Választások, választások, választások Lula nyert és marad, Vučić ment és veszített, Netanjahu reménykedik

Három ország fontos választása foglalkoztatta az elmúlt napokban a világsajtót: Izrael, Brazília és Szerbia. Brazíliában – meglepetésre – Lula da Silva elnök győzött, kihívója (Flávio Bolsonaro, a korábbi Jair Bolsonaro elnök fia) pedig azonnal az Egyesült Államokba szökött. Az izraeli parlamenti választások világszerte nagy figyelmet kaptak, de nem született egyértelmű győztes. Benjamin Netanjahu miniszterelnök jobboldali blokkja vezet, de nem lesz könnyű koalíciós kormányt összehoznia. Szerbiában a volt elnök Aleksander Vučić nemcsak pártjának többségét veszítette el, hanem saját „pókerjátszmáját” is, miután az elnökségről lemondva – putyini példára – miniszterelnök akart lenni. Az Egyetemista Lista győzelmének hírére Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök bejelentette, hogy az EU kész felgyorsítani Szerbia csatlakozási folyamatát, annak ellenére, hogy Oroszország és Kína fenn akarja tartani a jó kapcsolatokat Belgráddal. Szerbia 2012 óta EU-jelölt, és 2014 óta folynak a csatlakozási tárgyalások. – Norvégia, Finnország és Dánia között vita kerekedett, miután az első két skandináv kormány vezetői megpróbálták jobb belátásra bírni Putyin orosz elnököt, noha az EU eddig nem akart tárgyalni az agresszorral. Végül egy focihír: Mbappé francia futballsztár elvesztette kínai reklámszerződéseit és méltatlanul viselkedett, amikor az Aranylabdát Harry Kane-nek ítélte az UEFA nevében „zsűriző” France Football. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Melbourne-ig és Londontól Tokióig.

Lula marad

A Rio de Janeiro-i O Globo című konzervatív napilap a legyőzött kihívó, az ifjabb Bolsonaro legutóbbi reakciójával foglalkozik:

„Szövetségesei nyomására Flávio Bolsonaro visszavonta a választások érvénytelenítésére irányuló kérelmét, de most meg Lula hivatalból való eltávolítását követeli. Sajnálatos, hogy Trump amerikai elnök is magáévá tette a »meghamisított választás« hazugságát, annak ellenére, hogy az eredményt a világ szinte minden országa elismeri, és a nemzetközi választási megfigyelők is megerősítették. A szavazás heves esőzések vagy a buszok hiánya miatti meghosszabbítása különös zavart okozott. Azonban nincs bizonyíték arra, hogy ez befolyásolta volna az eredményt. Bolsonarónak abba kell hagynia a puccsista gondolatok dédelgetését, és ehelyett meg kell tanulnia elfogadni a választási eredményeket, még akkor is, ha azok nem felelnek meg neki. A győzelmek ugyanúgy a demokrácia részét képezik, mint a vereségek.”

„A Trumppal való barátság már nem elég a választások megnyeréséhez” – írja a varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap és kifejti:

„Az Egyesült Államok által Brazíliára gyakorolt ​​nyomás a választások előtt óriási volt, mivel a globális Trump-mozgalomnak nagy tétje volt a brazil választásokon. Ha Flavio Bolsonaro került volna hatalomra, apját – Trump barátját – biztosan szabadon engedték volna a házi őrizetből. Az amerikaiak pedig valószínűleg korlátlan hozzáférést kaptak volna a brazil nyersanyaglelőhelyekhez. Becslések szerint a világ ritkaföldfém-lelőhelyeinek egyötöde Brazíliában található. Donald Trump szeret dicsekedni politikai befolyásával, de egyre több jel utal arra, hogy Trump támogatása most már több kárt okoz a politikusoknak, mint hasznot. Magyarországi kedvence, Orbán Viktor elsöprő vereséget szenvedett áprilisban. Hasonló forgatókönyv játszódott le most Szerbiában, ahol Aleksandar Vučić elnök vesztette el hatalmát.”

