűlt por, pókháló, rothadó levelek stb. eltűnjenek, és így a ventilátor se hiába dolgozzon, hanem valóban képes legyen levegőt átszívni a lamellák között és ledobni a bentről kitermelt meleget. Ne a fehér burkolólemezekre meg a fali tartókra fókuszáljon, azoknak totál semmi jelentőségük nincs, hanem a hőcserélőre, ahol a levegő átáramlik! A gép tartóssága tekintetében a külső egység technikai tisztasága a létező legfontosabb faktor!
2. A belső egység ventilátorát inverteres klíma esetén állítsa automatikus fokozatra (ez amúgy is a legjobb beállítás neki, télen és nyáron egyaránt), míg régebbi típusú, on-off üzemű klíma esetén ilyenkor állítsa a ventilátort minimum fokozatra (normál esetben ennél is az automata sebesség a nyerő, de most a szélsőséges hőmérsékleti körülményekről beszélünk). Az inverteres klímák többsége elég okos ahhoz, hogy automata fokozaton a túlterhelődést is megakadályozzák, míg az on-off klímák esetén a minimum ventilátorfokozat csökkenti ugyan a hűtés intenzitását, de egyúttal a kompresszor terhelését is, ami ilyenkor kritikus fontosságú abban a pár legforróbb órában, amikor a napon hagyott hideg sör is pár perc alatt ihatatlanná válik.
És még egy tipp (mondjuk úgy: fájdalmas tapasztalat): a darazsak szeretnek a klímák külső egységében lakni, úgyhogy nem árt felkészülni, ha véletlenül kirajzanak! (Én egyébként még ellenük is a WD-40-et ajánlom: úgy potyognak le tőle mint ősszel a száraz falevelek.)
Tényleg érdemes rászánni azt a pár percet a dologra. Én szóltam!
S:B
