Gyakorlattá vált az általunk követett és ismert médiában az újságírótársadalomban csak az ,,alákérdezés” zsargonjával illetett interjúkészítés módszere. Ennek lényege, hogy a politikusok előre megbeszélt válaszokhoz „passzoló” kérdéseket kapnak, előre összeállított kérdéseket tesznek nekik fel, kerülik a kellemetlen témákat.

Az így előkészített interjúk olajozottan folynak, és általában dög unalmasak. Nincs ez másként szűk pátriánkban, itt, Vajdaságban sem. Manapság Pásztor István urat is így szokás szóra bírni. Alákérdeznek, mert nem tehetnek másként, nem mernek máshogyan kérdezni, aki meg merne, azokkal nem áll szóba. Előre tudható, hogy elnök úr egy-egy ilyen interjú alkalmával elmondja, hogy Prosperitati, Prosperitati, Prosperitati, majd azt, hogy jó lenne, ha a Magyar Mozgalom abbahagyna mindenféle tevékenységet, s meg is szüntetné saját magát, utána pedig a történelmi csúcson levő szerb–magyar kapcsolatok következnek, meg, hogy, ott kell lenni, ahol a döntések születnek… És így tovább, és így tovább. Nagyjából ennyire telik.

Mint vajdasági átlagembert, engem nem ez érdekel. Ebből kifolyólag, mint kíváncsi polgár, és nem profi alákérdező, hadd tegyek fel néhány kérdést az elnök úrnak. Tisztában vagyok vele, hogy kérdéseim megválaszolásához nem sok reményt fűzhetek, habár (váljék elnök úr becsületére!) az utóbbi időben, még a nem nyilvános levelekre is fénysebességgel és nyilvánosan reagált. Talán most is így tesz?

Első kérdés: A vajdasági magyarok nagy többsége ismeri az Orbán-kormány bevándorláspolitikáját, viszont keveset tud Aleksandar Vučić elképzeléseiről ugyanebben a témakörben. Az államelnök egy méltatásban kifejtette Szerbia céljait a migráció kapcsán. Elmondta, hogy az alacsony népszaporulat és elvándorlás egyensúlyba hozása érdekében Szerbia 2020-tól kezdődően migránsokat fog betelepíteni, fokozatosan növelve azok számarányát, hogy 2030-ra a betelepítettek és a kivándorlók száma kiegyenlítődjön, egyensúly lépjen fel. E téma kapcsán nem hallottuk sem a Vajdasági Magyar Szövetség, sem Pásztor István véleményét. Nem gondolja, elnök úr, hogy meg kellene szólalniuk, és a kérdést illetően állásfoglalásukat ismertetni a választópolgáraikkal?

Második kérdés: Magyarország törvénybe iktatta az úgynevezett ,,Soros-terv” elvetését. Soros György fia, Alexander az utóbbi időben igen gyakori vendége Aleksandar Vučićnak. Önkéntelenül felmerül a kérdés: épp most készítik Szerbia „Soros-tervét”? Tart-e elnök úr a Vajdaságba történő migránsbetelepítéstől? A kérdés annál is inkább indokolt, mivel a múltbéli tapasztalatok ezen a téren nem épp biztatóak.

Harmadik kérdés: A 2000-es évek tájékán magam voltam fültanúja, amikor az akkor még nem igazán ismert VMSZ-es politikus, Pásztor István keményen ostorozta a Vajdaság Vizei nevű közvállalatot a vízlecsapolási illeték (ahogyan ön akkor nevezte: harácsolás) behajtása miatt. Megemlítette még, hogy a milosevići rendszer idején a nevezett cég az elorzott pénzből fényes üvegpalotát épített Újvidék központjában. Ezt akkor felháborítónak tartotta. Mivel nem tudok róla, hogy a VMSZ közleményt adott volna ki, vagy megfogalmazta volna a véleményét, a lakosságot oly érzékenyen érintő kérdéssel kapcsolatban, elnök úr, engem az érdekelne, hogy e téma kapcsán változott-e az ön véleménye az elmúlt 18 év folyamán?

Negyedik kérdés: A Magyar Mozgalom a múlt év folyamán szóvá tette, és kérte az anyaországi parlamenti pártokat, valamint a Magyar Belügyminisztériumot, tegyenek valamit a szerb-magyar határátkelőkön uralkodó áldatlan állapotok megoldásáért. Ezt követően tapasztalható volt némi átmeneti javulás, de azóta a helyzet csak rosszabbodott, mondhatjuk, katasztrofálissá vált. A személyforgalomra jellemző a több órás várakozás, míg az áruforgalomra az akár félnapi is. A zentai kamionosok között szállóigévé vált mondás jól jellemzi az állapotokat: „Egyszerűbb ma kamionnal árut szállítani, Zentáról Bukarestbe, mint Szegedre”. A várakozás minden bizonnyal igen érzékenyen érinti a vajdasági vállalkozásokat, ilyen, az áruforgalomban tapasztalható akadályok mellett a gazdasági káruk, minden valószínűség szerint felbecsülhetetlen. Elnök úr, ilyen érzékeny témák kapcsán nem lehet érdektelenül viselkedni, választóik nem ezért adták önöknek a mandátumaikat.

Elnök úr, a VMSZ a rendelkezésére álló eszközöknek és kapcsolatainak köszönhetően, sokkal eredményesebben tudna oda hatni, változást kieszközölni, mint a Magyar Mozgalom. Szándékában áll-e a VMSZ-nek egy ilyen lépés megtétele? Esetleg tud-e ön valamilyen magyarázattal szolgálni, miért kell mindennek így lennie?

 

Vendégszerző: Kajári Ferenc