„Nincs ok az ünneplésre” – összegzi a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a brazil választások eredményére utalva:

„Lula meggyőződéses szocialista és hosszú múltra tekint vissza a vétkei tekintetében. Bár sok szegény ember valóban felemelkedett a középosztályba a vezetése alatt, ennek ára egy felfúvódott állam volt, amely eladósodik és elfojtja a vállalkozói kezdeményezéseket. Lula számos külpolitikai hibát is elkövetett. Az Ukrajna elleni agressziós háború ellenére szoros kapcsolatokat ápol az orosz vezetővel, Putyinnal. Ellenfelei elsősorban korrupcióval és egy korrupt politikai rendszer létrehozásával vádolják. Ez nem alaptalan, amint azt az elmúlt húsz év különféle vesztegetési botrányai is egyértelműen bizonyítják. Sok brazil számára a két rossz közül a kisebbik és a hasonlóan korrupt Bolsonaro közötti választás volt a jó döntés.”

A barcelonai El Periodico című közép-baloldali napilap Lula elnök előtt álló kihívásokat vizsgálja:

„A legnagyobb kihívás számára egy mélyen megosztott ország irányítása lesz. A konzervatív erők uralják a Kongresszust, miközben a gazdaságot magas adósság és szigorú költségvetési politika terheli. Ez kétségeket vet fel politikai projektjének életképességével kapcsolatban. Továbbá nincs egyértelműen meghatározott politikai utódlási terv a 81 éves Lula számára. A brazil baloldalnak meg kell újítania politikáját, ahelyett, hogy ismét karizmatikus vezetőjének kivételes státusára támaszkodna.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap megjegyzi:

„Lula da Silva győzelme politikai csoda: ez az első sikeres felzárkózás a brazil elnökválasztások történetében az első és a második forduló között. Jelentősége azonban túlmutat Brazílián. Az Egyesült Államok szélsőjobboldali pártjai, élükön Trump elnökkel, újabb zászlót akartak felvonni Latin-Amerikában.”

Brazília továbbra is Trump-ellenes úton halad, írja Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Nem meglepő, hogy Flávio Bolsonaro nem ismerte el vereségét a brazil elnökválasztáson. Trump módszereit más országokban lévő szövetségesei is könnyen lemásolják; Bolsonaro apja sem volt kivétel. Sok jobboldali populista számára a választási eredmények csak akkor érvényesek, ha ők maguk nyernek. Ez jelentős különbség a hagyományos konzervatívokhoz képest. Hosszú távon aláássa a polgárok választásokba vetett bizalmát.

Mindazonáltal alapos vizsgálatot kellene most lefolytatni Brazíliában annak megállapítására, hogy a szavazóhelyiségek meghosszabbított nyitvatartása torzíthatta-e a választási eredményeket. A kezdeti megfigyelések nem túl hasznosak. Mindkét párt, beleértve Bolsonaro táborát is, valójában kérte, hogy az egyes régiókban hosszabbítsák meg a szavazóhelységek nyitvatartását. Végül országszerte kérelmeztek; azonban nem világos, hogy hány szavazóhelyiség maradt nyitva. A választások érvénytelenítése komoly beavatkozás számítana. Minden esetben megalapozottnak kell lennie.

Ha a jelenlegi eredmények érvényesek, Brazíliát továbbra is Luiz Inácio Lula da Silva, a régi baloldali gárda tagja fogja irányítani. A régiót tekintve ez már nem magától értetődő. Az elmúlt években számos latin-amerikai országban jobboldali politikusokat választottak meg, köztük olyan kulcsfontosságú országokban, mint Chile, Kolumbia és Argentína. Úgy tűnt, mintha a régió Trump árnyékában és aktív befolyása alatt egyre inkább jobbra, és egyúttal az Egyesült Államok felé tolódott volna. Venezuelában az Egyesült Államok elnöke, aki ismét a kontinens feletti dominanciát követeli, maga vezényelte le a hatalomváltást.

Brazíliában ifj. Bolsonaro nyíltan támogatta Trumpot, aki már korábban is vámokkal sújtotta az országot. Ez a kockázat vasárnap visszaütött. Bár a választási kampány nagyban a bűnözés körül forgott, ami jellemzően a jobboldali rendfenntartó politikusoknak kedvez, a többség továbbra is a hivatalban lévő elnök mellett döntött. Lula valószínűleg még profitált is Washington nyomásából. Azok a szavazók adhatták meg neki a döntő százalékpontokat, akik meg akarták akadályozni a Bolsonaro klán visszatérését és annak esetleges távirányítását a Fehér Házból.

