Szerző: Németh János

A személyeskedés, a sértegetés, a minősítgetés mindennapos, bármi legyen napirenden, bárhogy is érvelnek az ellenzékiek, akik között ugyancsak akadnak olyanok, akik felkapják a vizet, és hasonlóképpen reagálnak a becsmérlő szavakra. Legutóbb már majdnem tettlegességre is sor került, amikor az egymás zakójának gallérját ráncigáló két honatyát néhány józanabb társuk az utolsó pillanatban szétválasztotta. Jött aztán a hab a tortán: az ellenzéki képviselő hölgyek sértegetése, megalázása, amire nem reagált az ülést vezető házelnök, kijelentve, hogy „semmit sem láttam, és nem is hallottam”. Nyilván csak a tévékészülékek előtt ülő szavazópolgároknak éles a látása, vagy megfelelő a szemüvege.

Az új főnök amúgy nagykikindai, okleveles jogász, és az első ülések egyikén szembesítették az ellenzékiek egy javaslatával, amelyet még tartományi képviselőként tett: egyfajta nyelvi őrjárat megalakítását kezdeményezte ugyanis, amely ellenőrizné, hogy tudnak-e a szerbül a vajdasági magyarok. Javaslatát végül nem fogadták el ugyan, de nagy visszatetszést váltott ki a józanabb politikusok és politizáló polgárok körében.