A most 81 éves Lula számára a negyedik ciklus kezdetét megkönnyítené az alacsonyabb munkanélküliség és csökkenő szegénység, még akkor is, ha az infláció érzékelhető. De megújult sikere nem szünteti meg azokat az alapvető politikai konfliktusokat, amelyek jelenleg nemcsak Latin-Amerikát jellemzik. Az a tény, hogy a Bolsonaro család egyik tagja ismét idáig eljutott, azt mutatja, hogy a jobboldali populizmus társadalmi vonzereje töretlen Brazíliában.

Németországban óvatosnak kell lenni, és nem szabad Lula győzelmét a globális »demokratikus« tábor újabb győzelmeként ünnepelni. Brazília még a jelenlegi elnök alatt is aktív tagja volt a BRICS-csoportnak, egy olyan szövetségnek, amelyet Peking és Moszkva egyre inkább Nyugat-ellenesként próbál pozícionálni. Kína továbbra is befolyásos (kereskedelmi) partner mint oly sok más latin-amerikai ország számára. Lula higgadtan utasította vissza az európaiakat, különösen az ukrán kérdésben. Semmi jel nem utal arra, hogy ez a közeljövőben megváltozna.”

Latin-Amerika jobbra tolódása megállt, írja a párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap a brazil elnökválasztással kapcsolatban:

„Brazília meghiúsította a latin-amerikai jobbratolódást. Történelmi negyedik elnöki ciklusával, amelyet mindenki meglepetésére megnyert, a hivatalban lévő elnök, Luiz Inácio Lula da Silva megakadályozta a Flávio Bolsonaro által megtestesített szélsőjobboldal visszatérését. Bolsonaro veresége egyébként keserű pofon Donald Trump számára az egész amerikai kontinens feletti irányításra vonatkozó ambíciója miatt. Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államok elnöke örömmel látta, hogy Chile, Peru, Bolívia és Kolumbia – Argentínát követve – jobbra mozdult, követve azokat a politikusokat, akik többé-kevésbé átvették a trumpizmus témáit és módszereit. Miután Venezuelát januárban Nicolás Maduro erőszakos eltávolítása térdre kényszerítette, Brazíliát – a BRICS-országok tagjaként, és Lulával együtt a multilateralizmus bajnokaként – tekintették az utolsó fő akadálynak ebben az eltolódásban. Mintegy kísérlet arra, hogy Dél-Amerika országait kizárólag Washington érdekeinek és prioritásainak rendeljék alá. Az ország ellen politikai haszonszerzés céljából kivetett büntetővámok is irányultak, amelyek kontraproduktívnak bizonyultak. Lula győzelme arra kényszeríti Donald Trumpot, hogy elnöksége utolsó két évében – remélhetőleg tiszteletteljesebb – párbeszédet folytasson Brazíliával.”

Kulcsfontosságú geopolitikai pillanat, írja a londoni The Times című konzervatív napilap Lula választási győzelmének külpolitikai következményeit vizsgálva:

„Ez kulcsfontosságú geopolitikai pillanat. A Fehér Ház a Dél-Amerikán végigsöprő »Trump-effektusra« számított, amelynek főnyereménye Brazília lett volna: a régió legnagyobb gazdasága és legnagyobb demokráciája. Az Egyesült Államok stratégiai célja, amely most minden eddiginél távolabb van, az volt, hogy elrettentsen minden politikai kihívást a Dél felől. De Lula nehezen megszerzett győzelme nemcsak ezeket a megfontolásokat zavarja meg, hanem jelentősen veszélyeztetheti Brazília már így is törékeny jólétét is. Lula negyedik elnöki ciklusába lép anélkül, hogy világos elképzelései lennének arról, hogyan reformálja meg a gazdaságot, hogyan bánjon a szomszédos országokkal, vagy hogyan szüntesse meg a korrupciót és a szervezett bűnözést.”

Vučić vesztett

A belgrádi Vreme című független napilap a következőképpen reagált a választási eredményekre:

„Vége van – Aleksandar Vučić már történelem. A szerb lakosság többsége megmutatta, mit gondol róla és cimboráiról, a korrupcióról, a média manipulációjáról és a korlátlan uralkodás vágyáról. Megbukott. A rendszere most összeomlik. De a szavazók nagyjából 40 százaléka mégis rá szavazott. A régi hálózatokat most le kell bontani. Ezt egyetlen haszonleső vagy csaló sem úszhatja meg. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, az egyetemisták vezette többségnek meg kell találnia az erejét, hogy megbocsásson az átlagpolgároknak, akik évekig Vučićra szavaztak és hittek a propagandájának. Ez nem lesz könnyű, de ez az egyetlen módja annak, hogy Szerbia talpra álljon.”

A zágrábi Večernji List című közép-jobboldali, konzervatív napilap ezt írja:

„Ez nem akármilyen választás volt, hanem egy népszavazás Aleksandar Vučićról és politikájáról. Az eredmény pedig: Szerbia készen áll a változásra. A közvélemény-kutatások ismét teljesen tévesek voltak, és még egy látszólag megtámadhatatlan kormány sem legyőzhetetlen. Az egyetemisták elérték a lehetetlent: a széles körű elégedetlenséget politikai energiává alakították, összehozták a sokszínű tömeget és alternatívát mutattak fel az uralkodó rendszerrel szemben. Ez több, mint a közvélemény megváltozása; ez egy politikai földrengés.”

A tokiói Asahi Shimbun című, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapja ezt írta:

„A diákok a közösségi médiát használták és országszerte házról házra járva kampányoltak. Ez lehetővé tette számukra, hogy elnyerjék a választók bizalmát, különösen a vidéki területeken. Azonban sok minden még mindig homályos a leendő kormánnyal kapcsolatban. Ez nemcsak azért van, mert a listán szereplő jelöltek többségének kevés politikai tapasztalata van, hanem azért is, mert politikai álláspontjaik nagyon változatosak: az Európa-párti liberálisoktól a baloldaliakig és a nacionalista konzervatívokig.”

Új fejezet nyílt a magyar–szerb kapcsolatokban, az autokrácia után itt a mémexport is, írja a budapesti Népszabadság című baloldali napilap:

„A sárkány legyőzhető és a választási vereség olyan, mint buli végén a kilépő, így vagy úgy, de taccsra vág: az internet nemzetközi népe már meg is festette Aleksandar Vučić, sőt Kelet-Európa sorsának lehetséges kimeneteleit.

Onnan lehet tudni, hogy egy párt valóban mekkora választási vereséget szenvedett, hogy a főnök már percekkel a nyilvánvaló bukás után láthatóan belép a gyász öt fázisából az elsőbe: a tagadásba. Aleksandar Vučić, október 25-én elismerte a[z Egyetemista Listával] szemben elszenvedett elsöprő vereség tényét, de egyúttal megjegyezte azt is, folytatják a küzdelmet – többek között az amerikai »mélyállam« és a Vučić ellen [állítólag] összeszövetkezett mindenki ellen. (Pontosabban fogalmazva a 12 évig hatalmon lévő politikus működése ellen tüntetőkkel szemben.) Vučić pártpolitikájában Orbán Viktorhoz hasonlóan a nemzeti szuverenitás mantráját ismételgette, ironikus, hogy választási vereségét külföldi erők beavatkozásával indokolja.

Sárkány ellen sárkányfű: a szerb politikus távozását Belgrádban ünneplők többezres tömege nemzetközi méretűvé nőtt és a mémek erejéig ők tényleg egy nyelvet beszélnek. A többség a szerb választási eredményekbe nem egy szimpla vereséget, hanem egyenesen a kelet-európai autoriter államok kártyavárszerű összeomlását látják: ami Orbán Viktorral kezdődött 2026. április 12-én, október 25-én Aleksandar Vučić szerb kormányfővel folytatódik. Ha pedig igazán erősen gondolnak rá, az ünneplők szerint még az is összejön, hogy ez a hatalom szarvát letörő lelkesedés kitart egészen Robert Fico leváltásáig. (Ha addig nem bukik meg a szlovák kormány, arra 2027 őszéig kellene várni.)”

Izraeli parlamenti választások

A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali, liberális napilap ezt jósolja:

„Miután a szavazókat olyan figyelmeztetésekkel rémísztgette, hogy »Az arabok ellopják a választásokat«, Netanjahu hatalmát arra fogja használni, hogy »bebizonyítsa«, pontosan ez történt. Netanjahu és pártja elmúlt évekbeli viselkedését tekintve további vörös vonalak átlépésére kell számítanunk. Miután már álhíreket és rasszista hazugságokat terjesztettek az arab szavazókörökben történt eseményekről, és konkrét kísérleteket tettek a választási folyamat megzavarására, valószínű, hogy most is megpróbálnak kétségeket ébreszteni ezeknek a szavazóköröknek az eredményeivel kapcsolatban.”

A rámalláhi Al Hayat Al-Jaddda című palesztin palesztin napilap megjegyzi:

„A választások azt mutatják, hogy alig maradtak különbségek a főbb cionista pártok között az izraeli–palesztin konfliktus kérdésében. Egyikük sem törekszik politikai megoldásra. A hangsúly Izrael biztonságán van. És még az ellenzék sem kérdőjelezi meg alapvetően magát a telepépítést.”

„A palesztin pártok által az izraeli parlamenti választásokon elért jelentős eredmények alapvető kihívást jelentenek az ország hagyományos ellenzéke számára” – elemzi a londoni The Guardian című független napilap és így folytatja:

„A legnagyobb változás az új és a régi Kneszet között a palesztin pártok erősebb képviselete lesz, amelyek az előrejelzések szerint potenciálisan 17 vagy 18 helyet szerezhetnek meg – szemben a korábbi 10-zel. Ez átrajzolja a frontvonalakat Izrael politikai tájképén. Az arab izraelieket többé nem fogják olyan könnyen figyelmen kívül hagyni vagy marginalizálni.”

A torinói La Stampa című, egyik legégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap szintén megjegyzi:

„Talán ez a választás, ha nem is a végét, de legalább a kezdetét jelzi »Bibi király« hosszú uralkodásának.”

A varsói Polityka című bal-liberális napilap attól tart, hogy:

„Hosszú koalíciós tárgyalások állnak előttünk, amelyek nem vezetnek feltétlenül egy alternatív kormány megalakulásához. A választások legfontosabb tanulsága, hogy az izraeliek többsége Netanjahu ellen szavazott: az Eisenkot-tábor és az arab pártok együttesen 70-73 helyet birtokolnak. A 14-es csatorna, Netanjahu propagandaeszköze, még vitát is szervezett arról, hogy vajon Irán atombombát dob-e Tel-Avivra, ha Netanjahu elveszíti a választásokat. Ez egy olyan képre utalt, amely néhány nappal a választások előtt jelent meg a közösségi médiában –mesterséges intelligencia által generált kép gombafelhőről Tel-Aviv felett. Az egyik paneltag ünnepélyesen kijelentette, hogy »emberek ezreit fogják élve elégetni«. Természetesen senki sem vette a fáradságot, hogy tisztázza, Iránnak nincs is atombombája.”

Netanjahu jövőjével kapcsolatban a melbourne-i The Age című, 1854 óta megjelenő, több tucat Walkley-díjas, 5,3 millió digitális és 1,1 millió nyomtatott példányban megjelenő oknyomozó napilap ezt írja:

„Az izraeliek nagy számban járultak az urnákhoz, hogy elutasítsák Netanjahut és a szélsőjobboldali erőket. Netanjahu azonban továbbra is ügyvezető miniszterelnök marad, amíg új kormány nem alakul. Ezzel kihasználhatja hivatalának előnyeit, hogy a további politikai versenyt a maga javára befolyásolja. Netanjahu meggyengült, de messze nem szenvedett vereséget. Még csak közel sem.”

Az izraeliek már nem hisznek a békében, írja a párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap a választási eredményekről:

„Azzal, hogy az izraeli parlamenti választásokat Benjamin Netanjahu melletti vagy elleni népszavazásra redukálta, fő ellenfele, Gadi Eisenkot ellenzéki vezető tévedett. Azzal, hogy megígérte a jogállamiság helyreállítását, a korrupció elleni küzdelmet és egy független bizottság létrehozását a 2023. október 7-i mészárlás kivizsgálására, úgy vélte, lemondhat az ország jövőjére vonatkozó alternatív vízió bemutatásáról. Arra összpontosított, hogy hatékonyabban vívja meg ugyanazokat a háborúkat, felszámolja a Hamászt és a Hezbollaht, és ezzel egyidejűleg visszanyerje a tiszteletet a nemzetközi közösség szemében. Az erősek játékában azonban nehéz legyőzni a leköszönő miniszterelnököt – a választási eredmények ezt bizonyítják. Az izraeliek már nem hisznek a békében; könnyű lenne ezzel vádolni őket a kényelmes távolságunkból. De tekintélyes vezetőkre van szükség ahhoz, hogy megfizessék az árát. Netanjahu verziójában az örökös háború az ár – Gázában, Libanonban, Szíriában és még Iránban is. Eisenkot terve »normalizáltként« mutatkozik be, de ez sem hoz békét: az izraeliek belső vitáinak megbékélését, miközben a környező körülményeket figyelmen kívül és sötétben hagyják. Ebben a belsőleg megosztott Izraelben Netanjahu mégis uralkodó marad.“

Norvég–finn vita Dániával

Frederiksen dán miniszterelnök bírálta a Stubb finn elnök és Støre norvég miniszterelnök, valamint Putyin orosz vezető közötti telefonbeszélgetést. A koppenhágai Politiken című liberális napilap így írt erről:

„Meglepő hidegháború tört ki az északi fővárosok között. Egy nem megfelelő »egyedülálló« lépés – ez volt Frederiksen szokatlanul dühös reakciója a felhívásra. Ukrajna maximális nyomás alatt áll, és újabb kemény tél vár rá. Ezért minden jól átgondolt erőfeszítés, amely igazságos békemegállapodáshoz vezethet, támogatást érdemel. Az északi országoknak és Európának ezért gyorsan újra közös nevezőre kell jutniuk. Ellenkező esetben végül csak egy győztes lesz: Vlagyimir Putyin.”

„Stubb és Støre kezdeményezése merész volt, bár hiányos” – vonja le a következtetést a helsinki Hufvudstadbladet című független, liberális napilap:

„Nem a személyes vagy nemzeti presztízsről kellene tárgyalni. Hanem arról, hogy olyan vezetők, mint Macron és Merz, meggyengültek, vagy a saját ügyeikkel vannak elfoglalva. Ezért itt az ideje, hogy az Észak előlépjen. De ez nem fog megtörténni erős támogatás nélkül.”

„Legfőbb ideje volt, hogy valaki Európából beszéljen Oroszországgal” – hangsúlyozza az oslói Aftenposten című, Norvégia legnagyobb példányszámban megjelenő független, konzervatív napilapja:

„Frederiksennek időt kellett volna szánnia arra, hogy megvárja Zelenszkij ukrán elnök reakcióját. Zelenszkij azonnal írt az X-ről, kifejezve háláját Stubb és Støre támogatásáért.”

A moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap ezt írja:

„Az európai politikusok és az orosz államfő közötti ritka közvetlen kapcsolat a párbeszéd iránti érdeklődésüket mutatta, de úgy tűnik, nem változtatta meg az EU-tagállamok általános konfrontatív politikáját. Összességében Moszkva jelenleg nem látja az Európai Uniót tárgyalóasztalnál egy hosszú távú megoldás érdekében Ukrajnában.”

Mbappé kettőt vesztett

Több kínai vállalat is megszüntette partnerségét a francia futballsztárral, Kylian Mbappéval. Úgy tűnik, a kiváltó okot Mbappénak a Mao Ce-tungról tett kijelentései képezték. A pekingi Huanqiu Shibao állami napilap ezt írja:

„Míg Mbappé azóta bocsánatot kért, klubja, a Real Madrid, homokba dugja a fejét. Az, hogy a futballista megsértette a kínai nép érzéseit, önmagában is felháborító. Még rosszabb azonban, hogy klubja, amely hatalmas profitot termel a kínai piacon, ezt »személyes véleményként« akarja elutasítani. Ez ellentmond annak az alapvető elképzelésnek, hogy a sport híd a különböző kultúrák között.”

Az ugyancsak pekingi Guangming Ribao című állami napilap pedig így foglalja össze:

„Kína nem tűri a vörös vonalak átlépését. Ez egyértelmű figyelmeztető jelzés minden rangos sportoló számára, aki profitálni akar Kínában.”

A madridi Marca természetesen a Real Madrid sztárja mellett állt ki egy nagy fotóösszeállítással, miután Mbappé másodikként futott be az UEFA idei Aranylabdájának zsűrizése nyomán, amit a Bayern München és az angol válogatott Harry Kane-je nyert el. Mbappé szomorúan fintorgott a díjátadáson, de utána megemberelte magát, és „azt mondta, hogy ha már nem győzött, legszívesebban Kane utáni másodikként érzi magát legjobban.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)